*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 40392 ***
A
MAGYAR NÉPKÖLTÉS
GYÖNGYEI
*
A LEGSZEBB NÉPDALOK
GYÜJTEMÉNYE
ÖSSZEÁLLITOTTA
BENEDEK ELEK
BUDAPEST
AZ ATHENAEUM R. TÁRS.
KIADÁSA
1896
Budapest, 1896. Az
Athenaeum r. társ. könyvny.
III.
Az olvasónak.
Nincs e földön nép, melynek dalköltése gazdagabb és szebb volna
a magyarénál. De mindjárt hozzá kell tennem azt is, hogy aligha van
művelt nemzet, mely kevésbé volna ismerős a maga népének a
költésével, mint a magyar. Népköltési gyüjteményeink szép számmal
vannak, de a nagyközönség azokat nem ismeri. Költőink is –
tisztelet a kevés számú kivételnek – nem ismerik a magyar
népköltést. Legalább műveiken nem látszik meg, hogy időnként a
népköltés üdítő, erősítő forrásához fordulnának. A nagyközönséget
nem tudom hibáztatni a látszólagos közönyért. Kevés embernek van
pénze arra, hogy megszerezze összes népköltési gyűjteményeinket s
ha megszerezné is, nehezen nyerhetne tiszta képet a népköltés igazi
értékéről; egy igazán szép dalnak a hatását tiz-husz utána
következő, éppenséggel nem költői becsű dal zavarná meg. És ez
természetes, mert gyűjtőink a népköltés termékeinek IV.
összegyűjtésénél nem a nagy közönségre gondoltak. Jóformán mindent
fölszedtek, ami a néptől való, egyik-másik e tekintetben túlságba
is csapott s igy a mi népköltési gyűjteményeinknek első sorban a
tudósok és költők vehetnék hasznát. Ha vennék. A nyelvtudósokra nem
is lehet panasz, a költőkre annál nagyobb. Megkárositották nemcsak
magukat, de a közönséget is.
Ebből a néhány előrebocsátott sorból a figyelmes olvasó nyilván
látja már, hogy mely czélt akarok szolgálni e könyvemmel:
könnyiteni akarok a nagyközönség dolgán, meg a poétákén is. A
mennyire én meg tudtam itélni, a magyar népköltés gyöngyeit
válogattam össze. Azokat, melyeknek igazi költői becsük van.
Azokat, melyek egy valódi költő műveinek hatását teszik az
olvasóra. A melyek nem kérnek elnézést az olvasótól: nézd el
fogyatkozásaimat, hisz az együgyü nép lelkéből fakadtam.
Valamint egy költő műveinek legjavával igyekszik a nagyközönség
elé lépni, azonképpen a nép is e könyvben költésének a legjavával
lép elétek. Képzeljétek, hogy e könyvnek minden dala egy szivnek és
egy elmének a műve. Fel is hivom a figyelmet különösen V. a Kesergő
szerelem-re, melyet úgy igyekeztem összeállitani, hogy egy
szerető sziv kesergésének tessék az egész cziklus. Egy szerető sziv
kesergi el itt boldogtalan szerelmét, nagy búját, bánatát, csak az
utolsó dalban csillan fel a boldogság reménye, mely valósággá válik
aztán a következő cziklusban: a Boldog szerelemben…
*
Nem állitom én, hogy e kötet minden dala egytől egyig a néptől
való. Vannak itt nóták, melyek ismeretlen régi költők művei, de
fölvettem e könyvbe szándékosan, mert az igazi népköltés hatását
tették rám s teszik, azt hiszem, az olvasóra is. Sőt van e kötetben
egy pár dal, ismert költőtől is, a mit én a könyv kinyomatása után
vettem észre; de ez nem annyira az én gyarlóságomat bizonyitja,
mint inkább ama költőknek Istentől nyert nagy tehetségét, melylyel
tévedésbe tudják ejteni azokat is, kik meglehetősen ismerik a nép
eszejárását, érzelmi világát, a népdaloknak hangját és formáját. Ám
ilyen költőnk kevés van. A régiek közül Petőfi, Tompa
és Tóth Kálmán. Az élők közűl egy: Pósa Lajos, kinek
nótáit dalos ajkára vette a nép.
*
VI.
Vajjon elértem-e abbeli czélomat, hogy a nagyközönség e könyvből
megismerje az igazi magyar népköltést? Hogy a serdülő ifjuság,
melyre különös tekintettel voltam, erkölcsi megmételyezés
veszedelme nélkül vehesse kezébe e könyvet? Ujra meg ujra
átolvastam könyvemet, s erős a hitem, hogy nyugodt lélekkel
bocsáthatom utjára mind a két tekintetben. Valamint a Magyar
Mese- és Mondavilág cz. könyvemben csak azoknak a meséknek és
mondáknak adtam, népi karakterük megőrzésével, irodalmi formát,
melyeket alkalmasaknak véltem arra, hogy nagyok és kicsinyek igaz
lelki gyönyörűséggel és haszonnal olvashassák, épp úgy e könyvembe
is csak azokat a dalokat vettem föl, melyek, az én itéletem
szerint, valóban gyöngyök, igazi gyöngyök s melyeket nagyok
és kicsinyek gyönyörűséggel és haszonnal olvashatnak.
Egy-egy dal számtalan változatban forog a nép ajkán s én e
változatokból vagy a legtökéletesebbet vettem föl e könyvbe vagy a
sokból egyet csináltam. Különös gondom volt arra is, hogy oly
dalokból, melyek tiz-husz strófásak, de melyeket csak a dallam tart
össze, az egyes strófák közt értelmi összetartozás azonban nincs,
kivegyem azt a két-három VII. strófát, melyek valóban
összetartoznak. Többnyire ilyen, egymással össze nem függő, több
strófás dalokból valók azok a két-négy soros dalok is, melyeket
Szálló dalok czime alatt vettem föl a kötet végére. Ezek a
többnyire epigrammszerű dalok mindmegannyi értékes gyöngyszemei a
népköltésnek, melyeket, azt hiszem, kár lett volna azokban a
hosszú, terjengős nótákban hagyni, a hol valósággal el voltak
temetve.
*
És ezzel elmondtam mindent, a mit körülbelül szükségesnek véltem
elmondani, a könyv magyarázatáúl. Vajha, a közönség azzal a
szeretettel fogadná ezt is, mint társát, a Magyar Mese- és
Mondavilág-ot. Mindkettő egy czélt szolgál s mindkettőt egy
alkalom szülte, egy nagy alkalom: a magyar nemzet ezer éves ünnepe.
Az utolsó két esztendőnek jó részében mind azon munkálkodtam, hogy
nemzetemnek erre az ünnepre adhassam át a magyar népköltés
szinét-javát, dalban és mesében.
Isten megsegitett ebbeli törekvésemben. Áldassék érette az ő
szent neve.
Kis-Baczon, 1895. augusztus havában.
Benedek Elek.
VIII.
IX.
TÁRGYMUTATÓ.
- A baraczkfa pirossal virágzik305
- A berencsi utczát299
- Ablakomon ne koczogtass61
- A Csap-utczán végig41
- Addig a házamból299
- Addig bánom42
- Adj kezembe egy pohár bort189
- A fekete holló7
- A fényes csillag is302
- A fogoly katona225
- A gőzösnek146
- A gulyás szeretője267
- A hideg szél fujdogál301
- A hol én elmegyek, még a fák is sirnak4
- A huszárok316
- A hű leány293
- A jegenye27
- A kardomnak markolatja ezüstből123
- A kinek nincs szeretője66
- A királyfi268
- A kit az én szivem szeret52
- Akkor lesz150
- Akkor volna szép174
- Akkor zengett Buda vára125
- A kutasi csárda199
- A legszebb virág262
- Alsó-bátki nagy toronyba36
- Aluszol-e, te juhász?214
- A malomba mentem21
- Amoda egy virág158
- Amoda van egy kis kerek erdő153
- Amott kerekedik27
- Amott látod106
- A megcsalt leány296
- A megölt legény287
- A molnár inasa275
- Angyal Bandi294
- A párja vesztett gerlicze267
- A pozsonyi kisasszony208
- A rab legény261
- Arany ezüstért303
- »Argyélus«276
- Arra járjunk, arra91
- A rédicsi patak parton165
- A sági biró leánya243
- A subámnak169
- Asszuszőlős, átalag190
- A szerelem313
- A székely katona235
- X.
- A szőregi utcza13
- A tárnoki hires urak206
- A Tiszából a Dunába49
- A világot csak nevettem301
- Az a kis lány80
- Az alapi ménes198
- Az alapi tó szélében202
- Az alföldi csikós110
- Az alföldnek sik mezején83
- Az árva leány255
- Az áspiskigyó246
- Az ég alatt17
- Az én rózsám62
- Az erdőben209
- Azért csillag318
- Azért hogy én szegény vagyok81
- Az eső is esik175
- Az ispánné leánya286
- Az ökör a földet78
- Azt gondolod53
- Azt gondolom, hogy az eső31
- Azt hallottam Várad felől183
- Azt mondják54
- Azt üzenték214
- Áldd meg Isten azt az utczát25
- Áll a verbunk, tánczoljunk117
- Állj előmbe rózsám50
- Álom, álom, édes álmom66
- Ángyom, ángyom221
- Árokparti csalány13
- Árva az a madár8
- Árva giliczéről245
- Árva vagyok77
- Ázom, ázom44
- Bajusz kell a magyarnak118
- Bakatoborzó113
- Balatonon jár a hajó84
- Bárcsak hamar174
- Bécsi kendő, lobogós320
- Befujta az utat173
- Berki, Berki, szegény Berki217
- Be sok falut160
- Be van az én szüröm ujja167
- Biró Máté249
- Bíró uram, bátyám uram203
- Bogár Imre291
- Bor, bor, bor, bor187
- Bort, bort, korcsmárosné189
- Bort iszom én, nem vizet188
- Bujdosik az elmém314
- Bujdosik a kedves rózsám53
- Bujdosik az árva madár49
- Bús az idő38
- Búsultam én, búsulok is313
- Búza, búza, be szép tábla búza172
- Csak azért szeretek falu végén lakni72
- Csak engem ugat a kutya192
- Csak még egyszer319
- Csalom a szemedet300
- Csaplárosné, gyujts világot187
- Csenke felől93
- Cserebogár, sárga cserebogár9
- Csillagok, csillagok300
- Csillagos az ég4
- Csősz leszek én166
- Dancsuj Dávid285
- Debreczenben kidobolták197
- Debreczenben nyílik egy szép rózsafa14
- De haragszom a szemedre309
- Dinom-dánom, sógor181
- XI.
- Egybegyültek220
- Egy leánynyal megkináltak203
- Egy madarat kergettem300
- Egyszer egy barát191
- Egyszer ide316
- Elhervadt a kék ibolya201
- Elmegyek már50
- Elment a madárka6
- Elment az én rózsám26
- Elmenten én a szőllőbe67
- Elvesztettem288
- Erdő, erdő, be szép kerek erdő164
- Erre, erre310
- Esik eső, latom én azt317
- Este akar lenni43
- Este jött a parancsolat139
- Esteledik, alkonyodik159
- Este van már99
- Eszem adta kis barnája83
- Ez a kis lány megy a kutra94
- Ez a szemem ez, ez59
- Ez a szemem, ez az egyik84
- Ez az én szeretőm92
- Ezer esztendeje123
- Ezt a kerek erdőt177
- Édes anyám karján nevelt35
- Édes anyám134
- Édes anyám szült engem191
- Édes anyám rózsafája43
- Édes rózsám37
- Éljen, a ki most iszsza ki183
- Én csak hirül hallom3
- Én Istenem312
- En Istenem mi az oka303
- Én vagyok az, a ki nem jó40
- Én vagyok az, a ki voltam38
- Fakó lovam fel van kantározva71
- Faluvégén282
- Falu végen, szegleten25
- Fáj a szívem51
- Fáj a szívem305
- Fáj a szívem317
- Fáj, fáj, fáj, fáj133
- Fehér ruha44
- Fekete pántlikám46
- Fekete szem, piros orcza47
- Fekete városban12
- Felszállott a páva132
- Férjhez adnám a lányomat212
- Fujd el, jó szél37
- Görög Ilona229
- Gulya, gulya, arany gulya165
- Gyenge a lány318
- Gyere be rózsám, gyere be86
- Gyere, rózsám, az erdőre306
- Gyere pajtás122
- Gyí fel, sárga91
- Gyolcs az ingem319
- Haj, rózsa, rózsa317
- Hallod-e, te barna kis leány320
- Hallod-e te, juhász163
- Ha bemegyek148
- Ha én gólyamadár volnék129
- Ha én rózsa volnék97
- Ha felülök149
- Haja, haja, haja98
- Haja, haja, hajnal akar lenni53
- Hajh, be szépen világít96
- Hajdanában140
- Hajnalodik, harmatozik61
- Ha látom176
- Ha meghalok309
- Ha meghalok, tudom, eltemetnek42
- XII.
- Ha meguntad rózsám29
- Hamis a szemed303
- Ha nem voltál jó szerető33
- Haragszik a gazda193
- Haragszik a rózsám anyja74
- Haragszom az olyan szóra75
- Haragszom én az olyanra209
- Három alma308
- Három bokor211
- Három csillag van az égen60
- Három éle van a sásnak318
- Három fehér kendőt veszek80
- Három hordó borom van81
- Három icze kendermag198
- Háromszor is313
- Ha te elmégy75
- Ha valaki vigan él169
- Hej, amaz az én rózsám161
- Hej, csicsóka12
- Hej! csillagom309
- Hej, te fényes holdvilágom32
- Hej, gazd’ uram162
- Hej, huj, magyar ember188
- Hej, huj! Sobri pajtás!289
- Hej! sokféle a szerelem305
- Hervad az a rózsa29
- Hogyha folyó23
- Hogyha nékem száz aranyom volna21
- Hortobágyi pusztán176
- Hozott bátya215
- Hová lábad teszed307
- Hová tegyem a subámat85
- Hull immár a fa levele48
- Huszár vagyok, lelkem babám113
- Huzd ki czigány, azt a nótát183
- Huzzák207
- Idegen földre ne siess320
- Ide künn a zöld erdőben16
- Idő, idő310
- Ifjuság9
- Igyál, betyár, múlik a nyár185
- Igyunk, igyunk182
- Irnék, ha lehetne28
- István királyról105
- Isten átkát nem kivánom43
- Isten hozzád, Kecskemét városa170
- Isten hozzád, Nógrád150
- Itt hagynám én ezt a várost70
- Jaj annak a fának311
- Jaj be magas148
- Jaj de édes ez a méz99
- Jaj de édes ez a méz, hopp!74
- Jaj, Istenem39
- Jaj Istenem, de víg voltam15
- Jaj Istenem, de megvertél307
- Jaj Istenem, én hogy élek301
- Jaj már minekünk110
- Jere hozzám216
- Jobb a bor, jobb a bor185
- Jó bor van itt186
- Jól meggondold304
- Jöszte hozzám, szép madárka310
- Juhász legény bundája, hm!158
- Juhász vagyok, búsan őrzöm166
- Julia241
- Kádár Kata256
- Kakas a szemeten89
- Káka tövin költ a rucza18
- Kalapom szememre vágom10
- Kaszás csillag175
- XIII.
- Katonának vagyok írva129
- Kedves rózsám127
- Kék a kötőm kerületi,47
- Két kerekü kordán járok77
- Két út van előttem22
- Kerek az én kalapom88
- Kerek az én kis kalapom93
- Kerek az én kis kalapom79
- Ki az ő édesít72
- Kicsi nemes legény284
- Kifordítom, befordítom162
- Kihajtottam, Virág ökröm159
- Kiöntött a Tisza vize54
- Kiöntött a Tisza vize168
- Kimenék egy hegyre30
- Kinek van, kinek van72
- Kipattant a búza szeme69
- Kisérj ki rózsám síromig17
- Kis-Kanizsán a víz mellett124
- Kis kertemben31
- Kis kertemben316
- Kis kertemben kinyilott az ibolya306
- Kis-Komárom309
- Kis kutya73
- Kis pej lovam térdig sáros136
- Kis szekeres197
- Kiszáradt32
- Ki tanyája ez175
- Ki van a szekerem305
- Kizöldült az erdőfája173
- Komor fölöttem6
- Korcsmárosné184
- Korcsmárosné, de ugat a kutyája186
- Korond között147
- Kossuth Lajos a Bakonyban142
- Kossuth Lajos: édesapám121
- Kossuth Lajos, Kossuth Lajos!124
- Kőmives Kelemen237
- Könnyebb315
- Könyeimnek záporából128
- Könnyű a németnek140
- Kukoricza szára100
- Lábad akármerre315
- Lám megmondtam302
- Lányok fonják a lenszöszt218
- Látod, rózsám135
- Látom, az életem146
- Látom életemet16
- Legyen úgy, mint régen volt126
- Letörött a kutam gémje82
- Lóra, csikós, lóra!293
- Lyukas a szűröm200
- Madárka284
- Magasan repül a daru83
- Magasan száll a felhő24
- Magyarország édes fia132
- Masiroznak144
- Már eljött130
- Már ezután212
- Már minálunk megismerni220
- Már minálunk verbuválnak116
- Megégett szent-péteri hodály171
- Meghalok csurgóért302
- Meg is házasodnám203
- Megkötöm a lovamat96
- Meg ne mondja, komám asszony206
- Megvettem a szeretőmet319
- Megyek ide312
- Még a galambnak314
- XIV.
- Még azt mondja210
- Még azt mondja az osztrák142
- Mért nincs minden lánynak15
- Micsoda csárda73
- Micsoda erdő ez?157
- Miért az ördögért315
- Miért ragyog312
- Mi fehérlik ott a síkon125
- Mig a leány hajadon314
- Mikor a betyárok168
- Mikor a menyecske315
- Mikor bujdosni51
- Mikor én nőtelen voltam219
- Mikor én nőtelen voltam205
- Mikor masirozunk, kapitány uram?115
- Mikor nyolcz esztendős voltam132
- Minden falu édes hazám95
- Mindenfelől146
- Minek van311
- Mink vagyunk a rózsák307
- Mi magasabb299
- Mondd meg, rózsám, hány inged van87
- Mondd meg édes rózsám45
- Most jöttem a hortobágyi pusztáról65
- Nagy-Abonyban139
- Nagy az én rózsám ereje311
- Nagy a világ299
- Nagy gazda volt199
- Nagy hófuvás van63
- Nagy oka van35
- Nagypénteken31
- Nyalka kurucz107
- Nyisd ki babám az ajtót87
- Négy ökröt adtam304
- Ne higyj a legénynek317
- Ne higy, pajtás, a németnek117
- Ne kapj olyan nagyon149
- Nem anyától lettél65
- Nem átkozlak40
- Nem forog a dorozsmai szélmalom11
- Nem hitted, rózsám127
- Nem kell nekem papiros136
- Nem úgy van most118
- Nem vagy legény74
- Nem vagyok én adós24
- Nem vagyok én oka semminek19
- Nézz, rózsám92
- Nézz, rózsám, a szemembe131
- Nincsen dézsma205
- Nincs édesebb316
- Nincs édesebb62
- Nincsen kedvem25
- Nincsen kedvem34
- Nincs nekem egyebem8
- Nincs szebb virág67
- Nincsen széna, nincsen abrak62
- Nincs szebb virág311
- Nincsen virágos kert304
- Ó, hogy fülemile317
- Ó Istenem313
- Olyan vagy te rózsám79
- Páva, páva86
- Pesten jártam iskolába218
- Piros alma az orczája307
- Piros czipő, piros pántlikára77
- Putnokon már kihajtották a nyájat142
- Rácz-Keresztur felől290
- Rákóczy kis urfi263
- XV.
- Rákóczi Sámuel109
- Retteg pej paripám52
- Rigó, rigó148
- Ritka búza308
- Rózsa Sándor281
- Rózsa virít, rózsa nyilik138
- Rózsa vagy97
- Rózsa vagy, rózsa vagy68
- Sárga csikó95
- Sárga lábú140
- Sárga ló151
- Sárga rigó, darázsfészek188
- Seprik a szentgyörgyi utczát134
- Sír az apám, sír az anyám128
- Sír az egyik szemem37
- Siroki erdőben76
- Siroki erdőben (románcz)283
- Sohasem vétettem Székes-Fehérvárnak151
- Sorozáskor290
- Söprik a150
- Szabad a madárnak11
- Szabad madár vagy te, rózsám306
- Szabad péntek, szabad szombat64
- Száll a felhő5
- Szállj le holló, szállj le276
- Száraz fűre169
- Szeged felől314
- Szeged felől van egy kerek erdő163
- Szegedi kaszárnya137
- Szegény panyókás németi213
- Szegény vagyok5
- Szemeimet130
- Szennyes az én ingem125
- Szerelem, szerelem3
- Szerelem van minden fűben318
- Szeress310
- Szeress, rózsám301
- Szeretem én magát nagyon90
- Szeretlek, szeretlek9
- Szerettelek, nem kellesz már19
- Szerettelek, nem tagadom19
- Szél hajtja a habot45
- Széles a kedvem189
- Széles az ökröm szarva68
- Széna, széna, széna95
- Szép a baka144
- Szép a tavasz23
- Szép Ilona236
- Szép Julia233
- Szép világja a magyarnak119
- Szivem gyönge szivére55
- Szomorún búg143
- Szól a világ59
- Szólnak a kakasok48
- Szőlőtőke, venyige64
- Találsz, rózsám, találsz20
- Tavasz lesz már161
- Te kerítéd39
- Tera277
- Tisza partján167
- Töltsd meg, fráter, poharamat181
- Trombitálnak, trombitálnak122
- Tudtam én azt304
- Tudjátok-e190
- Túl a Dunán zörög az ég26
- Túl a vizen306
- Ucczu bizony202
- Udvarom, udvarom145
- Udvarhelyről147
- Ugy elmegyek36
- XVI.
- Uram, uram160
- Vagy ülj ide266
- Válás265
- Van kökényfa98
- Várj meg41
- Vásárhelyi kanális200
- Végig megyek129
- Végig mentem az ormódi temetőn34
- Veres bársonykendőt210
- Veszek neki94
- Vetettem violát14
- Világszép Erzsike273
- Virágzik a pipacs308
- Viz alá, viz alá304
- Vörös bársony süvegem88
- Zavaros a Duna312
- Zavaros a Tisza vize28
- Zavaros a Tisza vize, nem tiszta172
- Zavaros a Tisza vize33
- Zöld az erdő34
- Zöld erdőben101
- Zöld leveles diófa319
- Zúg az erdő, zúg a mező121
- Zsindelyezik152
-1-
Kesergő szerelem.
-2-
-3-
Szerelem, szerelem…
Szerelem, szerelem,
átkozott gyötrelem,
Mért nem
virágoztál minden fa-levelen?
Minden fa-levelen, diófa
levelén,
Hadd szakasztott volna
minden szegény legény?
Lám én szakasztottam, de
elszalasztottam,
Utána futottam, de
el nem foghattam!
Én csak hírül hallom…
Én csak hírül hallom,
keseredett szívvel,
Hogy az én édesem
mással játszadozik.
Ékesen, kegyesen
ölelgeti nyakát,
Kláris ajakával
csókolgatja ajkát.
Oda sem mehetek, nem is
üzenhetek.
Arról azt gondolja, hogy
én mást szeretek;
De ha azt gondolja,
hamisan gondolja,
Hamis gondolatja el
is kárhoztatja.
-4-
Csendesen folyó viz télben
megaluszik,
De az én bús szivem soha
meg nem nyugszik.
Én csak olyan
vagyok, mint szélvészben madár,
Kit a
zápor eső elvadászott immár…
Csillagos az ég…
Csillagos az ég,
csillagos,
Rózsafa levele
harmatos;
Rózsafa levele, szakadj
rám,
Kedves édes rózsám, nézz
reám.
Csillagos az ég,
csillagos,
Bú szállt a szivemre,
bánatos;
Akárhová hajtsam
fejemet,
Sehol sem találom
helyemet.
A hol én elmegyek, még a fák is sirnak…
A hol én elmegyek, még
a fák is sirnak,
Gyönge ágaikról
levelek lehullnak.
Hulljatok levelek, rejtsetek
el engem,
Mert az én édesem mást
szeret, nem engem.
Szerethettél volna, ha szép
nem voltam is,
Mert én szerettelek,
ha szép nem voltál is.
Elférhettünk volna ketten egy
párnán is,
Megélhettünk volna még a
kősziklán is.
-5-
Szegény vagyok…
Szegény vagyok,
szegénynek születtem,
A rózsámat
igazán szerettem.
Az írigyek
elrabolták tőlem,
Most lett szegény
igazán belőlem.
Fujja a szél a nyárfa
levelét,
Azt gondolom, hogy az is
ellenség.
A fűszál is felállott
ellenem,
Bújdosóvá tett már a
szerelem.
Elmegyek én messze utra
innen,
A hol senki ismerősöm
sincsen.
Elbujdosom a világ
végére,
Hogy ne legyek senkinek
terhére.
Csipkebokor legyen a
szállásom,
A búbánat kísérő
pajtásom.
A búbánat, és a rózsám
képe…
Isten veled, kis falum,
örökre!
Száll a felhő…
Száll a felhő
napnyugatról keletre,
Gyönge rózsám,
jutok-e még eszedbe?
Nem jutok én
soha többet eszedbe,
Más legényt
zársz immár a kebeledre.
Ha én téged el tudnálak
feledni!…
Rajtad kívül mást is tudnék
szeretni!…
De én téged nem tudlak
elfeledni,
Rajtad kívül nem tudok
mást szeretni!
-6-
Komor fölöttem…
Komor fölöttem az ég
is,
Elhagyott a reménység
is,
A nap is gyászt vont
magára,
Nem süt rám piros
sugára.
Bús életem, bánat
napom,
Fekete gyász alatt
lakom,
Fekete gyász, fehér
üröm,
Nekem a bánat nem
öröm.
Olyan bú van a
szivemen,
Két rét hajlott az
egeken,
Ha még egy rét hajlott
volna,
Szívem ketté hasadt
volna.
Feljő a nap, el is
halad,
Búban talál s abban is
hagy,
Bús anyának bús
gyermeke.
Én vagyok annak
egyike.
Elmegyek én arr’ a
helyre,
Honnét madár se jön
erre,
Fészket rakok egy
sürübe’,
Bánatfának
tetejibe.
Elment a madárka…
Elment a
madárka,
Üres a
galiczka,
Irja
levelébe’:
Visszajő
tavaszra.
-7- Ha tavaszra nem
jő,
Búzaaratáskor;
Ha akkorra nem jő,
Szilvaaszaláskor;
Ha még akkor
sem jő:
Tudom, sohasem
jő.
Köszönöm, édesem,
Hogy eddig szerettél,
Arról sem tehetek,
Ha már
megvetettél,
Nálamnál
szebbeket,
Jobbakat
kerestél.
Adjon is az
Isten
Szebbet, jobbat, mint
én,
Kivel a te szíved
Sohase nyugodjék!
Sohase nyugodjék,
Örökké
bánkodjék,
Mint a tenger
habja
Örökké
hánykodjék!
A fekete holló…
A fekete holló gyászt
visel magáért,
Én is gyászt viselek
jegybéli mátkámért.
Jegybéli
mátkámért mit nem cselekedném!
Tenger
sűrű habját kalánnal kimerném,
Tenger
fenekében gyöngyszemeket szednék,
Jegybeli mátkámnak gyöngybokrétát kötnék.
-8-
Küküllő kövecse kalamáris volna,
Tenger sűrü habja mind tintalé volna,
Mezőn mennyi fűszál, mind pennaszál
volna.
Fán a mennyi levél, mind
papiros volna:
Bánatom leirni annak
is sok volna!
Árva az a madár…
Árva az a
madár,
Kinek párja
nincsen;
Én is árva
vagyok,
Mert szeretőm
nincsen.
Veled, rózsám,
veled,
Veled voltam egy
pár,
De te nálad nélkül
Árva vagyok immár.
Sok helyet
bejártam,
Sok szivet
próbáltam,
De a
magaménak
Párját nem
találtam.
Nincs nekem egyebem…
Nincs nekem egyebem a
rózsámnál,
A rózsámnál;
Az is zálogba van az anyjánál,
Az anyjánál;
Hej, a
ki azt nékem kiváltaná,
Kiváltaná,
Tudom, az Ur Isten
megáldaná,
Megáldaná!
-9-
Szeretlek, szeretlek…
Szeretlek,
szeretlek,
Mint a lágy
kenyeret,
Sóhajtok
éretted
Egy nap száz
ezeret.
Szeretlek,
szeretlek,
Csak ne mondd
senkinek,
Mig a templom
kövén
Össze nem
esketnek!
Cserebogár, sárga cserebogár…
Cserebogár, sárga
cserebogár,
Nem kérdem én tőled,
mikor lesz nyár.
Azt se kérdem:
sokáig élek-e?
Csak azt mondd meg:
rózsámé leszek-e?
Nem kérdem én te tőled, kis
madár,
Derül-e még életemre több
nyár?
Ugy is hév nyár lankasztja
kedvemet,
A mióta ő bírja
szívemet.
Ifiuság…
Ifiuság sólyom
madár,
Addig víg, míg szabadon
jár.
De jaj nekem szegénynek
már,
Szívem víg örömet nem
vár.
-10-
Illik annak
keseregni,
Ki világát búval
éli,
Szeretőjét más
szereti,
Távol nézi s úgy
kesergi…
Kalapom szememre vágom…
Kalapom szememre
vágom,
Mellette hervad
virágom,
Sírva nézem.
Igy múlik el ifjuságom,
Ma-holnap oda világom,
Oh be
érzem!
Fogd meg pajtás a
vasvesszőt,
Verd meg véle a
temetőt,
Mert nem kedvez semmi
szépnek,
Semmi
épnek.
Addsza pajtás a
vasvesszőt,
Hadd kérdem meg a
temetőt:
Hol fáj neki.
Oda sujtok, hadd érezze
A fájdalmat, s ahhoz mérje
A
miénket.
Ottan oly csendesen
nyugszik,
És a gondtól
megmenekszik
Párnáján sok hív
szerető,
Jó
temető!
Oh, ne bántsd, pajtás,
azokat
A mohosult
sírhantokat
Vasvesszővel.
-11- Keress
inkább az út mellett
Kettőnknek egy
nyugvóhelyet,
S majd
idővel
Tűzz mellé egy száraz
ágot,
Hadd példázza e
világot,
Melyet ketten
kinevettünk,
Föl sem
vettünk.
Szabad a madárnak…
Szabad a madárnak ágról
ágra szállni,
Csak nekem nem szabad
szeretőmhöz járni.
Áldd meg Isten, áldd meg, a
szeretőm házát,
Verd meg Isten, verd
meg, a benne lakóját;
Azt se mindeniket, csak az
édes anyját, –
Mért nem adta nekem az
ő kedves lányát?!
Ha neki lánya volt, nekem
szeretőm volt,
Ha neki kedves volt,
nekem kedvesebb volt!
Nem forog a dorozsmai szélmalom…
Nem forog a dorozsmai
szélmalom,
Bús levelét most írja a
galambom;
Nem kell nekem sem levele,
sem maga,
Ne átkozzon engem az a vén
anyja.
Mi az oka, hogy a Tisza
befagyott?
Mi az oka, hogy a rózsám
elhagyott?
Szokása a Tiszának a
befagyás,
A leánynak a
szeretőelhagyás.
-12-
Hej, csicsóka…
Hej, csicsóka,
csicsóka,
Fészket rakott a
csóka,
Kis angyalom
kertjébe,
Rozmaring
közepébe.
Hej, jegenye,
jegenye,
Jegenyefa
teteje!
Kis angyalom
levele,
Későn jött a
kezembe.
Hej, iharfa,
iharfa,
Iharbimbó van
rajta;
Iharbimbó
lehullott,
A szeretőm
elhagyott.
Ha elhagyott, hagyjon
is,
Megélek én magam is;
Lám, a piros rózsa is,
Kinyílik az maga is.
Fekete városban…
Fekete
városban
Fehér torony
látszik;
Az én kis
angyalom
Más ölében
játszik.
Azt mondom: nem
bánom,
De mégis
sajnálom,
Hogy a kedves kis
angyalom’
Más ölében
látom.
-13-
Árokparti csalány…
Árokparti
csalány,
Kökényszemű
leány,
Mért vagy oly
halovány?
Nem vagyok
halavány;
Mind olyan a
leány,
Kinek a gyürüjét
Más viseli ujján.
Árokparti kökény,
Barnaszemű legény,
Mért vagy olyan fehér?
Nem vagyok én
fehér;
Mind olyan a
legény,
Kinek szomorúság
Nehezedik szivén.
A szőregi utcza…
A szőregi
utcza
Kővel van kirakva,
Az én kedves rózsám
Sírva sétál rajta.
Csizma kopogása
A szobámba hallik,
Keserves sírása
A szivemre
hajlik.
-14-
Dallok rózsám,
dallok,
De nem azért
dallok,
Hogy jó kedvem
volna,
Vagy bort ittam
volna.
Hanem azért
dallok:
Tőled elmaradok;
Bú szállott szivemre,
Bánat a lelkemre.
Debreczenben nyílik egy szép rózsafa…
Debreczenben nyílik egy
szép rózsafa,
Illatozó piros rózsa
van rajta;
Mit ér nekem a kert piros
rózsája,
Ha semmikép nem juthatok
hozzája.
Vásárhelyi póstalegény sípja
szól,
Levelet hoz az én kedves
rózsámtól;
Mit ér nekem az aranyos
levele,
Ha maga is az angyal nem jön
vele?
Vetettem violát…
Vetettem
violát,
Várom kikelését,
Az én édesemnek
Várom érkezését.
Kikelt a viola,
De nem az a teljes;
Eljött, a kit vártam,
De nem az
a kedves!
-15-
Jaj istenem, de víg voltam…
Jaj istenem, de víg
voltam,
Míg az anyám lánya
voltam;
De már most, hogy nem az
vagyok,
A búnak is helyet
adok.
Minden virág
virágozik,
Csak az enyém
hervadozik;
Minden bús szív örömet
vár,
De az enyém sohase
már.
Bánatos hajóba
ültem,
A hajóval
elmerültem.
Bánatos az én
életem,
Immár meg nem
téríthetem.
Mért nincs minden lánynak…
Mért nincs minden
lánynak
Út az udvarába?
Aranyos diófa
Pitvarajtajába’?
Kerek
levele,
Édes gyökere,
Mért nincs minden lánynak
Igaz szeretete?
Azért nincs a
lánynak
Igaz szeretete,
A legénynek, a legénynek
Hamis a két szeme.
-16- Hamis a
szeme,
Álnok a szive:
Azért nincs a leánynak
Igaz szeretete!
Látom életemet…
Látom életemet, nem
igen gyönyörű,
Az én két orczámon
folydogál a könyű.
Ha tudtad határát
rövid szeretetnek,
Mért nem hagytál
békét én árva fejemnek!
Minden madárkának szabad ágra
szállni,
Csak nekem nem szabad az
utczán sétálni;
Titkos szeretetnek
nem kell czégért dugni,
Mert vagynak
irigyek, s el fognak gátolni.
Sír az út előttem, bánkódik az
ösveny,
Még az is azt mondja: áldjon
meg az isten!
Áldjon meg az isten
minden javaival,
Mint kertbeli rózsát
drága illatokkal!
Ide künn a zöld erdőben…
Ide künn a zöld
erdőben
Madár lakik egy
fészekben.
Én is oda mennék
lakni,
Ha egy fészket tudnék
rakni.
Kis madár, te hogy tudsz
élni,
Mikor nem is tudsz
beszélni?
Lásd, én eleget
beszélek,
Mégis búbánatban
élek.
-17-
Kisérj ki, rózsám, siromig…
Kisérj ki, rózsám,
siromig,
Az örök
nyugodalomig.
Vess rám egy-két kapa
földet,
Talán megérdemlem
tőled.
Ha mégy a temető
kertbe,
Írd fel sirom
keresztjére:
Itt fekszik egy hű
szerető,
Nyugtassa meg a
Teremtő!
Siromra ültess egy
fácskát,
Vagy pedig egy bokor
rózsát:
Hadd lássa meg, a ki ott
jár,
Sohasem voltam
csapodár.
Azt, hogy szerettelek, mondd
ki
Bátran, ha kérdi
valaki.
De azután mást ne
szeress,
Több szeretőt el ne
temess.
Az ég alatt…
Az ég alatt, a föld
szinén
Nincsen olyan árva, mint
én.
Nincsen apám, nincsen,
anyám,
Ki gondot viseljen
reám.
Minden virág
virágozik,
Csak az enyim
hervadozik.
Hadd hervadjon, hadd
száradjon,
Csak az Isten el ne
hagyjon.
-18-
Ez a falu szép kis
helység,
Benne lakni
gyönyörüség…
Akárkinek
gyönyörüség,
Csak én nekem
keserűség!
Káka tövin költ a rucza…
Káka tövin költ a
rucza,
Jó földben terem a
buza;
De a hol a hű lány
terem,
Azt a helyet nem
ismerem
Sehol
sem.
Ki van az én szemem
sírva,
Mert a rózsámat más
birja;
Pedig fogadta az
egyet,
Rajtam kivül mást nem
szeret
Sohasem.
Ha tudtad, hogy nem
szerettél,
Hálódba mért
kerítettél?
Hagytál volna békét
nekem,
Más is elvett volna
engem
Valaha.
Azért, hogy én szegény
lettem,
S mást választottál
helyettem,
Lesz nekem is vig napom
még:
Ború után derül az
ég
Nekem is.
-19-
Szerettelek, nem kellesz már…
Szerettelek, nem
kellesz már;
Szidott anyád, ne
szidjon már;
Nem fog meg engem az
átka,
Szálljon a maga
nyakába.
Szerettelek, rózsám,
nagyon,
De már annak vége
vagyon;
Vége vagyon
szerelmemnek,
Más parancsol a
szívemnek.
Nem vagyok én oka semminek…
Nem vagyok én oka
semminek,
Édes anyám oka
mindennek.
Mért nem adott engem,
olyan, olyan, olyannak,
A kit én
szerettem magamnak.
Megvágtam az újjam, de nem
fáj;
Fügefa levelet tettem
rá.
Fügefa levele, gyógyíts,
gyógyíts, gyógyíts meg,
Régi volt
szeretőm, csókolj meg.
Akkor szép az erdő, mikor
zöld,
Mikor a vadgalamb benne
költ.
Olyan a vadgalamb mint a, mint
a, mint a lány,
Fáj a szíve a legény
után!
Szerettelek, nem tagadom…
Szerettelek, nem
tagadom,
De annak már vége
vagyon.
Vége vagyon a
kedvemnek,
Teljék kedve
irigyemnek.
-20-
Másoknak is azt
ajánlom,
Szerelemnél jobb az
álom:
Mert az álom
nyugodalom,
A szerelem
szívfájdalom.
Nincs ez világon drágább
kincs,
Mint kinek szeretője
nincs;
Mert kinek szeretője
van,
Keze, lába bilincsbe
van.
Találsz, rózsám, találsz…
Találsz rózsám,
találsz
Szebbet,
gazdagabbat,
De sohasem
találsz
Nálam
igazabbat.
Azzal ne
dicsekedj,
Hogy engem
megcsaltál:
Nem én vagyok
első,
A kivel így
bántál.
Másnak
irigylettél,
Magad
megvetettél;
Ily
szerencsétlenné,
Valld meg, miért
tettél?
Azért én nem
sirok,
Ha megvetettél
is,
Parancsol az isten
Szeretőt nékem is.
-21-
A malomba mentem…
A malomba
mentem,
Tiszta buzát
vittem;
A szerelem miatt
Meg nem őrölhettem.
Mit tehetek róla,
Hogy szerelmes vagyok?
Az apám is az volt,
Én a fia
vagyok!
Hogyha nékem száz aranyom volna…
Hogyha nékem száz
aranyom volna,
Annak adnék, a kinek
nem volna;
Hej! de mivelhogy
nincsen,
Fából van a
kilincsem.
Szeretsz-e,
galambom,
Kedves kis
angyalom?
A kinek van tunikás
szoknyája,
Van is annak pénze a
vásárra.
Hej! két krajczár
dunnára,
Három krajczár
párnára.
Szeretsz-e,
galambom,
Kedves kis
angyalom?
A mely lánynak fodros a
kötője,
Van is annak sok szép
szeretője:
Hej, ki szőke, ki
barna,
Kinek göndör a
haja.
Gyenge majoránna,
Gyenge vagyok rája!
-22-
De szeretnék nyalka huszár
lenni,
Szép szeretőt vagy kettőt
tartani;
De hiába, ha
nincsen,
Fából van a
kilincsem.
Szeretsz-e
galambom,
Barna kis
angyalom?
Hogyha nékem feleségem
volna,
Este későn nem mennék
sehova;
De hiába, ha
nincsen,
Fából van a
kilincsem.
Szeress hát,
galambom,
Kedves kis
angyalom!
Két út van előttem…
Két út van
előttem,
Melyiken
induljak?
Két szép szeretőm
van,
Melyiktől
búcsúzzak?
Ha egyikhez
megyek,
A másik
haragszik;
Igy hát az én
szivem
Soha meg nem
nyugszik,
Két út van
előttem,
Melyiken
induljak?
Két szép szeretőm
van,
Melyiktől
búcsúzzak?
-23-
Egyiktől búcsúzok
Piros pünkösd napján,
Másiktól búcsúzok
Halálom
óráján.
Hogyha folyó…
Hogyha folyó
lennék,
Bánatot se
tudnék,
Hegyek, völgyek
között
Gyenge martot
ásnék;
Kaszáló réteken
Virágot gyüjtenék,
Az én édesemnek
Szép bokrétát
adnék!
Szép a tavasz…
Szép a tavasz, szép a
nyár,
Szép a ki párjával
jár.
Járnék én is, s nem
lehet,
Titkon vagyok csak
veled.
Nincsen nagyobb
gyötrelem,
Mint a titkos
szerelem,
Mert a ki azt
próbálja,
Nincsen boldog
órája.
Azt akarják, ne
éljek,
Veled ne is
beszéljek.
De én attól
megélek
S a hol lehet,
beszélek!
-24-
Nem vagyok én adós…
Nem vagyok én
adós,
Nekem sem adós
más,
Nem bántok én
senkit,
Engem se bántson
más.
Megverek valakit,
Vagy engem valaki,
De az én rózsámat
Ne szeresse
senki.
Vagy levág
valaki,
Vagy én le
valakit,
De a
galambomhoz
Nem bocsátok
senkit!
Magasan száll a felhő…
Magasan száll a felhő
az égen,
Nem láttam én a rózsámat
régen;
Ha én, mint a felhő, szállni
tudnék,
Minden este a rózsámhoz
mennék.
Tavasz lesz már, el fog a hó
menni,
De szeretnék kék ibolya
lenni!
Kivirítnék a rózsám
kertjébe’,
Hadd tűzne fel hószín
kebelére.
Sem felhő, sem ibolya nem
vagyok,
Csak egy szegény árva legény
vagyok;
Messze van az én rózsám
tanyája,
Csak busúlok, kesergek
utána.
-25-
Áldd meg Isten azt az utczát…
Áldd meg Isten azt az
utczát,
Kiben az én rózsám
sétál;
Kirakatom
gyémánt-kővel,
Nézzen belé este,
reggel.
Verd meg Isten azt az
utczát,
Kiben az irigyem
sétál;
Kirakatom
beretvával,
Essen belé térden
állva.
Faluvégen, szegleten…
Faluvégén,
szegleten,
Van egy kis ház
magába’;
Oda vár az én
galambom,
Ebédre,
vacsorára.
Ne várj, rózsám, ne
várj,
Nem mehetek
mindenkor;
Mert van nekem száz
irigyem,
Ki rám vigyáz
ilyenkor.
Nincsen kedvem…
Nincsen kedvem, elvitte
a gólya,
Mert ott jártam, hol nem
kellett volna;
Lesz még kedvem,
elhozza a szélvész,
Füred alatt
kifogja a révész.
-26-
Őszszel szokott a fecske
elmenni,
De tavaszszal vissza szokott
jönni.
Most kezdtem én egy szép lányt
szeretni.
Hej! de sokat kell érte
szenvedni!
Túl a Dunán zörög az ég…
Túl a Dunán zörög az
ég,
Kedves rózsám, szeretsz-e
még?
Mutasd hozzám
szerelmedet,
Ugy sem soká látsz
engemet.
Egy-két pár csók nem a
világ!
Száradjon el, a ki nem
ád;
Adjál, rózsám, e
világon,
Ugy sem kell a más
világon.
Elment az én rózsám…
Elment az én
rózsám
Idegen országra;
Azt izente vissza,
Hogy menjek utánna.
Hogyha én azt
tudnám:
Melyik uton ment
el,
Azt én felszántanám
Aranyos ekével.
Azt én be is
vetném
Apró szemű
gyöngygyel,
El is
boronálnám
Sűrű
könyeimmel.
-27-
Azt én
meggyászolnám
Délig
feketével,
Délután
pediglen
Patyolat
fehérrel.
Amott kerekedik…
Amott kerekedik egy
fekete felhő;
Amott tollászkodik egy
fekete holló.
Várj meg, holló, várj meg,
hadd izenjek tőled
Apámnak, anyámnak
– jegybéli mátkámnak.
Könnyen megösmered ennek háza
táját:
Piros rózsák lepik arany
almafáját…
Gyémánt az ablaka, – üveg az
ajtaja:
Magának kék szeme, aranyszínű
haja!
A jegenye…
A jegenye,
jegenye,
Jegenyefa
levele,
A rózsámnak
levele
Későn jött a
kezembe.
Irnom kéne a
rózsámnak,
Legkedvesebb
violámnak:
Reszket kezem, hogyha
irok,
Ha nem látom, azért
sírok.
-28-
Zavaros a Tisza vize…
Zavaros a Tisza vize
nyárban,
Ha felárad szépen a
partjában,
Ha megfujja záporeső
szele,
Vajjon, rózsám, jutok-e
eszedbe?
Akkor jutok én neked
eszedbe,
Mikor bú száll szomorú
szivedre.
Szállott már egy, rózsám,
az enyimre,
Szálljon másik párja a
tiedre.
Mondd meg, rózsám, szeretsz-e
engemet?
Ha nem szeretsz, ne biztasd
szívemet.
Ha nem szeretsz, galambom,
hagyj abba,
Nem varrottak engem a
nyakadba.
Irnék, ha lehetne…
Irnék ha
lehetne,
Kezem nem
reszketne;
Nehéz a penna
is,
A hattyu tolla
is.
Irnék, jaj, de
nehéz
A könnyű penna is,
Feketének látszik
A
hattyú tolla is.
Elbágyadt
kezemből
A penna kiesik,
Két szememből a köny,
Mint a patak folyik.
-29-
Hervad az a rózsa…
Hervad az a
rózsa,
Kinek töve
nincsen,
Elhervadok én
is,
Mert szeretőm
nincsen.
Haj de kerek
ég,
Haj de magas ég!
Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?!
Minden ablak
alatt
Páros a diófa,
Lám az enyém alatt
Páratlan kökényfa.
Haj de kerek
ég,
Haj de magas ég!
Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?!
Ha meguntad, rózsám…
Ha meguntad,
rózsám,
Velem életedet:
Csináltass koporsót
S temess el engemet.
Irasd a fejfára:
Itt fekszik egy árva,
Kinek szerelemből
Történt az
halála!
-30-
Kimenék egy hegyre…
Kimenék egy
hegyre,
Benéztem egy
völgybe,
Ott láttam
édesem’
Talpig feketébe.
Ki kékbe’, ki zöldbe’,
Ki talpig veresbe’,
Csak az én
édesem
Földig
feketébe’!
… S ott egy nagy fa
álla,
Annak kilencz ága,
Arra reá szálla
Kilencz tarka páva.
Hej, páva, hej,
páva,
Tarka tollas páva!
Mért nem lehetek én
Bár egy perczig páva!
Hej, páva, hej,
páva!
Ha én páva volnék,
Jó reggel felkelnék,
Folyó vízre mennék,
Szárnyam’
csattogtatnám,
Tollamat
hullatnám;
Fényes
tollaimat
Szép leány
fölszedné,
Az ő édesének
Az ő kedvesének
Bokrétába kötné,
Kalapjába
tenné!
-31-
Azt gondolom, hogy az eső…
Azt gondolom, hogy az
eső csepereg,
Pedig az én bánatos
könyem pereg.
Búbánatos köny hull
piros orczámra,
Meglásd, babám,
meghalok nemsokára.
Járok-kelek én az úton
egyedül,
Rajtam még a jó isten sem
könyörül;
Csak a bánat jár én velem,
az kisér,
Lánczra veri a szívemet,
nem kimél.
Kis kertemben…
Kis kertemben elszáradt
az eperfa,
Este, reggel bús gerlice
ül rajta.
Tán azt búgja az a gerlicze
madár,
Hogy a leány: szőke, barna,
csapodár.
Árva madár, leveletlen
fatetőn,
Nincsen párod, nekem sincsen
szeretőm:
Vigy el engem magaddal az
erdőre,
Ott ássuk meg egymás sírját
előre.
Nagypénteken…
Nagypénteken mossa
holló
A fiát,
Egész világ kigyót-békát
Rám kiált.
Mondja ki hát, ki mit
tud, a
Szemembe:
Kinek mit vétettem én életembe’.
-32-
A csillagok
feketébe
Öltöznek,
Engem rózsám az irigyek
Üldöznek.
Jó az Isten, pártját
fogja
A jónak!…
Tudod, rózsám, sok alja van a
szónak.
Hej, te fényes holdvilágom…
Hej, te fényes
holdvilágom!
Elbujdosok e
világon.
Addig járok, addig
mének,
Míg a síromhoz nem
érek.
A sok, messze
tartományban
Voltam én már
bujdosásban,
De a keserű
szerelem
Oda is csak eljött
velem.
Kiszáradt…
Kiszáradt a vad
almafa,
Nem terem több alma
rajta.
Kedves babám gyenge
karja
Nem ölel meg több
hajnalba’…
Megvirad még
valaha!
Nyisd ki, babám, az
ablakot,
Szóljál hozzám egy
szózatot!
Vess utánam egy
pillantást.
Ugy sem látjuk többet
egymást…
Megvirad még
valaha!
-33-
Már, kedvesem, Isten
hozzád!
A szerencse vigyázzon
rád.
Nem engedik azt az
egek,
Hogy én téged
szeresselek…
Megvirad még
valaha!
Ha nem voltál jó szerető…
Ha nem voltál jó
szerető,
Boritson el a
temető.
Vigyen el a sárga
halál,
Takarjon a szárnya
alá.
Ha nem voltál igaz
hozzám,
Mért csókoltad meg az
orczám?
Hagytál volna békét,
rózsám,
Ne is szóltál volna
hozzám!
Zavaros a Tisza vize…
Zavaros a Tisza
vize,
Barna kis lány fürdik
benne;
Én is megfürödtem
benne,
Rám is ragadt a
szerelme.
Tisza partján
elaludtam,
Jaj, be szomorút
álmodtam!
Megálmodtam azt az
egyet,
Hogy a rózsám már nem
szeret.
-34-
Zöld az erdő…
Zöld az
erdő,
Zöld a
petrezselyem,
Benned,
rózsám,
Meghült a
szerelem.
Nemcsak meghült,
Meg is fogyatkozott,
A szivemre
Nagy bánatot
hozott.
Végig mentem az ormódi temetőn…
Végig mentem az ormódi
temetőn,
Elvesztettem zsebbevaló
keszkenőm.
Zsebbevaló keszkenőmet nem
bánom,
Csak a régi galambomat
sajnálom.
Barázdában szépen szól a
pacsirta,
Levelemet régi galambom
irta;
Azt olvastam könyes szemmel
belőle,
Csak a halál, csak az választ
el tőle!
Nincsen kedvem…
Nincsen kedvem,
nincsen,
Mert szeretőm
nincsen;
Ha szeretőm
vóna,
Kedvem is ugy
vóna.
-35-
Nincsen kedvem,
nincsen
E világhoz való,
Mert szeretőm nincsen,
Kedvem szerint való.
Ha szeretőm vóna,
Kedvem szerint való:
Kedvem is ugy vóna,
E világhoz
való!
Nagy oka van…
Nagy oka van
keservemnek,
Nincs orvosság
sérelmemnek;
Bokros bánatja
szivemnek,
Mig vége lesz
életemnek.
Azért senki ne
csudálja,
Ha életemet
vizsgálja:
Csak az tudja, ki
próbálja,
Szivem mennyi bú
találja.
Édes anyám…
Édes anyám karján
nevelt engemet,
Mégsem tudja az én
bús életemet.
Hej, ha tudná az én bús
életemet,
Éjjel-nappal megsiratna
engemet.
Édes anyám, pénz vagyon a
zsebembe,
Arra kérem, markoljon ki
belőle.
Sárga rézből csináltasson
koporsót,
Hármasával veresse rá a
jajszót!
-36-
Alsó-bátki nagy toronyba…
Alsó-bátki nagy
toronyba
Tizet ütött már az
óra,
Angyalom, galambom!
De nekem nem ütött jóra:
Most van babám kézfogója,
Angyalom, galambom!
Lement a nap
borulásba,
Felöltözött szivem
gyászba,
Angyalom,
galambom!
Gyászba, gyászba,
gyászruhába,
Most vagyok igazán
árva,
Angyalom,
galambom!
Úgy elmegyek…
Ugy elmegyek,
meglássátok,
Hogy híremet sem
halljátok;
Nemhogy hírem
hallanátok,
Levelemet sem
kapjátok.
Megérem még azt az
időt,
Sírva mégy el kapum
előtt:
Megöleled a
félfáját,
Úgy siratod a
gazdáját.
Nézz ki, rózsám,
ablakodból,
Most indulok a
faluból;
Vess utánam egy
pillantást,
Úgy sem látjuk többé
egymást.
-37-
Sír az egyik szemem…
Sír az egyik
szemem,
A másik
könyezik.
Sírjon mind a
kettő,
Mint a sebes
eső.
Lehajtom fejemet,
Rózsám, a válladra,
Hullatom könyemet,
Hószinü
nyakadra.
Édes rózsám…
Édes rózsám, ravasz
voltál,
Csak szembe hogy szépet
mondtál.
Nem éreztél
szeretetet,
Olyat, a mi
megilletett.
Szerettelek, jól
tudhatod,
De te magad nem
mondhatod.
Mondjunk j’écczakát
egymásnak,
Nem mink vagyunk, kik így
jártak.
Fujd el, jó szél…
Fujd el, jó szél, fujd
el az én bánatomat,
Könnyebbitsd meg
bár te nyomoru sorsomat.
Vidd szél
fuvására, viznek lementére,
Vidd
rózsám házának ablak-üvegére.
-38-
Még onnét is fujd be az ő
kebelére,
Az ő kebelére, ugy haljon
meg véle.
Meg ne halljon szegény,
hadd éljen kedvére,
Éljen, a ki
élhet, az ő kedvesével.
Én már nem élhetek az én
kedvesemmel,
Végét adta Isten az én
életemnek,
Betöltötte kedvét minden
irigyemnek,
Istenem! fizess meg
ellenségeimnek!
Bús az idő…
Bús az idő, bús vagyok
én magam is,
Valamennyi szép leány
van, mind hamis.
Szeretete nem
állandó,
Mint az idő változandó,
ihaja!
Felettem is mért borult be ily
korán?
Mert elhagyott, kit szerettem
igazán.
Másnak hódolt a
hitetlen,
Azért vagyok ily kedvetlen,
ihaja!
Árva vagyok, hej, nincs több
ilyen árva,
Mert szivedből, rózsám,
ki vagyok zárva.
Nem leszek én árva
mindég,
Ború után derül az ég,
ihaja!
Én vagyok az, aki voltam…
Én vagyok az, a ki
voltam,
Szekfű között rózsa
voltam,
De rosz kertészre
akadtam,
Keze alatt
elhervadtam.
-39-
Én vagyok az a
gerlicze,
Ki a párját
elvesztette:
Egy vadgalamb
elkergette,
Szerelmünket
irigylette…
Te kerítéd…
Te kerítéd gyászba
szivem,
Nincsen azért semmi
kedvem,
Mert elhagytál te
engemet,
Búba boritád
szivemet.
Ne örvendjen senki
szive,
Míg a madár nincs
kezibe;
Mert nehéz madarat
fogni,
Mint a szél után
futkosni.
Siratnálak, ha
megszánnál,
Megfognálak, ha
megvárnál.
Haj, de nem szeretsz te
engem,
Szived hozzám rég
idegen.
De nincs olyan édes
óra,
A mely ne fordulna
búra.
Megkeresnél még te
engem,
De már testem földben
leszen.
Jaj, Istenem…
Jaj Istenem, hogy éljek
meg,
Hogy a világ ne tudja
meg?
Én megélnék a bú
nélkül…
Icczu te! de a bú nem nálam
nélkül.
-40-
Én Istenem, add ezt
nekem,
Mert én igazán
szeretem,
Mert ha azt nekem nem
adod,
Icczu te! nem kell, de semmi
vagyonod.
Megvert Isten
ostorával,
Mindennapos
bánatjával.
Vajjon mit is akar a
szél?…
Icczu te! mindétig csak rólam
beszél.
Én vagyok az, aki nem jó…
Én vagyok az, a ki nem
jó, egyedül,
Engem ugat a kutya is
messzirül.
Bepanaszlom az Istennek
magának,
Mért tartanak engem világ
rosszának.
Nem szerettem életemben, csak
egyet,
Azt is elvették tőlem az
irigyek.
Nem kivánok én azoknak
egyebet:
Próbálják meg az én bús
életemet.
Nem átkozlak…
Nem átkozlak, nem
szokásom,
De sok sűrü
sohajtásom
Felhat a magas
egekre:
Mind te felelsz meg
ezekre.
Nékem a legtisztább
estve
Fekete színre van
festve,
Komor felettem az ég
is,
Elhagyott a reménység
is.
-41-
A mi engem
vidítana,
Az élethez kedvet
adna:
Attól mind meg vagyok
fosztva,
A jó mind másnak van
osztva.
Fel sem venném, a mi
nézi,
Él az Isten,
elintézi!
De, hogy búmat más is
érzi,
Ez az, a mi szivem
vérzi.
A Csap-utczán végig…
A Csap-utczán végig,
végig, végig,
Minden kis kapuban
virág nyilik,
Minden kis kapuban
kettő, három,
Csak az enyém hervadt
el a nyáron.
Ne vigasztalj, édes, kedves
anyám!
Hadd sirjam ki magamat
igazán.
Ki megbántott, megsegit a
bajban,
A jó Isten majd könyörül
rajtam!
Várj meg…
Várj meg, várj meg, én
édesem!
Megver téged a jó
Isten!
Se nem értem, se nem
másért,
Csak a hamis
szeretetért.
Fogjon is meg az én
átkom,
Igaz szivbéli
bánatom;
Verjen meg az
igazságom,
Utánad való
járásom.
-42-
Elmentél s nem búcsuztál
el,
Megátkozlak, hogy hervadj
el.
Jere vissza, búcsuzzál
el,
Átok alatt ne hervadj
el!
Ha meghalok, tudom, eltemetnek…
Ha meghalok, tudom,
eltemetnek,
Azt is tudom, milyen
földbe tesznek;
Sárga homok borítja
testemet,
Régi rózsám, siratsz-e
engemet?
Ha meghalok, még azt is
meghagyom,
Hogy a rózsám ne sirasson
nagyon;
Sírhat akkor csendesen
magába,
Ha lefekszik este az
ágyába…
Addig bánom…
Addig bánom, a mig
élek
Hogy mért szerettelek
téged.
Ha nem szerettelek
volna,
Most a szivem nem
gyászolna.
Zavaros a Nyikó
vize,
Bánom, hogy mért jöttem
ide.
Ha ide nem jöttem
volna,
Dolgom sokkal jobban
folyna.
Tán azt tudod, te
szigorú,
Érted a szivem
szomorú?
Nem szomorú, még
megújul,
Még végtire jóra
fordul.
-43-
Este akar lenni…
Este akar
lenni,
Le kell már
fekünni,
Az idegen
testet
Hogy kell
megölelni!
Ölelni akarom:
Karjaim elhalnak;
Csókolni akarom:
Könnyeim
hullanak.
Édes anyám rózsafája…
Édes anyám
rózsafája,
Engem nyitott
utoljára.
Bárcsak ne is nyitott
volna,
Maradtam volna
bimbóba.
Lám egy hunczut
leszakasztott,
Kalapjában
elhervasztott.
Isten átkát nem kivánom…
Isten átkát nem
kivánom,
De ha rád száll, azt se
bánom,
Szálljon is rád, azt
kivánom
Gyilkosom benned nem
szánom.
-44-
Az a fa is száradjon
ki,
A mely alatt meg fogsz
állni;
Az a csárda gyuladjon
ki,
Melyben csendesen fogsz
hálni.
Borod, buzád ne
teremjen,
Szántófölded ne
zöldeljen,
Páros késed
kiforduljon,
Az is a szivednek
álljon.
Ázom, ázom…
Ázom, ázom, azt
gondolom, hogy esik,
Hej, pedig csak
a két szemem könnyezik.
Sirhatok én,
könnyezhetek eleget,
Mert elhagyott,
ki oly forrón szeretett.
Hej, hogyha én vadgerlicze
lehetnék,
Mindég szomoru füzfára
fészkelnék.
Szomoru fűz hajlós ága
megbirna,
Az én szivem te miattad nem
sirna.
Fehér ruha…
Fehér ruha a
fejemen,
Fekete gyász a
szivemen,
Mert a kit én úgy
szeretek,
Azzal együtt nem
élhetek.
Édes anyám sok szép
szava!
Kit fogadtam, kit nem
soha.
Most ha élne,
megfogadnám,
Kezét, lábát
megcsókolnám!
-45-
Mondd meg, édes rózsám…
Mondd meg, édes
rózsám,
Hogy mikor jössz
hozzám,
Télbe,
karácsonba,
Kis karácson
napján?
»Látod ama hegyen
Azt a száraz nyárfát?
Mikor az kizöldül
Akkor megyek
hozzád.«
Még megéred,
rózsám,
Kizöldül az én
fám,
Bezzeg akkor te is
Eljönnél majd hozzám!
Szél hajtja a habot.
Szél hajtja a
habot,
Viz a vizi
malmot,
Szerelem
csinálja
A jó
barátságot.
Mi haszna
szeretlek,
Ha el nem
vehetlek,
Oda nem
tehetlek
Ahova
szeretlek?
Mi haszna, ha szép
vagy?
Ha mindig beteg
vagy?
Dologra születtél
S nem arra való vagy!
-46-
Fekete pántlikám…
Fekete
pántlikám
Fujdogálja a
szél,
Köszönöm galambom,
Hogy eddig szerettél.
Nem én voltam első,
Mással is
így tettél,
Verjen meg az
isten!
Hamar
megvetettél.
A bazsarózsának
Lehajlott a szára,
Hej! én is hajlottam
A rózsám
szavára.
Mit ér a
rózsafa
Piros bimbó
nélkül?
Mit ér a
szerelem
Igaz hűség
nélkül?
Istenem! nagy
dolog,
Ki egymást
szereti,
Mégis a jó
Isten
Össze nem vezeti.
De még nagyobb dolog:
Ki egymást gyülöli,
Mégis két
vénasszony
Összeköszörűli.
Nehéz a kis
hangyát
Kősziklán
nyomozni,
Két kelletlen
párnak
Egy ágyban
nyugodni;
-47- Mikor ölelni
kell:
Karjait fájlalja,
Mikor csókolni kell:
Könyeit hullatja.
Fekete szem, piros orcza…
Fekete szem, piros
orcza,
Nem minden leány
hordozza,
Piros orcza, fekete
szem,
Ez engem a földbe
teszen.
Fekete szemü
cseresznye,
Rabod vagyok, te
menyecske,
Rabod vagyok, mert
elfogtál,
Sötét kalitkába
zártál.
Ha elfogtál, tarts
magadnak,
Nevezz kedves
galambodnak,
S ne úgy bánjál, mint
raboddal,
Bánjál úgy, mint
galamboddal.
Kék a kötőm kerületi…
Kék a kötőm
kerületi,
Barna legény
kerülgeti;
De hiába
kerülgeti,
Mert nem adnak engem
neki.
A ki szeret, az mindég
fél,
Reszket mint a nyárfa
levél;
Búval fekszik, bánattal
kel,
Nyugodalmat soha sem
lel.
-48-
Ásd ki, holló, azt a
szemet,
A mely ötöt-hatot
szeret;
Lám, én csak egyet
szeretek,
Még is eleget
szenvedek.
Hull immár a fa levele…
Hull immár a fa
levele,
Örömem is elhull
vele,
Sárgul orczám, mint a
levél…
Szegény szivem, mivé
lettél!
Hittem minden mézes
szónak,
Egy csapodár
csábítónak:
Gyenge szívem lépen
akadt,
Hollóköröm közzé
szakadt.
Így jár az, ki szépet
szeret,
Felejtené, de nem
lehet.
Ezután olyat
szeretek,
Kit könnyen
elfelejthetek.
Szólnak a kakasok…
Szólnak a
kakasok,
Majd is reggel lesz
már,
Fordulj felém,
babám,
Mert magad maradsz
már.
Bár csak az
hajnal
Hamar ne hasadna,
Gyenge szerelmünknek
Vége ne szakadna.
-49-
Könnyebb
kősziklából
Poharat
csinálni,
Mint két igaz
szívnek
Egymástól
elválni!
A Tiszából a Dunába…
A Tiszából a
Dunába
Foly a viz,
Mi az oka, édes rózsám,
Hogy te sirsz?
Hogy ne sirnék,
keseregnék,
Bánkódnék,
Most kezdtelek szeretgetni,
Már elmégy.
Bujdosik az árva madár…
Bujdosik az árva
madár
Minden erdő-szélen
leszáll,
Hát az olyan árva, mint
én,
Hogy ne bujdokolna,
szegény!
A mint mentem haza
felé,
Kinyilt az ég
háromfelé,
Ragyogtak rám a
csillagok,
Mert tudták, hogy árva
vagyok.
-50-
Állj előmbe, rózsám…
Állj előmbe rózsám,
hadd búcsuzzam tőled,
Ha el nem
búcsuzom: bujdossunk el ketten!
Vagy
meghalok érted,
Vagy enyimmé
teszlek,
Édes
szivem!
Fekete két szemed mire csalt
meg engem?
Gyenge szép termeted mire
hozott engem?
Vagy meghalok
érted,
Vagy enyimmé
teszlek,
Édes
szivem!
Ne menj el, galambom, ne
repülj el tőlem
Jőjj vissza, madaram,
szállj bé ablakomba!
Vagy meghalok
érted,
Vagy enyimmé
teszlek,
Édes
szivem!
Ha elmégy is szivem, csak
hozzám igaz légy,
Igaz szereteted
hamisra ne forditsd!
Vagy meghalok
érted,
Vagy enyimmé
teszlek,
Édes
szivem!
Elmegyek már…
Elmegyek majd
valamerre,
A jó isten tudja,
merre;
Addig megyek, addig
járok,
Mig a bútól meg nem
válok.
-51-
Bubánat az
utitársam,
Erdőn, mezőn jár
utánam,
El sem marad, meg sem
kimél,
Éjjel nappal rólad
beszél!
Mikor bujdosni…
Mikor bujdosni
indultam,
Szinem sem volt, úgy
búsultam!
Édesemtől
elbúcsuztam,
Mindenemből
kipusztultam.
Minden lánynak azt
ajánlom,
Gyászvirágot ne
gyomláljon;
Mert ha gyászvirágot
gyomlál,
Az édese bujdosni
jár!
Fáj a szivem…
Fáj a szivem kivül,
belől,
Bánat szoritja két
felől;
Fáj a szivem
bánatjába,
Mert nem járhat
szabadjába.
Mikor szabad madár
voltam,
A hol tetszett, ott
sétáltam;
De már fogoly madár
vagyok,
Kaliczkában
búsulhatok.
Vetem szemem’ az
egekre,
Csordul könnyem le a
földre;
Ki a földre, ki
előmbe,
Ki bánatos
kebelembe.
-52-
Én istenem,
valahára
Felsüt-e napom
súgára?
Felsütött, de nem
tisztába,
Jaj, elborult
gyászhomályba!
A kit az én szivem szeret…
A kit az én szivem
szeret,
Nem ir az nekem
levelet,
De a szive, tudom,
szeret,
Mert az régen az enyém
lett.
Ha én levelet
irhatnék,
Arany pecsét alatt
irnék:
A szivemet belé
tenném,
Hozzád, rózsám,
elküldeném.
Retteg pej paripám…
Retteg pej
paripám
Az
égcsattogástól,
Az igaz
szeretet
Fél az
árulástól.
Nincs tavasz, nincsen
nyár
Piros rózsa nélkül,
Az igaz szeretet
Nincs ölelés nélkül.
Nem volt tél, nem is
lesz
Havas eső nélkül,
Az igaz szeretet
Nem
lehet csók nélkül.
-53-
Azt gondolod…
Azt gondolod, hogy én
sirok?
Szomoru levelet
irok?
Reszket kezem, nem
irhatok,
Fáj a szivem, nem
szólhatok.
Most irattam a
levelet,
Bele irták a
nevemet.
A levelem szomoru
lesz,
Az irása mind jaj szó
lesz.
Bujdosik a kedves rózsám…
Bujdosik a kedves
rózsám valahol,
A hol még a dalos
madár sem dalol.
Ne bujdoss el,
kedves rózsám, messzire,
Érted megyek
én a világ végire.
Télen még a rózsafa sem
virágzik,
Érted voltam gyászba ilyen
sokáig;
Nem is kerül többe, csak egy
szavadba:
A rózsa is kinyilik a
szavadra.
Haja, haja, hajnal akar lenni…
Haja, haja, hajnal akar
lenni,
A szeretőm haza akar
menni;
Az ajtaját be sem tudja
tenni,
Az ágyára le sem tud
feküdni.
-54-
Haja, haja, ha én oda
mennék,
Az ágyára, hej! én
lefeküdnék,
Két karomat
alárakogatnám,
Két orczáját
körülcsókolgatnám.
Azt mondják…
Azt mondják: nem
adnak
Engem galambomnak;
Inkább adnak másnak,
Annak a hat ökrös
Fekete
subásnak.
Pedig az én
rózsám
Oly szeliden néz
rám,
Vagy ha csókot hint
rám:
Tizenkét ökörért
Csakugyan nem adnám.
Édes anyám,
kérem,
Ne hütse meg
vérem,
Hiszen azt
igérem,
Hogy én a
rózsámmal
Holtomig
beérem.
Kiöntött a Tisza vize…
Kiöntött a Tisza vize
messzire,
Valamennyi szép leány van,
elvitte.
Fogja ki hát mindenki a
magáét,
Ne szeresse soha
senki,
Soha senki a
másét.
-55-
Nincsen kedvem, mert a fecske
elvitte,
Egy magas jegenyefára
föltette.
Akkor leszek, kedves
rózsám, a tiéd,
Mikor az a
jegenyefa,
Jegenyefa
kivirít.
Magasan repül a daru, szépen
szól,
Haragszik tán a galambom, mert
nem szól.
Ne haragudj, kedves rózsám,
sokáig,
Tied vagyok, tied
leszek
Koporsóm
bezártáig!
Szivem gyönge szivére…
Szivem gyönge
szivére,
Testem gyönge
testére,
Lehajtom bús
fejemet,
Fehér hattyú
mellére.
Egész falu
énnékem
Mind ellenségem
légyen,
Kedves rózsám, édes
rózsám,
Te léssz a
feleségem!
Semmit sem ér a
helység,
Ha nincs benne
feleség.
Bármit mond a
helységem,
Te léssz a
feleségem!
-56-
-57-
Boldog szerelem.
-58-
-59-
Szól a világ…
Szól a világ, mit
hajtok rá?
Ugy ég a tűz, ha raknak
rá;
Ha hajtanék
irigyemre,
Megölne a világ
nyelve.
Ne hajts a
mende-mondára,
Ülj a térdem
kalácsára;
Átölellek két
kezemmel,
Hadd nézze más irigy
szemmel!
Ez a szemem…
Ez a szemem, ez, ez,
ez,
Jobban kacsint, mint
emez.
Reczepicze, haj!
Leveles a galy,
Engem rózsám, meg ne csalj.
Édes szemem, jól
vigyázz,
Mert a másik
meggyaláz.
Reczepicze,
haj!
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj.
-60-
Ez a karom, ez, ez,
ez,
Jobban ölel, mint
emez.
Reczepicze, haj!
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj.
Édes karom, jól
vigyázz,
Mert a másik
meggyaláz.
Reczepicze
haj!
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj.
Ez a lábam, ez, ez,
ez,
Jobban járja, mint
emez.
Reczepicze haj,
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj.
Édes lábam, jól
vigyázz,
Mert a másik
meggyaláz.
Reczepicze
haj!
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj!
Három csillag van az égen…
Három csillag van az
égen egy sorba’,
Három szeretőm van
nekem, egyforma;
Mind a három piros,
barna, takaros,
Megcsókolom mind a
hármat, de nem most.
-61-
Három csillag van az égen egy
sorba’,
Három szeretőm van nekem,
egyforma.
Három közül egy az igaz
szerető,
Azt az egyet áldja meg a
Teremtő!
Hajnalodik, harmatozik…
Hajnalodik,
harmatozik,
Az a kis lány
álmodozik.
Jaj be hamis álma
lehet,
Piros ajka csókot
nevet.
Hogyha már az álma
ilyen,
Hát a valósága
milyen?
Ablakomon ne koczogtass…
Ablakomon ne
koczogtass,
Jer be, ha becsületes
vagy.
Alszom én is, alszik más
is,
Gyere, rózsám, aludj te
is.
Udvaromon két kis
csirke,
Egyik kakas, másik
jércze:
Gyere hozzánk ma
estére,
Jó vacsora lesz
belőle.
Kis kertemben egy
olajfa,
Ölelj meg, rózsám,
alatta.
Úgy ölelj meg mint
magadét,
Az isten neked adhat
még!
-62-
Az én rózsám…
Az én rózsám
szemöldöke
Többet ér, mint a hat
ökre;
A hat ökre
szántó-vető,
De a rózsám hű
szerető.
Az én rózsám
szeme-szája
Többet ér, mint a
pajtája;
A pajtája fekete
gyász,
De a rózsám
aranykalász.
Nincs édesebb…
Nincs édesebb a hevesi
dinyénél,
Nincs szebb leány a faluban
Erzsinél.
Piros orczád tőlem hát ne
takard el,
Tekints reám gyönyörű két
szemeddel.
Fujja a szél a ló fülén a
kendőt,
Hát mi, rózsám, mikor csapunk
menyegzőt?
Ha az idén kiforr a bor,
szüretkor,
Férjhez viszlek, édes
rózsám, majd akkor!
Nincsen széna, nincsen abrak…
Nincsen széna, nincsen
abrak,
Édes lovam, agyon
csaplak.
Bőröd a zsidónak
adom,
Nem lesz reád semmi
gondom.
-63-
Mi hasznod van a bőr
árán,
Ha nem ülhetsz lovad
hátán?
Ne üss agyon, édes
gazdám,
Kitelelek
árpaszalmán.
Édes lovam, ne
buslakodj,
Lesz még neked jó
abrakod.
Ha a rózsámhoz
elviszel,
Selyem kötőjéből
eszel.
Nagy hófuvás van…
Nagy hófuvás
van,
Nagy hófuvás van,
Nagy hófuvás van az árokba’,
Szerelmes vagyok a lányokba.
Sárga rézből van,
Sárga rézből van,
Sárga rézből van a fokosom,
Érted halok, kedves galambom.
Rámás csizmám
van,
Rámás csizmám van,
Rámás csizma van a lábamon,
Érted taposom el, galambom.
Daru-tollból van,
Daru-tollból van,
Daru-tollból van a bokrétám,
Csókolom a szádat, Mariskám.
-64-
Tarka dunnám van,
Tarka dunnám van,
Tarka dunna van az ágyamon,
Betakarlak, kedves galambom!
Szabad péntek, szabad szombat…
Szabad péntek, szabad
szombat,
Szabad
szappanozni.
Szabad nekem a
faluban
Szeretőt
tartani.
Ej, haj, nem
bánom,
Nekem is van
virágom,
Ej, haj, leszakasztom a
nyáron!
Lyukas a rózsám
kendője,
A veres, a
veres;
Kihullt a rózsa
belőle
A teljes, a
teljes.
Ej, haj, nem
bánom,
Nekem is van
virágom,
Ej, haj, leszakasztom a
nyáron!
Szőlőtőke, venyige…
Szőlőtőke,
venyige,
Rászállott a
gerlicze,
Olyan édes a
leve,
Mint a babám
szerelme,
Eszemadta!
-65-
Bár csak engem
valaki
Szőlőt szedni hína
ki;
A szőlőjét
leszedném,
Lányát
megölelgetném,
Eszemadta!
Bár csak engem
valaki
Bort taposni hína
ki;
Taposnék bort
eleget,
Kapnék csókot,
édeset,
Eszemadta!
Most jöttem a hortobágyi pusztáról…
Most jöttem a
hortobágyi pusztáról,
Lehullott a
patkó lovam lábáról,
Míg a kovács
megvasalja lovamat,
A rózsámnál
kimulatom magamat.
Verjed, kovács, verjed soká a
patkót,
Ugy kapsz tőlem gavallér
borravalót.
Amennyit ütsz kis pej
lovam lábára,
Annyi csók jár addig
rózsám szájára.
Nem anyától lettél…
Nem anyától
lettél,
Rózsafán
termettél,
Piros pünkösd
napján
Hajnalban
születtél.
-66-
Orczáid rózsái
Ha közel volnának,
Égő szivem mellé
Tüzném
bokrétának!
Álom, álom, édes álom…
Álom, álom, édes
álom,
Édes a hajnali
álom,
De édesebb az az
álom,
Melyben galambomat
látom.
Erősebb a csók a
bornál,
Édesebb is a
czukornál,
De édesebb a
szerelem,
Mikor galambom
ölelem.
Nincs szebb virág a
rózsánál,
Nincs szebb élet a
párosnál;
A rózsa is csak ott
nyilik,
Hol ketten egymást
szeretik!
A kinek nincs szeretője…
A kinek nincs
szeretője,
Menjen ki a zöld
erdőbe.
Szakaszszon egy
falevelet,
Adja annak, a kit
szeret.
Mondja neki: édes
rózsám,
Eljössz-e a télen
hozzám?
Ha valami lesz
belőle,
Kérjen egy pár csókot
tőle.
-67-
Nekem nem kell, van már
nékem,
Adott isten, a mit
kértem.
Szépet adott, jót is
adott,
Kiben szivem
megnyugodott.
Nincs szebb virág…
Nincs szebb virág a
rózsánál,
Legények közt a
barnánál,
Mert a barna magyar
fajta,
Azért kapnak sokan
rajta.
Nincs szebb madár a
fecskénél,
Barna piros
menyecskénél,
Mert ha ölelni
akarom,
Könnyen átéri a
karom.
Nincs szebb virág a
szegfűnél,
Leányok közt a
szőkénél,
Mert a szőke uri
fajta,
Azért kapnak sokan
rajta.
Elmentem én a szőlőbe…
Elmentem én a
szőlőbe,
Ráhágtam a
venyigére;
Venyigéről venyigére,
–
Fáj a szivem a
szőkére.
Elmentem én a
tanyára,
Ráhágtam a
tökindára;
Tökindáról tökindára,
–
Fáj a szivem a
barnára.
-68-
Onnan mentem a
csárdába,
Barna babám
látására;
S míg a barnát
ölelgettem,
A szőkét
elfelejtettem.
Rózsa vagy, rózsa vagy…
Rózsa vagy, rózsa
vagy,
Még annál is szebb
vagy,
Aranynál,
ezüstnél,
Sokkal ékesebb
vagy.
Aranyat, ezüstöt
Mindenkor találok;
De tetőled, rózsám,
Könnyen el
nem válok!
Széles az ökröm szarva…
Széles az ökröm
szarva,
Nem fér az
istállómba;
A babámnak két
karja
Nem ölel meg
hajnalba!
Hat ökröm a
járomban,
Magam az
áristomban;
Gyere babám, váltsál
ki,
Ne hagyj itt
elhervadni!
Kiváltalak, ki, ki,
ki!
Nem hagylak
elharvadni.
Adok olyan pár
csókot:
Megér ezer
forintot!
-69-
Kipattant a búza szeme…
Kipattant a búza
szeme,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Kipattant a búza
szeme,
Vajjon rózsám, szeretsz-e
te?
Ragyogó csillagom,
galambom!
Hogyha szeretsz, ne nézz
másra,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Hogyha szeretsz, ne nézz
másra,
Ne adj okot
kacsintásra,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Kacsintásod, hej,
szapora,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Kacsintásod, hej,
szapora,
Hol emide, hol
amoda,
Ragyogó csillagom,
galambom.
Szeretlek én, kis
angyalom,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Szeretlek én kis
angyalom,
Mert fekete szemed
vagyon,
Ragyogó csillagom,
galambom.
Szemöldököd sugár
vagyon,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Szemöldököd sugár
vagyon,
Az illik te hozzád
nagyon,
Ragyogó csillagom,
galambom!
-70-
Szeretnélek,
elvennélek,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Szeretnélek,
elvennélek,
Anyád nem szeret
vejének,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Azt mondja, hogy korhely
vagyok,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Azt mondja, hogy korhely
vagyok,
Mindig a korcsmába
járok,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Ha járok is, mi gondja
rá?
Ragyogó csillagom,
galambom!
Ha járok is, mi gondja
rá?
Semmi köze néki
hozzá,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Itt hagynám én ezt a várost…
Itt hagynám én ezt a
várost,
Ha lehetne,
Ha a babám olyan nagyon
Nem szeretne;
De mivel hogy
szeret,
Itt hagynom nem
lehet,
Eszemadta!
Nincs szebb virág a
kertekben
A rózsánál,
Nincs szebb kis lány a városban
A rózsámnál,
-71-
Piros az ajaka,
Mint
a piros alma,
Eszemadta!
Megérik a piros
alma
Telelőre,
Enyim léssz te, kis angyalom,
Jövendőre,
Nem kell
más énnekem,
Te vagy a
kedvesem,
Eszemadta!
Felszántom én ezt az
erdőt
Nemsokára,
Vetek bele rozmaringot
Violával,
Hogy kössön
kedvesem
Bokrétát
énnekem,
Eszemadta!
Fakó lovam fel van kantározva…
Fakó lovam fel van
kantározva,
El is megyek a rózsámhoz
rajta;
Repülj fakó, szikrázzék a
patkó,
Az a kis lány de kedvemre
való!
Az én lovam arra van
kapatva,
Többet szalad éhen, mint
jóllakva;
Repülj fakó, sáros a
heveder!
Gyenge lábam szorítja a
kengyel.
-72-
Nem hiába repült úgy a
fakó,
Az a kis lány nem
hiábavaló!
Míg a kovács a lovam
patkólja,
Addig rózsám két orczám
csókolja.
Kinek van, kinek van…
Kinek van, kinek
van
Tarka keszkenője,
Annak van, annak van
Barna szeretője.
Van nekem
keszkenőm,
Fehér is, tarka
is,
Van nekem szeretőm
Szőke is, barna is!
Csak azért szeretek falu végén lakni…
Csak azért szeretek
falu végén lakni,
Mert az én galambom
arra jár itatni.
Arra jár itatni, magát
fitogtatni,
Magát fitogtatni, a lovát
ugratni.
Míg a lova iszik, lehet vele
szólni,
Piros két orczáját meg lehet
csókolni.
Ki az ő édesit…
Ki az ő édesit igazán
szereti,
Nincsen olyan este, hogy fel
nem keresi,
Liliomadta!
-73-
Lám, én az enyimet igazán
szeretem,
Nincs is olyan este, hogy
fel nem keresem,
Liliomadta!
Micsoda csárda…
Micsoda csárda ez, de
csinos!
Van-e benne szép lány,
takaros?
Ha nincs benne szép lány,
takaros,
Bolonduljon meg a
korcsmáros.
Micsoda falu ez, de
fakó!
Van-e benne
vendégfogadó?
Ha nincs benne
vendégfogadó,
Nincs is benne szép
lány, eladó!
Kis kutya…
Kis kutya, nagy
kutya,
Ne ugass hiába!
Van nekem szeretőm
Majd minden utczába’.
Van nekem
szeretőm
Egy utczába’
kettő,
Szőke is, barna
is,
Szeret mind a
kettő.
A szőkét nem
adnám
Kis
Magyarországért,
De még a barnát
sem
Széles ez világért!
-74-
Haragszik a rózsám anyja…
Haragszik a rózsám
anyja,
Hogy engem szeret a
fia,
Ha haragszik, tegyen
róla,
Vessen békót a
lábára.
Pányvázza ki
mályvafára,
Szivárványszín
pántlikára,
Engemet hívjon
strázsára,
Ott is én leszek a
párja!
Jaj de édes ez a méz…
Jaj de édes ez a méz,
hopp!
Ez a méz, ez a
méz,
Ki kit szeret, arra
néz,
Haja, hija,
hopp!
Lám én a kit szeretek,
hopp!
Szeretek,
szeretek:
Reá nézek,
nevetek,
Haja, hija,
hopp!
Nem vagy legény…
Nem vagy legény, nem
vagy,
Nem mersz csókot
adni;
Azt gondolod,
rózsám,
Nem t’om
visszaadni.
-75-
Vissza t’om én
adni!
Meg is t’om
köszönni;
Páratlan
csókodnak
Párját tudom
adni.
Ha te elmégy…
Ha te elmégy, én is
el,
Nem maradok tőled
el.
Ugy babám, úgy, úgy, úgy,
úgy,
Ha te szeretsz, én is
úgy.
Ha te kimégy, én is
ki,
Megölellek odaki.
Ugy babám, úgy, úgy, úgy, úgy,
Ha te szeretsz, én is úgy.
Ha te bemégy, én is
be,
Megcsókollak odabe.
Ugy babám, úgy, úgy, úgy, úgy,
Ha te szeretsz, én is úgy.
Ha te meghalsz, én is
meg,
Hogy az isten áldjon
meg.
Ugy babám, úgy, úgy, úgy,
úgy,
Ha te szeretsz, én is
úgy.
Haragszom az olyan szóra…
Haragszom az olyan
szóra,
Mely a legényeket
szólja.
Mert a legény arany
csillag,
Arany garádicson
ballag.
-76-
Haragszom az olyan
szóra,
Mely a leányokat
szólja.
Mert a leány arany
alma,
Fölteszem a
fogasomra.
Haragszom én arra a
szóra,
Ki az asszonyokat
szólja,
Mert az asszony pergő
rokka,
Pereg az minden
hajnalba.
Siroki erdőben…
Siroki
erdőben
Egy pár fiatal
fa
Ezüsttel bimbózik,
Zölddel levelezik.
Alatta folyik el
Egy szép patakocska,
Oda jár fris vizre
Egy pár
galambocska.
Az ágyok dereka
Majoránna fája,
Bár
rózsafa volna,
Hogy ne
csikorogna;
Hogy az én
galambom
Csendesen
nyugodna,
Csendesen,
édesen,
Ketten,
szerelmesen…
-77-
Két kerekü kordén járok…
Két kerekü kordén
járok,
Jő az eső, meg nem
ázok.
Ha megázom,
megszáradok,
Mégis galambomé
vagyok.
Két kerekü kordén
járok,
Ha feldülök, de jól
járok!
A kereke
akármerre,
Csak a rudja vigye
helyre!
Piros czipő, piros pántlikára…
Piros czipő, piros
pántlikára,
Illik a csók a barna
leányra,
Mennél jobban rakosgatják
rája,
Annál jobban mosolyog
orczája.
Bunda, bunda, apró szőrü
bunda,
Nem adnálak hat ökörért
oda;
Mert az ökör csak járomba
való,
De a bunda szép leány
takaró.
Árva vagyok…
Árva vagyok, mint
gerlicze,
Mint a kinek nincs
senkije,
Árva vagyok apa
nélkül,
De még inkább anya
nélkül.
-78-
Anyám sincsen, apám
sincsen,
Egy igaz barátom
sincsen,
Nincsen senkim, ki
szeressen,
Csak a rózsám s a jó
Isten.
Jaj Istenem! a ki
árva,
Még a szél is inkább
járja,
Én is árva, te is
árva,
Bújunk egymás
árnyékába.
Az ökör a földet…
Az ökör a
földet
Nem magának
szántja,
Az asszony a
lányát
Nem magának
tartja.
A galamb a búzát
Mind magának hordja,
A legény a leányt
Mind magának
szánja.
Ha magának
szánja:
Vezesse házába,
Hogy így megtudhassa:
Ő lett-e a párja?
Gerlicze a búzát
A párjának hordja,
Mint a lány a legényt
Csókjában
itatja.
-79-
Kerek az én kis kalapom…
Kerek az én kis
kalapom, be drága,
Nem köszön az
akárkinek hiába.
Adj egy csókot
éjszakára,
A’ lesz a kalapom
ára,
Galambom!
Kerek az én subám alja, be
drága,
Nem takar az akárkit be
hiába,
Adj egy csókot
éjszakára,
A’ lesz az én subám
ára,
Galambom!
Olyan vagy te, rózsám…
Olyan vagy te,
rózsám,
Mint az
engedelem;
Piros két
orczádon
Látszik a
szerelem.
Széles víz a
Duna,
Keskeny palló
rajta;
Ne menj rá
galambom,
Mert leesel
róla.
»Nem esem, nem
esem
A Duna vizébe,
Inkább véled esem,
Rózsám, szerelembe.«
-80-
Három fehér kendőt veszek…
Három fehér kendőt
veszek
Ha felveszem, fehér
leszek.
Fehér leszek, mint a hattyú,
mint a hattyú,
Nem ölel meg minden
fattyú.
Három piros kendőt
veszek,
Ha felveszem, piros
leszek,
Piros leszek, mint a rózsa,
mint a rózsa,
Rám illik a babám
csókja.
Három sárga kendőt
veszek,
Ha felveszem, sárga
leszek,
Sárga leszek, mint a virág,
mint a virág,
Leányoknak áll a
világ.
Három barna kendőt
veszek,
Ha felveszem, barna
leszek,
Barna leszek, mint a csóka,
mint a csóka,
Nem kell nekem senki
csókja!
Az a kis lány…
Az a kis lány selyem
ágyát
Magasra vetette,
Az a legény a kalapját
Rajta felejtette.
Hozd ki rózsám,
kalapomat,
Hadd teszem
fejembe!
Hadd ne süssön a fényes
nap
Kacsintó szemembe!
-81-
Három hordó borom van…
Három hordó borom
van,
Mind a három csapon
van.
Olyan édes mint a
méz,
Ki mit szeret, arra
néz.
Három bokor
saláta,
Három kis lány
gyomlálta;
Nem kell nekem
saláta,
Csak az, a ki
gyomlálta.
Három kis lány a
réten,
Virág van a
kezében,
Nem kell nekem a
virág,
Csak az, a ki csókot
ád.
Azért hogy én szegény vagyok…
Azért hogy én szegény
vagyok,
Hat fekete lovon
járok;
Hat fekete lovam
karcsú,
Magam vagyok barna
fattyú.
Azért hogy én szegény
vagyok,
Hat fekete lovon
járok;
Hat fekete meg egy
deres,
Csak te, rózsám, engem
szeress.
Irigylik a
bajuszomat
Az én kedves
jószágomat;
Felpederítem a
végit,
Ugy megyek az utczán
végig!
-82-
Letörött a kutam gémje…
Letörött a kutam
gémje,
Hol itatok ma
estére?
Kényes az én lovam
szája,
Nem szokott az más
kutjára.
Nem szokott az más
kutjára,
Belehajtom a
Tiszába;
A Tiszának
közepébe,
Onnan a másik
szélére.
Mély a Tiszának a
széle,
De még mélyebb a
közepe;
Barna kis lány
kerülgeti,
Által akar rajta
menni.
Által akar rajta
menni,
Bazsarózsát
szakajtani:
Bazsarózsa,
virágozzál,
Barna fattyú,
házasodjál.
Házasodj meg, ha meg
akarsz,
Végy el engem, ha el
akarsz,
Mert ha engem
elszalajtasz,
Ilyen rózsát nem
szakajtasz.
Lefelé folyik a
Tisza,
Nem folyik a’ többé
vissza,
Rajtam van a rózsám
csókja,
Ha sajnálja, vegye
vissza.
-83-
Eszemadta kis barnája…
Eszemadta kis
barnája
Ki ne hajolna
hozzája?
Sem országa, sem
hazája,
Mégis piros az
orczája.
Heje, huja,
hopp!
Eszemadta kis
szőkéje,
Ki ne hajolna
feléje?
A ruhája fekete
gyász,
De ő maga
aranykalász,
Heje, huja,
hopp!
Magasan repül a darú…
Magasan repül a
darú,
Nagyokat is
kurjantgat;
Szárnyaiból,
farkaiból
Bokrétákat
hullatgat.
Szedjed, rózsám,
szedjed,
Kalapod mellé
tegyed.
Hogy a többek közül
téged
Könnyen
megismerjelek!
Az alföldnek sík mezején…
Az alföldnek sík
mezején,
Ott terem a magyar
legény;
Gyolcs ing, gatya lobog
rajta,
A rózsája szőtte,
fonta,
A rózsája fonta,
varrta.
-84-
Az alföldnek lapos
táján,
Ott terem a magyar
leány;
Vékony, karcsú a
dereka,
Csókra termett az
ajaka,
Csókra termett az
ajaka!
Balatonon jár a hajó…
Balatonon jár a
hajó,
A lány szeretőnek
való;
Szerelem az
evezője,
Fejkető a
kikötője.
Torony nélkül mi a
város?
Mit ér a lány, ha nem
páros?
Heje-huja,
lakodalom,
Magam is
megházasodom!
Ez a szemem…
Ez a szemem, ez az
egyik,
Jobban, kacsint, mint a
másik.
Ne haragudj,
édes,
Ne haragudj,
kedves,
Édes, kedves
galambocskám.
Ez a karom, ez az
egyik,
Jobban ölel, mint a
másik,
Ne haragudj,
édes,
Ne haragudj,
kedves,
Édes, kedves
galambocskám.
-85-
Az én szemem olyan
kerek,
A hányat lát, annyit
szeret,
Ne haragudj,
édes,
Ne haragudj,
kedves,
Édes, kedves
galambocskám.
Az én szivem olyan
igaz,
Ezer közül téged
választ.
Ne haragudj,
édes,
Ne haragudj,
kedves,
Édes, kedves
galambocskám.
Hová tegyem a subámat…
Hova tegyem a
subámat,
Hogy megleljem
reggel?
Reggel rózsám,
reggel,
Mikor a nap
felkel.
Hová tegyem a
kalapom,
Hogy megleljem
reggel?
Reggel, rózsám,
reggel,
Mikor a nap
felkel.
Hová tegyem
tarisznyámat,
Hogy megleljem
reggel?
Reggel, rózsám,
reggel,
Mikor a nap
felkel.
Tedd emide, tedd
amoda,
Tedd az
ablakomba.
Ott megleled
reggel,
Mikor a nap
felkel.
-86-
Páva, páva…
Páva, páva, páva, páva
szép madár,
Ez a kis lány hej, de
igen czifrán jár,
Hasznát
veszi,
Jól teszi,
Babája ugy szereti.
Liliom, liliom,
Sárga, sárga,
sárga, sárga liliom!
Rózsa, rózsa, rózsa, rózsa
szép virág,
Ez a legény de szomorú
orczát vág,
Hasznát
veszi,
Jól teszi,
Babája úgy szereti.
Liliom, liliom,
Sárga, sárga,
sárga, sárga liliom!
Selyem, selyem, selyem, selyem
szép ruha,
De füstölög biróéknál a
konyha.
Ha füstölög,
Füstölög,
Néked
ahhoz mi közöd?
Liliom,
liliom,
Sárga, sárga, sárga, sárga
liliom!
Gyere be, rózsám, gyere be…
Gyere be, rózsám, gyere
be,
Csak magam vagyok
idebe;
Két czigánylegény
hegedül,
Csak magam járom,
egyedül.
-87-
Gyere be, rózsám, gyere
be,
Hadd legyünk ketten
idebe;
Húzza a nótát a
czigány,
Járjuk a tánczot
szaporán.
Gyere be, rózsám,
izibe,
Nincsen a pap se
idebe;
Gyere be, rózsám,
ölembe,
Ugy leszek aztán
kedvembe!
Mondd meg, rózsám, hány inged van…
Mondd meg, rózsám, hány
inged van?
Ne kérdezze
kendtek,
Ha megmondom, annyi van,
hogy
Elfeledi
kendtek.
Talán csak van
tizenkettő?
Nem találta még
el;
Tizet adok, kettőt
veszek,
Ugy találja majd
el.
Nem azt kérdem, hány inged
van:
Szeretsz-e,
galambom?
Egyet adok, egyet
veszek:
Szeretlek,
galambom!
Nyisd ki, babám, az ajtót…
Nyisd ki, babám, az
ajtót!
Magyar kopogtat, nem
tót,
Magyar kopogtat, nem
tót!
-88-
Jaj, be soká nyitod
ki,
Mint ha nem tudnád, hogy
ki?
Mint ha nem tudnád, hogy
ki!
Ha megveszen a
hideg,
A lelkedre fagyok
meg,
A lelkedre halok
meg!
Kerek az én kalapom…
Kerek az én
kalapom
Kerekebbre
vágatom;
Kicsiny az én
galambom,
Könnyen
megcsókolhatom.
Kerek az én
kalapom,
Kerekebbre
szabatom;
Kicsiny az én
galambom,
Lehajlok,
megcsókolom.
Három huszas,
látod-e?
Ha megiszom,
bánod-e?
Hogyne bánnám,
édesem,
Mikor veled
keresem!
Vörös bársony süvegem…
Vörös bársony
süvegem,
Most élem
gyöngyéletem!
Bokréta van
mellette,
Barna babám
kötötte.
-89-
Ha kötötte, jól
tette,
Csókot kapott
érette.
Köss még, babám, másszor
is:
Megcsókollak százszor
is!
Kakas a szemeten…
Kakas a
szemeten
Annyit nem
kapar,
Hányszor az én
rózsám
Engem betakar.
Pedig éjjel-nappal
Mind egyre kapar,
Annyit nem
kapar,
Hányszor
betakar.
Bakter a toronyba
Annyit nem kiált,
Hányszor engem rózsám
Csókkal
megkinált…
Pedig
éjjel-nappal
Mind egyre
kiált,
Annyit nem kiált,
Hányszor megkinált.
A malom kereke
Annyit nem fordul,
Hányszor az én rózsám
Engem
megcsókol…
Pedig
éjjel-nappal
Mind egyre
fordul,
Annyit nem
fordul,
Hányszor
megcsókol.
-90-
Biharban,
Borsodban
Nincs annyi
esküdt,
Hányszor az én
rózsám
Nékem megesküdt…
Biharban, Borsodban,
Szabolcs vármegyében,
Nincs
annyi esküdt,
Hányszor
megesküdt!
Szeretem én magát nagyon…
Szeretem én magát
nagyon,
Mert fekete szeme
vagyon.
Szemöldöke sugár
vagyon,
Az enyimhez illik
nagyon.
Azért, hogy egy kicsit
ragyás,
Ő az én szeretőm, nem
más;
Illik neki
rettenetes,
Hogy egy kicsit
himlőhelyes.
Eszemadta,
teremtette,
De nagy a maga
szemérme.
Jaj, ne nézzen a
szemembe,
Meghalok
szégyelletembe.
Nem volt eszem, hogy
szerettem
Mást, míg magát nem
esmertem,
Kend maga is szeret
nagyon,
Azért az enyim
maradjon.
-91-
Arra járjunk, arra…
Arra járjunk,
arra,
Merre furulyálnak,
Merre a legények
Éjjel-nappal járnak,
Éjjel-nappal járnak.
Szabad a
legénynek
Éjjel-nappal
járni,
De a szegény
lánynak
Házához kell
várni,
Házához kell
várni.
Házához kell
várni,
Talpon
istrázsálni,
Sok éjjeli
álmot
Érte elmúlatni,
Érte elmulatni…
Gyi fel, sárga…
Gyi fel, sárga, a
tetőre!
Veled megyek
menyegzőre.
Iha, czin,
czinárom!
Szeret a
virágom.
Ha megfázom, ha
meghülök,
Mellette
felmelegülök…
Iha, czin,
czinárom!
Szeret a
virágom.
-92-
Nézz, rózsám…
Nézz, rózsám, a
szemembe,
Mit olvasol
belőle?
Ugy-e, azt
mondja,
Ugy-e, azt
mondja:
Te vagy az
angyalok
Ragyogó
csillaga.
A szivem
dobbanása
A tiednek hű
mása.
Ugy-e, édesem,
Ugy-e, kedvesem:
Miénk a mennyország,
Nem kell
több boldogság!
Ez az én szeretőm…
Ez az én
szeretőm,
Ez a piczi
barna:
Alattomba terem,
Mint a piros alma.
Piczi piros alma,
Terem minden sorba,
De ilyen barna lány
Nem minden
bokorba.
Hát ezt a szőke
lányt
Mért ne
szerethetném?
Szép karcsu
derekát
Mért ne
ölelhetném?
-93-
Csak akkor leszek
én
Boldog e világon,
Ha téged ölellek
Drága szép virágom!
Kerek az én kis kalapom…
Kerek az én kis
kalapom, de drága,
Nem köszön az
minden lánynak hiába.
Adj egy csókot
éjszakára,
Az lesz a kalapom
ára,
Galambom!
Kerek az én subám alja, de
drága,
Nem takarja be a leányt
hiába.
Adj egy csókot
éjszakára,
Az lesz az én subám
ára,
Galambom!
Kerek az én csizmám sarka, de
drága,
Nem kopik az a lány után
hiába.
Adj egy csókot
éjszakára,
Az lesz az én csizmám
ára,
Galambom!
Csenke felől…
Csenke
felől
Fuj a szellő,
Onnét, onnét, onnét, onnét jön
szerető,
Onnét, onnét, onnét, onnét
jön szerető.
-94-
Legyingeti
A kalapját,
Ugy
kelleti, leti, leti, leti magát,
Ugy
kelleti, leti, leti, leti magát.
Teli zsebe
Mogyoróval,
Teli
szája, szája, szája édes csókkal,
Teli szája, szája, szája, édes csókkal!
Ez a kis lány megy a kútra…
Ez a kislány megy a
kútra,
Nem talál a gyalogutra, igaz
a!
Utánna kellene menni,
Megölelni, megcsókolni, igaz a, igaz
a!
Barna kis lány merit
vizet,
S a szemembe mindig nevet,
igaz a!
Hamis asszony lesz
belőle
Én leszek a szeretője, igaz
a!
Veszek neki…
Veszek neki csizmát,
pirosat,
Üttetek rá patkót,
magasat,
Fénylik a te csizmád, ragyog
is,
Ragyogó csillag vagy magad
is.
Veszek neki piros
pántlikát,
Hadd fonja be gyönyörű
haját:
Piros a pántlikád, mint
magad,
Hamis vagy te rózsám, ne
tagadd.
-95-
Sárga csikó…
Sárga csikó, sárga
csikó, sárga,
Az én rózsám nem lesz
mindig árva,
Az én rózsám nem lesz
mindig árva,
Szüret után én leszek a
párja.
Azért hogy én szegény legény
vagyok,
Barna kis lány szeretője
vagyok,
Szeret az a barna kis lány
engem,
Meghalni is kész volna
érettem!
Széna, széna, széna,…
Széna, széna, széna
terem
A réten, a réten,
Megcsókollak, kedves rózsám,
A héten, a héten!
Piros alma, gömbö-,
gömbö-,
Gömbölyü,
A te orczád gyönyö-, gyönyö-,
Gyönyörü!
Minden falu édes hazám…
Minden falu édes
hazám,
Minden asszony édes
anyám,
Minden szép lány
feleségem
Kivel világomat
élem.
-96-
Eszem a teremtő
fádat,
Engem szeress, ne
anyádat,
Olyan igaz leszek
hozzád
Mint tulajdon édes
anyád!
Hejh, be szépen világit…
Hej, be szépen
világit
Az esteli
csillag!
Hej, be szép szőke
legény
Áll ablakom
alatt!
Be kellene híni,
Mellém is ültetni,
Piros szőke legénynek
Puha ágyat
vetni.
Ujjamon gyűrűje,
Zsebemben levele,
Piros szőke legénynek
Rajta van
a neve.
Nem adnám én a
nevét
Két arany almáért,
Hát őt magát, hogy adnám
Széles e világért!
Megkötöm a lovamat…
Meg kötöm a
lovamat
Czédrusfa
ágához,
Magam meg
lefekszem
Galambom
ágyához.
-97-
A vásárra voltam,
Vásárfiát hoztam,
Kedves galambomnak
Egy pár
csókot adtam.
A szerelmet
pénzen
Nem lehet
megvenni,
De egy mézes
csókon
Ki lehet
alkudni.
Rózsa vagy…
Rózsa vagy, rózsa
vagy,
Még annál is szebb
vagy;
Aranynál, ezüstnél
Sokkal ékesebb vagy.
Aranyat, ezüstöt
Mindenkor találok,
De tetőled rózsám,
Könnyen el
nem válok.
Ha én rózsa volnék…
Ha én rózsa
volnék,
Hamar
elhervadnék,
Senki rám nem
nézne,
Senki nem
szeretne.
-98-
Ne mondj hát
rózsának,
Engem
violának,
Egy
viola-szegfüt
A nyári nap
elsüt.
Bizony, ha
lehetnék,
Én csak galamb
lennnék;
Oh, hová nem
mennék,
Ha most
repülhetnék!
Sem rózsa nem
leszek,
Sem galamb nem
leszek,
Mert én, édes
rózsám,
Csak a tied
leszek.
Van kökényfa…
Van kökényfa, de nincs
rajta,
Van szeretőm, de mi
haszna?
Én szeretem, ő nem
szeret,
Jaj, be gyalázatos
élet!
Van rózsafa, van is
rajta,
Van szeretőm, van is
haszna,
Én szeretem, ő is
szeret,
Oh, be gyönyörü egy
élet!
Haja, haja, haja…
Haja! haja! haja!
haja!
Bodor a szeretőm,
haja;
Bodorodjon a
vállára,
Mind a komló
garadjára.
-99-
Haja, haja, mégis
haja,
Barna a szeretőm
haja.
Bár olyan barna ne
volna,
Nem kapnának annyin
rajta!
Nincs édesebb a
nádméznél,
Nincs hunczutabb a
legénynél,
Este a lányt
megcsókolja,
Ha elfordul,
kicsúfolja.
Az estének nincsen
vége,
A legénynek nincsen
szeme,
Szeme volna, haza
menne,
Itten nem
szemtelenkedne.
Este van már…
Este van már,
este,
Haza kell már
menni,
Kedves
szeretőmnek
Jó estét
mondani.
Jó estét, jó
estét,
De nem
mindeniknek,
Csak annak az
egynek,
Kedves
szeretőmnek.
Jaj, de édes ez a méz…
Jaj, de édes ez a méz,
hopp,
Ez a méz, ez a
méz,
Ki kit szeret, arra
néz,
Haja, hija, hopp.
-100-
Lám én a kit szeretek,
hopp,
Szeretek,
szeretek,
Reá nézek,
nevetek,
Haja, hija,
hopp.
Kukoricza szára…
Kukoricza
szára
Felfutott a fára,
Az én galambomnak
Dombon van a háza.
Kukoricza szára
Felfutott a fára,
Az
én kedvesemnek
Csókra áll a
szája.
Mikor arra járok,
Nagyokat durrantok,
Az én galambomnak
Szivére bút
hajtok.
Ne szomorkodj,
rózsám,
Most is szeretlek
ám;
Ha nem szeretnélek,
Nem emlegetnélek.
Majd jövő
farsangkor,
Többet mondok
akkor,
Violám, enyim
léssz
Esztendő ilyenkor.
-101-
Zöld erdőben…
Zöld erdőben, sik
mezőben
Lakik egy madár,
Kék a szárnya, zöld a lába,
Jaj de szépen jár!
Várj madárka, kis
galambom,
Várj egy kissé,
várj.
Az Isten is ugy
akarja,
Tied leszek
már.
-102-
-103-
A haza.
-104-
-105-
István királyról.
Óh, hol vagy
magyarok
Tündöklő
csillaga!
Ki voltál
valaha
Országunk
istápja?
Hol vagy, István
király?
Téged magyar
kiván,
Gyászos
öltözetben
Te előtted
sirván.
Rólad emlékezvén
Csordulnak könnyei,
Búval harmatoznak
Szomorú
mezei.
Lankadnak
szüntelen
Vitézlő kezei;
Nem szünnek iszonyú
Sirástól szemei.
-106-
Virágos kert vala
Hires Pannonia,
Mely
kertet öntözé
Hiven szűz
Mária.
Kertésze e
kertnek
István király
vala,
Termesztője ennek
Ő vele meghala.
Ennek életében
Élt a Magyarország,
Ő halála után
Lett holt-eleven
ág.
Előtted
könyörgünk,
Bús magyar
fiaid.
Hozzád
fohászkodunk
Gyászoló
lányaid.
Tekints, István
király,
Szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet
Régi országodra!
Amott látod…
»Amott látod,
rózsám,
Azt a száraz
nyárfát…
Mikor az
kizöldül
Akkor megyek
hozzád!«
-107-
»Hiszem én
Istenem’,
Kizöldül az én
fám,
Virágos tavaszszal
Visszatérsz még hozzám.«
»Vágassuk le,
rózsám,
Azt a száraz
nyárfát,
Csináljunk
belőle
Egy nagy
akasztófát;
Arra akaszszuk
föl
Azt a török
császárt,
Hogy ne
szomorítson
Már több édes
anyát.
Belegrád!
Belegrád!
Átkozott
Belegrád!
De sok édes
anyát
Megszomorítottál!
Belegrád,
Belegrád!
Átkozott
Belegrád
De sok édes
anya
Átkot mondott
reád!«
Nyalka kurucz…
Hol vagy te most,
nyalka kurucz,
Ki oly’ voltál, mint
egy szép strucz?
Már hazádba soha nem
jutsz,
Ez világból is majd
kifutsz.
Nyalka kurucz!
Nyalka kurucz!
-108-
Fájhat szived alsó
földért,
Dunán túl szép
országodért,
Elhagyott szép
asszonyokért,
Télben rendelt
kvártélyodért.
Nyalka
kurucz!
Nyalka
kurucz!
Nem vigyázsz most
Soprontájra,
A kőszegi
nyájasságra,
Szombathelyi szép
dámákra,
A sümegi kevély
tánczra.
Nyalka kurucz!
Nyalka kurucz!
Hol van hosszú pántos
kardod,
Majd tiz fontos a
tarsolyod,
Mennykő-ütött nagy
pallosod?
Nyalka kurucz!
Nyalka kurucz!
Hol van czifra
karabínod,
Gréczi, bécsi pár
pisztolyod,
Üsttel rakott
pantallérod,
Czifrán varrott szép
tarsolyod?
Nyalka
kurucz!
Nyalka
kurucz!
Szegénységet szídtad,
verted,
Nemzetséged sem
becsülted,
Senki személyét sem
nézted,
Testét, lelkét
megmivelted.
Nyalka
kurucz!
Nyalka kurucz!
-109-
Te ó kurucz! akkor
voltál,
Mikor czifrán adtát
mondtál,
Nyelveddel sokakat
szidtál,
Isten ellen
káromkodtál.
Nyalka
kurucz!
Nyalka
kurucz!
Azért Isten
megbüntetett,
Idegen országra
vetett,
Szabadságot tőled
elvett,
Téged messze földre
vetett.
Nyalka kurucz!
Nyalka kurucz!
Rákóczi Sámuel.
Püspök városába hogy
bémentem vala,
Nem sokad magammal,
csak század magammal:
A váradi basa vendégségbe
hiva;
Egy cseppet sem késtem, –
csakhamar elmentem.
Mikoron bémentem a város
kapuján,
Mikoron bémentem a város
kapuján:
Egyfelül a basa fogá jobb
kezemet,
Másfelül a pogány kötözé
testemet…
Mi dolog, vitézek, hogy engem
kötöztök?
Mi dolog, vitézek, hogy
engem kötöztök?
Talán azt tudjátok, hogy én
rab nem vagyok?…
Hej, ha azt
tudnátok: térdig vasban járok!
-110-
Megüték a dobot a piacz
közepén,
Megfuvák a sipot a torony
tetején:
Urak sallangosa, Rákóczi
Sámuel,
Uri méltóságod szolgaságra
vál el!
Kényén tartott tested térdig
vasban hever,
Kényén tartott tested
térdig vasban hever.
Ha a tenger vize mind ténta
volna is,
Valamennyi füszál mind
penna volna is:
Mégsem irhatná le kinjai
sokságát,
Melyekkel emésztik szegény
ő Nagyságát!
Jaj már minekünk…
Jaj már
minekünk,
Magyar
nemzetnek,
Kik
feltámadtunk
Rebelliseknek;
Szuhay Mátyás,
Zákány Tamás
Kopasz
fejének,
Nagy pipájú, kevés
dohányú
Magyar
nemzetnek!
Az alföldi csikós.
Rákosnál a pesti
vásárrul
Egy Tiszántul való csikós
bundástul –
Tíszántul, bundástul,
vásárrul
-111-
Egy pár itcze jó borra
béfordul;
S ott mulat egy dunaföldi
magyar ur –
Tiszántul, béfordul,
bundástul.
Kérdi ez a csikóstul
tréfábul:
Tudnak-e a Tiszántul
magyarul?
Tiszántul, magyarul?
tréfábul.
A csikós azt feleli a
bundábul:
Ezt talán az ur kérdi
nyájasságbul?
Tiszántul, bundábul,
nyájasságbul.
És ha az ur ezt kérdi
tréfábul:
Megmondom én, mit itéljek,
hallj’ az ur!
Tiszántul, tréfábul,
hallj’ az ur.
Némelyek azt mondják, hogy
Tiszántul,
A ki nem tud magyarul,
megtanul; –
Tiszántul, magyarul,
megtanul.
Mások pedig mondják, hogy
Dunántul,
A ki nem tud magyarul, nem
tanul;
Dunántul, magyarul, nem
tanul.
Dunántul a magyar iszik
klázlibul,
Megeszi a roszprádlit
czintálbul,
Dunántul: klázlibul,
czintálbul.
Tiszántul a magyar iszik
kancsóbul,
Eszik fa-, cseréptálbul
vagy bográcsbul,
Tiszántul,
kancsóbul, bográcsbul.
-112-
Láttam én egy koldust
Dunántul:
Kenyeret sem tudott kérni
magyarul,
Dunántul, magyarul – mely
rosszul!
Koldulgat egy kopasz ember
Tiszántul:
Tököli sem tudott jobban
magyarul;
Tiszántul: magyarul,
hatalmasul!
A dorogi csaplárosné
Dunántul,
Mikor beszél magyarul: majd
megful;
Dunántul, magyarul, majd
megful.
Hajdu-Dorog városában
Tiszántul:
Prédikál az orosz pap is
magyarul;
Tiszántul: magyarul, nem
oroszul.
Tiszántul szép nemzetünknek
szájábul
Gyenge kegyes hangzásában a
szó hull, –
Tiszántul, szájábul, a
szó hull.
Oda fel pedig többnyire,
Dunántul:
Nyelvünkön sokaknak foga
megritkul;
Dunántul magyar szón
megritkul.
Többet mondanék az urnak
tréfábul:
De sietek hazafelé
Tiszántul;
Tréfábul igy tanul, –
megindul.
Bocsánat pedig uram a
tréfárul:
Éljen a sok dunaföldi
magyar ur!
Tiszántul, Dunántul
–
Éljen a sok drágavérű magyar
ur!
-113-
Bakatoborzó.
– A mult század végéről. –
Ha meguntad
életedet,
Feleséged,
gyermekedet:
Haj, gyere pajtás
katonának!
– Jaj, dehogy megyek, mert
levágnak!
Ne félj pajtás, nem
bántanak:
Csak a karddal
tapogatnak.
Haj, gyere pajtás
katonának!
– Jaj, dehogy megyek, mert
levágnak!
Ha nem tudnál
lovagolni:
Megtanítunk
gyalogolni.
Haj, gyere pajtás
katonának!
– Jaj, dehogy megyek, mert
levágnak!
Ha nem tudnál
imádkozni:
Megtanítunk
dohányozni.
Haj, gyere pajtás
katonának!
– Jaj, nem megyek én, mert
levágnak!
Huszár vagyok, lelkem babám…
Huszár vagyok, lelkem
babám,
Az is maradok,
Szemed szinű dolmányomon
Sárga gomb ragyog;
Ucczu! peng a
sarkantyum,
Csekély gondom, semmi
búm,
Csak ugy vigadok!
-114-
Kard villog az
oldalomon,
Tajték a
pipám,
Veres csákó
süvegemen
Leng a
bokrétám:
Mind a mellett csak az
kár,
Hogy tán nem is kedvel
már
Hűtelen babám.
Ó, te szívemet
epesztő
Kaczér szőke
lány!
A huszárnak
szeretője
Akad akárhány;
Nyájas, gyöngéd, deli, szép,
Oly takaros, olyan ép,
Mint a tulipán.
Mikor nekem jó kedvem
van,
Boka hegedül,
Mellém intek egy leánykát
A szebbek közűl,
S
megforgatom, míg daczos
Babám szeme
bánatos
Könyekbe
merűl.
Selyem szőrű pej
paripám
Száz aranyat ér,
Horkol, tombol, tüszkölődik,
Bőrébe nem fér;
Még
egyszer és utólszor
Megugratom
hajnalkor,
Babám
kedveér!
-115-
Van-e széles e
világon
Szebb a
nótámnál?
Jöszte babám, béküljünk
meg
Bájos hangjánál!
Megbékülünk, ugy-e bár?
Nyujtsad ajkad… enyém már:
Csókolóra áll!
Mikor masírozunk, kapitány uram?
Mikor masírozunk,
kapitány uram?
Mikor masirozunk,
kapitány uram?
Holnap, holnap, holnap
után,
Csütörtökön ebéd
után,
Kedves
katonáim!
Mi lesz az ebédünk, kapitány
uram?
Mi lesz az ebédünk, kapitány
uram?
Lencse, borsó,
káposztával,
Jó borocska
szalonnával,
Kedves
katonáim!
Elszakadt a nadrág, kapitány
uram!
Elszakadt a bakancs, kapitány
uram!
Vagyon szabó,
csizmadia,
Ki megvarrja, ki
megfoldja,
Kedves
katonáim!
Vetetlen az ágyunk, kapitány
uram!
Vetetlen az ágyunk, kapitány
uram!
Itt van Sári, majd
megveti,
Még magát is belé
veti,
Kedves katonáim!
-116-
Már mi nálunk verbuválnak…
Már mi nálunk
verbuválnak
Kötéllel,
Megfogják a szegény legényt
Erővel.
Hátra kötik a két
kezét
Kötéllel,
Ugy kisérik be Kassára
Fegyverrel.
A gazdagnak öt-hat
fia,
Nem bántják;
A szegénynek ha egy van is,
Megfogják.
Utána megy apja,
anyja,
Siratják,
Kérik pénzért, kiváltani,
Nem adják.
Eredj haza, szegény
ember,
Azt mondják,
Viseld apró árváidnak
A gondját.
De megveri az Ur
Isten
Idővel,
Ki a szegényt sanyargatja
Erővel.
-117-
Áll a verbunk, tánczoljunk…
Áll a verbunk,
tánczoljunk,
Nosza, kún
legények!
Tele csordultig
borral
Állnak az
edények.
Pántlikát
kalapunkra
Majd
osztogatnak,
Mentét, dolmányt és
nadrágot
Hozzánk
szabatnak.
Itt állnak a lovak
is,
Készen abrakolva,
Melyek a magyar legényt
Hordozzák tánczolva;
Ha sebesít
sok franczot
Az én jobb
karom,
Akkor mondja jó
királyom:
Édes
magyarom!
Ne higyj pajtás a németnek…
Ne higyj pajtás a
németnek,
Akárhogyan
hitegetnek.
Adjon bár oly nagy
levelet,
Mint egy kerek fa
köpenyeg.
Üssön pecsétet
reája,
Mint egy kalap
karimája:
Nincsen abban semmi
virtus,
Verje meg a Jézus
Krisztus!
-118-
Bajusz kell a magyarnak…
Bajusz kell a
magyarnak,
Miről sokat
tartanak.
Félre, bajusztalan
száj!
Orrom alatt ne
piszkálj.
Magyarország azért
jó,
Ritkán üres a hordó.
Ha kiürül, megtöltik,
S vele kedvöket töltik.
Jaj de messze
elviszik,
Hogy a magyar bort
iszik!
Pedig, a
teringettét!
Nem issza meg az
eszét.
Nem úgy van most…
Nem úgy van most, mint
volt régen,
Nem az a nap süt az
égen,
Nem úgy illatoz a
virág:
Kétszinüvé lett a
világ.
Ne higyj a mézes
beszédnek,
Kivált a fehér
cselédnek,
Ritka az, a minek
látszik:
Csak szembekötősdit
játszik.
-119-
Nincs becse a
hazafinak,
Csak a hajlongó
urfinak;
Világ a német
gavarnak:
Jó éjszakát a
magyarnak.
Átok fogta meg a
magyart,
Mert az soha együtt nem
tart;
Rajta igaz a
közmondás:
»A mennyi ház, annyi
szokás«.
Szép volt halni a
hazáért,
Most ritka ontna érte
vért;
Hajh! Hallottam azt
beszélni:
Szebb a jutalomért
élni.
Régi őseink
elholtak,
Kik a közjónak
hódoltak;
Hejh! ha most
feltámadnának,
Újra sírba
szállanának.
Ha jutalmat a hív nem
kap:
Nem igazat papol a
pap.
El kell veszni a
világnak,
Vagy győzni az
igazságnak!
Szép világja a magyarnak…
Szép világja a
magyarnak:
Mostan negyvennyolczat
írnak.
Magam is el fogok
menni,
Nyalka honvéd fogok
lenni.
-120-
Puskát veszek a
vállamra,
Kardot kötök
oldalamra,
Megmutatom a
muszkának:
Magyarok hogyan
csatáznak.
Megálljuk mi a
helyünket,
Nem hagyjuk el
vezérünket,
Ott láttuk a Tisza
partján:
Futamodott a
szervián.
Hej, Szent Tamás erős
helység,
Körül fogta az
ellenség;
Ne féljetek, magyar
lányok,
Nem jönnek a
szerviánok!
Perczel Móricz
katonája
A falakat mind
megmászta;
Muszkát, ráczot és
németet,
Mindent pokolba
kergetett.
Perczel Móricz arany
csillag,
Ott, Szent Tamás alatt
ballag;
Sirogatja
halottait:
Kossuth Lajos
katonáit.
Kossuth Lajos azt üzente…
Kossuth Lajos azt
üzente,
Elfogyott a
regímentje.
Ha még egyszer azt
üzeni:
Mindnyájunknak el kell
menni,
Éljen a magyar
szabadság!
Éljen a haza!
-121-
Esik eső
karíkára,
Kossuth Lajos
kalapjára.
Valahány csepp esik
rája,
Annyi áldás szálljon
rája,
Éljen a magyar
szabadság!
Éljen a
haza!
Zúg az erdő, zúg a mező…
Zúg az erdő, zúg a
mező, –
Vajjon mi
zúgatja?
Talán bizony Perczel
Móricz
A lovát
ugratja.
Szép ő maga, szép
mindene,
Szép a
paripája,
Vigan vágtat a
honvédek
Nyalka
táborába.
Kossuth Lajos: édes apám…
Kossuth Lajos: édes
apám,
Felesége: édes
anyám,
Én vagyok az igaz
fia:
Magyarország
katonája.
Kossuth Lajos
udvarába’
Eltörött a lovam
lába;
Gyerünk, pajtás! gyógyítsuk
meg,
Itt a muszka, szalaszszuk
meg!
-122-
Gyere, pajtás…
Gyere, pajtás,
katonának,
Jobb lesz dolgod, mint
apádnak.
Se nem kapálsz, se nem
kaszálsz,
Pesti kaszárnyában
sétálsz.
Éljen a nemzet! Éljen a
nemzet!
Trombitálnak, trombitálnak…
Trombitálnak,
trombitálnak,
A huszárok sorba
állnak,
A Nagy Sándor
ármadája
Az ellenséget
bevárja.
A Nagy Sándor legelől
áll,
Jobb feléről meg egy pap
áll,
Kereszt vagyon a
kezében,
Szent ostya meg az
öblében.
Édes fiaim,
huszárok!
Futnak-e már a
kozákok?
Hej, Nagy Sándor,
gyenyerális,
Oda van a huszárod
is!
Édes fiaim,
honvédek!
Futnak-e már a
németek?
Hej, Nagy Sándor
gyenyerális,
Oda van a honvéded
is!
-123-
Lehajtja a fejét ő
is,
A Nagy Sándor,
gyenyerális,
Hullik a köny két
szemébül,
A magyar ég
elsötétül.
Ezer esztendeje…
Ezer esztendeje
annak,
Hogy a magyarok itt
laknak.
Most akarják kitiltani,
kiirtani,
Életüktől, vagyonuktól
megfosztani.
De a magyar azt nem
hagyja,
Árpát, buzát
betakarja,
Nem is hagyja, nem is
hagyta, mind halálig,
Míg a magyar
vértől a föld fel nem ázik.
A kardomnak markolatja ezüstből…
A kardomnak markolatja
ezüstből,
Most csavartam ki a német
kezéből;
Ki kék verni a
hazából,
Áldott
Kis-Magyarországból,
Angyalom!
Majd kiverik a szép magyar
huszárok,
Mikor vágják, hajtják a sok
kozákot.
Utánok a gyalog
baka,
Nem is jönnek többé
vissza,
De soha!
-124-
Kis Kanizsán, a viz mellett…
Kis Kanizsán, a viz
mellett
A szervián
vitézkedett;
Sok ott hagyta
koponyáját,
Sok elhordta az
irháját.
Éljen a
magyar!
Kottorinál magas
árok,
Ott vannak a
szerviánok;
Éles kés van a
kezükben,
Vörös sipka a
fejükben,
Éljen a
magyar!
Ne félj, ne félj, magyar
leány,
Nem rabol el a
szervián;
Perczel Móricz
katonája
A nadrágjából
kirázza.
Éljen a
magyar!
Kossuth Lajos, Kossuth Lajos!
Kossuth Lajos, Kossuth
Lajos!
Most az ország dolga
bajos;
De csak addig lesz az
bajos,
Míg visszajössz Kossuth
Lajos.
Kossuth Lajos nagy
bújába’
Kiül a tenger
partjára,
Ráborul a
koronára:
Hol van a sok
katonája?!
-125-
Akkor zengett Buda vára…
Akkor zengett Buda
vára,
Mikor honvéd rohant
rája.
Poros, rongyos, poros, rongyos
a ruhája,
Mégis bátran, mégis bátran
rohant rája!
Mi fehérlik ott a síkon…
Mi fehérlik ott a
sikon, távolba’?
Talán biz az édes
anyám gunyhaja?
Messze jártam, másutt
is volt jó dolgom,
Hejh! de szivem
csak azt mondja: jobb otthon.
Késő őszszel száll a fecske
messzire,
De tavaszszal ujra megjő
fészkire,
Messze eljár, hegyen,
völgyön és síkon,
Hejh, de mégis azt
csevegi: jobb otthon.
Elviszik a nyalka huszárt
csatába,
Sok országot, világot lát
jártába’,
Nyer szerelmet, dicsőséget
mindenhol,
Hejh, de szíve csak azt
súgja: jobb otthon!
Szennyes az én ingem…
Szennyes az én
ingem,
Szennyes a gatyám
is,
Majd hoz Kossuth
tisztát,
Türr Pista meg
puskát.
Éljen Garibáldi!
-126-
Kossuth, Klapka és
Türr,
Mind be fognak
jőni,
Sereg is jő velök
Húsz-harmincz ezernyi.
Éljen Garibáldi!
Beh sok itt a
holló,
De kevés a kard,
ló,
Majd elhozzák, csak
mi
Legyünk készek halni.
Éljen Garibáldi!
Legyen úgy, mint régen volt…
Legyen úgy, mint régen
volt,
Legyen úgy, mint régen
volt:
Hogy ne legyen a
magyarnak,
Hogy ne legyen a
magyarnak
Sem nadrágán, sem csizmáján
semmi folt.
Legyen úgy, mint régen
volt,
Legyen úgy, mint régen
volt:
Süvegelje meg a
magyart,
Süvegelje meg a
magyart
Mind az oláh, mind a német,
mind a tót.
Legyen úgy, mint régen
volt,
Legyen úgy, mint régen
volt:
Tele legyen a
magyarnak,
Tele legyen a
magyarnak
Mind az itcze, mind a
pincze, mind a bolt.
-127-
Nem hitted, rózsám…
Nem hitted rózsám:
katona vagyok én,
Majd elhiszed, ha
elmasérozom én.
Visznek, visznek
Lengyelország felé,
Sírva nézek
kedves hazám felé.
A ki magyar, fogja meg a
kezem,
Isten tudja: lát-e többé, vagy
sem.
Ezer ágyu van a harcz
mezején,
Igy hát, rózsám, katona
leszek én.
Addig engem el ne
temessetek,
A rózsámnak levelet
küldjetek.
Világoskék legyen a
koporsóm,
Barna kis lány mellette
siratóm.
Kedves rózsám…
Kedves rózsám virágos
kis kertje
Rozmarinttal körül van
ültetve,
Rozmarintszál, basa
rózsalevél,
Látom én már, hogy a másé
levél.
Hajlandó vagy, mint a réten a
nád,
Azt gondoltam, nekem nevelt
anyád,
De már látom, hogy nem nekem
nevelt,
Jobb vállamon hordozom a
fegyvert.
Megérik a szőlő
nemsokára,
Árván marad a töve
utána,
Te is árván maradsz, szép
angyalom,
Mert már nekem el kell
masíroznom.
-128-
Magasan jár a csillag az
égen,
Ki könyörül a szegény
legényen?
Elpanaszlom búmat egy
madárnak,
Kiénekli az egész
világnak…
Sír az apám, sír az anyám…
Sír az apám, sír az
anyám,
Nem t’om mért.
Katonának vagyok írva,
Tán azért.
Ne sírj, apám, ne sírj,
anyám,
Nevelj mást!
Az is jó lesz katonának
Majd, meglásd.
Könyeimnek záporából…
Könyeimnek záporából
tenger lett,
Mert elhagyott az én
rózsám engemet,
Elment a hazát
védeni,
Vissza sem fog többé
jönni
Sohasem.
Ti leányok, maradjatok
pártába’,
Igaz legény már nem ölel
karjába;
Ki honn marad, nem
érdemel,
A ki elment, annak nem
kell
Feleség.
-129-
Ha én gólyamadár volnék…
Ha én gólyamadár
volnék,
Túl a tengereken
szállnék;
Ott imádkoznám
hazámért,
Hazámban a szép
rózsámért.
Ha én levelet
irhatnék,
Arany pecsét alatt
irnék;
A szivemet
beletenném,
Hozzád, rózsám,
elküldeném.
Katonának vagyok irva…
Katonának vagyok
irva,
Föl is vagyok
mundérozva,
Puska vagyon a
vállamon,
Patrontás az
oldalamon.
Ez az élet, igaz
élet,
Viczispánnal sem
cserélek,
Ha azt mondják: jobbra
nézzek,
Csak azért is balra
nézek.
Végig megyek…
Végig megyek a nagy
utczán dalolva,
Barna kis lány áll a
korcsma-ajtóba.
Teli kancsó a kezébe,
köszönti,
Gyenge karom a derekát
öleli.
-130-
Ha kiállok a kaszárnya
elébe,
Sirva nézek a csillagos
egekre,
Jaj Istenem, merre van az én
hazám!
Merre sirat engem az édes
anyám?…
Már eljött…
Már eljött az a nap,
hogy el kell indulni,
Hazámtól s
házamtól messzire távozni,
Öreg
szüleimtől sírva elbucsúzni.
Harsog a trombita, indulni
kell erre,
Ökröm szarva helyett kard
van a kezembe’,
Ekém szarva helyett a
fegyverem töltve.
Ki tudja, hol lészen nekem
meghalásom!
Erdőn-e vagy mezőn, vagy
a hideg szellőn?
Beteg fogok lenni,
ki fog megsiratni?
Meg találok halni,
ki fog eltemetni?
Tengernek nagy partja koporsóm
oldala,
Tengernek mélysége koporsóm
feneke;
Tenger sürű habja lészen
szemfedelem,
A tengeri halak lesznek
sirásóim,
Az égi madarak lesznek
siratóim.
Szemeimet…
Szemeimet
felvetettem
A csillagos
egekre,
Ott láték egy bús
gerliczét
Hazám felé
repülve.
-131-
Állj meg, te bús
gerlicze,
Vidd el ezt a
levelet,
Mondd meg az én
édesemnek,
Ne sirasson
engemet.
Csehországnak külső
szélén
A csatába kell
menni,
Bucsúztató
levelemet
Most akarom
megirni.
Bucsúzom a
hazámtól,
Felnevelő
dajkámtól,
Jaj Istenem, gyenge
rózsám,
Hogy váljunk el
egymástól!…
Nézz, rózsám, a szemembe…
Nézz, rózsám, a
szemembe!
Mit olvasol
belőle?
Ugy-e, azt
mondja,
Ugy-e, azt
mondja:
Te vagy az
angyalok
Ragyogó
csillaga.
Felkötöm a
kardomat,
Ugy védem a
honomat.
Ugy-e, jól
teszem?
Ugy-e, jól
teszem?
Mert én a
hazámat
Igazán szeretem.
-132-
Magyarország édes fia…
Magyarország édes
fia
Vagyok én, vagyok
én,
Hű szeretőt is csak
itten
Kapok én, kapok
én.
Van itt szép lány, mint a
csillag
Az égen, az
égen,
Szép is, jó is, mint a
virág
A réten, a
réten.
Mikor nyolcz esztendős voltam…
Mikor nyolcz esztendős
voltam,
Katonának nem jó
voltam,
Most járok a
huszadikba,
Kisérnek a
háborúba.
Mikor göndör hajam
vágták,
Babám kötőjébe
rakták.
Nem volt annyi hajam
szála,
A mennyi köny hullott
rája.
Felszállott a páva…
Felszállott a
páva
Vármegye házára,
Sok szegény legénynek
Szabadulására.
-133-
Rab vagyok, rab
vagyok,
Szabadulást
várok;
A jó isten tudja,
Mikor szabadulok.
Rab vagy, rózsám, rab
vagy,
Én meg beteg
vagyok:
Ha te
kiszabadulsz,
Én is
meggyógyulok.
Fáj, fáj, fáj, fáj.
Fáj, fáj, fáj,
fáj,
Fáj a szivem, fáj.
Fáj a szivem te éretted
Mióta megismertelek;
Fáj,
fáj,
Fáj a szivem
fáj.
El, el, el, el,
El kell menni, el!
El kell menni, nincs mit tenni;
Tőled, hazám, távol lenni!
El,
el,
El kell menni,
el.
Légy, légy, légy,
légy,
Légy szerencsés,
légy!
Szülőföldem, édes
hazám,
Kitől oly messze
származám,
Légy, légy,
Légy szerencsés, légy.
-134-
Meg, meg, meg,
meg,
Még meglátlak, meg!
Meglátlak még nemsokára,
Édes hazám szép határa!
Meg,
meg,
Még meglátlak,
meg.
Seprik a szentgyörgyi utczát…
Seprik a szentgyörgyi
utczát,
Viszik a székely
katonát.
Állj, meg rózsám, kérdjelek
meg,
Hogy, ha elmégy, hol kaplak
meg.
Jere fel
Csik-Szeredába,
Megkapsz ott egy
korcsomába’;
Ha nem lelsz a
korcsomába’,
Jere fel
Galicziába.
Galiczia
közepében
Két kaszárnya van egy
végben,
Oda gyülnek a
székelyek,
Ott búsulnak ők,
szegények.
Édes anyám…
Édes anyám is volt
nekem,
Keservesen tartott
engem.
Éjszaka font, nappal
mosott…
Jaj, be keservesen
tartott!
-135-
Édes volt az anyám
teje,
Keserű a más
kenyere.
Ki nem hiszi, próbálja
meg,
Minden magáról tudja
meg.
Nem szólok én, csak
hallgatok,
Mert idegen helyen
vagyok.
Nem szól az idegen
vendég,
Mégis van bánata
elég.
Édes anyám, ha keres
kend,
Debreczen felé jőjjön
kend.
Ott vannak az uj
rekruták,
Kiknek göndör haját
nyirják.
Látod, rózsám…
Látod, rózsám, hogy
nyergelek, jaj!
Látod, rózsám, hogy
nyergelek, jaj!
Mégsem hiszed, hogy
elmegyek, jaj, jaj, jaj!
Lovam lába indulóban,
jaj!
Lovam lába indulóban,
jaj!
Magam szája bucsuzóban, jaj,
jaj, jaj!
Nézz utánam keservesen,
jaj!
Nézz utánam keservesen,
jaj!
Látsz-e többé, vagy sohasem,
jaj, jaj, jaj!
Ha meg nem látsz az életben,
jaj!
Ha meg nem látsz az életben,
jaj!
Meglátsz a magas egekben, jaj,
jaj, jaj!
-136-
Nem kell nekem papiros…
Nem kell nekem
papiros,
Maradjon a
boltba’.
Jobban illik fényes
kard
Az én
oldalamra.
Gálicz helyett
golyóbis
Csörög a
zsebemben,
Tinta helyett palaczk
bor
Villog a
kezemben!
Kis pej lovam térdig sáros…
Kis pej lovam térdig
sáros,
Ragyogós csillagom,
galambom!
A kantárja meg
aranyos,
Ragyogós csillagom,
galambom!
Felcsap a sár a
hátára,
De még jobban
gazdájára,
Ragyogós csillagom,
galambom!
Szállj le, huszár, a
nyeregből!
Ragyogós csillagom,
galambom!
Vesd ki lábad a
kengyelből,
Ragyogós csillagom,
galambom!
Ereszd le a
lekötődet,
Öleld meg a
szeretődet!
Ragyogós csillagom,
galambom!
-137-
Zöld asztalon ég a
gyertya,
Ragyogós csillagom,
galambom!
Barna kis lány
gyujtogatja,
Ragyogós csillagom,
galambom!
Hol meggyujtja, hol
eloltja,
Csak a szivem
szomoritja.
Ragyogós csillagom,
galambom!
Három huszár a
csárdában,
Ragyogós csillagom,
galambom!
Piros bort iszik
bujában,
Ragyogós csillagom,
galambom!
Tele pohár a
kezében,
Szeretője az
ölében,
Ragyogós csillagom,
galambom!
* * *
Három huszár a
csárdában,
Ragyogós csillagom az
égen!
Piros bort iszik
bujában,
Ragyogós csillagom az
égen!
Piros bort iszik
bujába’,
Mén a császár
szobájába,
Ragyogós csillagom az
égen!
Szegedi kaszárnya…
Szegedi
kaszárnya,
Nem az Isten
háza;
Sok szép barna
lánynak
Ott hervad
virága.
-138-
Tegnapelőtt este
Csak azt vettem észre:
A két kezem, lábam
Vasba vagyon
verve.
»Ne sirass,
angyalom,
Ne sirass oly
nagyon!«
»Hogyne
siratnálak,
Mikor vasban
látlak?!«
Rózsa virít, rózsa nyílik…
Rózsa virít, rózsa
nyílik,
A babám udvarán;
Magyar huszár karírozik
Sötét pej paripán.
Ne karírozz, magyar
huszár,
Még le találsz
esni,
Nincsen itten édes
anyád,
Ki fog
megsiratni?
Ne sirasson engem
senki,
Jól vagyok
tanítva,
Se galopba’, se
karélyba’
Le nem esem
róla.
Magyar huszár, magyar
huszár
A nyeregbe
termett,
Mint a jó földbe a
búza
Belegyökeredzett!
-139-
Nagy-Abonyban…
Nagy-Abonyban csak két
torony látszik,
De Majlandban
harminczkettő látszik;
Inkább nézném
az abonyi kettőt,
Mint Majlandban azt
a harminczkettőt!
Este jött a parancsolat…
Este jött a parancsolat
számunkra,
Indulni kell, magyar fiak,
a harczra,
Sirtam mint a zápor
eső,
Hogy tőled búcsuzni
késő,
Galambom!
Reggel korán megütötték a
dobot,
Kiadták a kemény
parancsolatot:
Indulni kell a
csatára,
Csókot sem adtam szép
szádra,
Galambom!
Ha az Isten visszahozna még
egyszer,
Megkérdezném, mit fogadtál
ezerszer,
Hogy mind addig hivem
maradsz,
Mig Puchnerrel eltart a
harcz
Erdélyben.
Ha meghalok vagy a csatán
elesem,
Gondolj reám, imádkozzál
érettem.
Hullass érttem egy pár
könnyet,
Megérdemlem tán ezt
tőled,
Galambom!
-140-
Sárga lábú…
Sárga lábú
csirke,
Ne menj a
búzába,
Mert megfog a
kánya,
Becsuk a
ládába.
Hej, sárga csikó
lába,
Ne menj a buzába!
Meglát a Vindisgisz,
Katonalónak visz!
Könnyü a németnek…
Könnyü a
németnek,
A kutya
németnek
Adót
egzekválni;
Nehéz a
magyarnak,
A szegény
magyarnak
Kossuth Lajost
várni!
Hajdanában…
Hajdanában a
magyarok
– Haj, haj, haj!
–
Hires vitézek valának,
Haj, haj, haj!
Most
a német uralkodik,
Mi velünk csak
játszadozik,
Haj, haj,
haj!
-141-
Hajdanában a
magyarnak
– Haj, haj, haj!
–
Magyar köntösi
valának,
Haj, haj, haj!
Most pantalló, frakk és miczi,
Kaput, fuszekli és strimfli,
Haj, haj, haj!
Ördögadta sok
németje
– Haj, haj, haj!
–
Országunknak bő
szemetje,
Haj, haj, haj!
Ha Rákóczi itten meglát,
Majd elhordod a sátorfát,
Haj,
haj, haj!
Ez országnak nincsen
párja,
– Haj, haj, haj!
–
Ha a világot megjárja,
Haj, haj, haj!
Terem
itt ércz, só és buza,
Kinek javát
német huzza,
Haj, haj,
haj!
Bár csak Isten csodát
tenne,
– Haj, haj, haj!
–
Egy olyan királyt
rendelne,
Haj, haj, haj!
A ki itten uralkodna,
Igaz magyar király volna,
Haj,
haj, haj!
-142-
Még azt mondja az osztrák…
Még azt mondja az
osztrák:
Nem lesz több
Magyarország.
Hej, hazudik az
osztrák,
Mindig lesz
Magyarország!
Kossuth Lajos a Bakonyban…
Kossuth Lajos a
Bakonyban
Fel s alá
sétál,
Dupla puska az
oldalán,
Magyar huszárt
vár.
Kossuth Lajos még
megvan,
Magyar huszár elég
van,
Éljen a
magyar!
Putnokon már kihajtották a nyájat…
Putnokon már
kihajtották a nyájat,
Katonának
elvitték a rózsámat.
Bejött a nyáj,
odamaradt a rózsám,
Jaj Istenem, csak
még egyszer láthatnám.
Korán reggel megütik a
rézdobot,
Kiadják a kemény
parancsolatot;
El kell menni, kedves
rózsám, harczolni,
A hazáért,
szabadságért,
Piros vért kell
ontani.
-143-
Be szépen szól a putnoki nagy
harang,
Az alatt ül három fehér
vadgalamb,
Azok hozzák a szomoru
levelet:
Édes, kedves
galambocskám,
Szabadits ki, ha
lehet!
Szomorán búg…
Szomorán búg a
vadgalamb,
Szomorán szól a nagy
harang,
Azért szól olyan
szomorán,
El van irva az én
rózsám.
Töltik az erdélyi
utat,
Viszik a sok magyar
ifjat,
Viszik ki
Galicziába,
Idegen, szegény
országba.
»Állj meg, lelkem, kérdjelek
meg,
Ha elmentél, hol kaplak
meg?«
»Jere ki
Galicziába,
Megkapsz ott egy
kaszárnyába.«
Galiczia közepibe
Két kaszárnya van épitve,
Abba vannak a legények,
Abba busulnak szegények.
Kihajolnak az
ablakból,
Rózsa nyilik
csákojokból;
Rózsa nyilik, szegfű
hajlik,
Az én rózsám szava
hallik.
-144-
Mi haszna, hogy szava
hallik,
Ha Erdélyben nem
lakhatik!
Galiczia hetven
pósta,
A levele nem ér
oda.
Haza jőne, nem
eresztik,
Meghasad a szive
estig.
Ha meghasad,
eltemetik,
Azt is csak értem
cselekszik!
Szép a baka…
Szép a baka, ha kiáll a
glédába,
Három megy egy
sorjába,
A káplárja
utána,
Marsot ver a
dobosa
A
városba’.
Szép a huszár, ha felül a
lovára,
Kardot köt
oldalára,
Megcsókolja
babája,
Ugy megyen a
csatába,
A
csatába.
Masiroznak…
Masiroznak a kék inges
huszárok,
Megsiratják az abonyi
leányok.
Édes anyám, varrasson kend
kék inget,
Mert én bizony kék inges
huszár leszek!
-145-
Kék az ingem, rojtos gatya van
rajtam,
Szilaj csikó rugja a port
alattam, –
Édes szülém, ne búsuljon
érettem,
Örüljön, hogy magyar huszár
lehettem.
Udvarom udvarom…
Udvarom,
udvarom,
Szép kerek
udvarom!
Nem seper ki
többet
Az én gyenge
karom.
Udvarom közepén
Vagyon egy almafa,
Ahhoz van megkötve
Egy bársony
paripa.
Fel is van
nyergelve,
Fel is
kantározva,
Jere, édes
rózsám,
Bujdossunk el
rajta
Verje meg az
Isten
Azt az édes anyát,
A ki katonának
Neveli a fiát.
Husz évig neveli
Világ pompájába’,
Azután temeti
Holtig tartó
gyászba!
-146-
A Gőzösnek…
A gőzösnek hat
kereke
Bár csak izré-porrá
törne!
Bár csak izré-porrá
törne,
Hogy minket el ne
vihetne.
Anyám, anyám, édes
anyám,
Édes felnevelő
dajkám!
Örültél az
életemnek,
Felneveltél a
németnek!
Mindenfelől…
Mindenfelől harczi
nótát fú a szél,
Verje meg az Ur
Isten azt, aki fél!
A török is, a
tatár is mit tehet?
Egy életnél
egytől többet nem vehet!
Látom, az életem…
Látom, az
életem
Nem igen
gyönyörü,
Szegény katonán
az
Isten sem
könyörül.
Jönnek nézésemre,
Mintha halva volnék,
Talán még jobb volna,
Ha halva
feküdnék.
-147-
Kezemen, lábamon
Egy nagy fene bilincs,
Jaj de sokat nyilik
Az az ajtó
kilincs!
Udvarhelyről…
Udvarhelyről három
zsandár utazik,
A császárral az uton
találkozik,
Kérdi tőlük ő felsége: mi
ujság?
»Nagy az adó, gyászba van
Magyarország!«
Korond között…
Korond között
nevelkedtem,
Ne, te, ne!
Jaj de fene legény lettem,
Ne, te, ne!
A
parajdi bányász lányok,
Nem is nézek
én reájok,
Ne, te, ne, te, ne, te,
ne!
Visznek engem
katonának,
Ne, te, ne!
A németek kutyájának,
Ne, te, ne!
Borju nyomja a
vállamat,
Ne, te, ne!
Más öleli a rózsámat,
Ne, te, ne, te, ne, te, ne!
-148-
Ha bemegyek…
Ha bemegyek a sorozó
szobába,
Ingem, gatyám levetem az
asztalra.
Ingem, gatyám, ej, haj!
levetem az asztalra,
Könnyes szemmel
úgy nézek az urakra.
Ha kijövök a sorozó
szobából,
Könyeimet letörölöm
orczámról.
Könyeimet, ej, haj!
letörölöm orczámról,
Ugy búcsuzom el
a gyönge rózsámtól.
Jaj be magas…
Jaj be magas hegyet
látok,
Katonának tett az
átok.
Várj meg, biró, mert
megbánod,
Pártában marad a
lányod.
Ne vigadjon senki
azon,
Hogy hazámból
masirozom,
Hull a zápor a
nyomáson…
Ha ma rajtam, holnap
máson!
Rigó, rigó…
Rigó, rigó, de szép
sárga rigó,
Katonának iratott a
biró.
Biró uram, legyen olyan
szives,
Ne irja be, hogy vagyok husz
éves.
-149-
A birónak három legény
fia,
Három közül egy sem lett
katona;
Szivesebben szolgálnám a
császárt,
Ha egyformán szedné a
regrutát.
Rozmaring szál az árokban
reszket,
Sir a babám, katonának
visznek.
Ne sirj, babám, nem ér az
már semmit,
Száraz nyárfa ki nem
leveledzik!
Ha felülök…
Ha felülök szürke
paripámra,
Bevágtatok
Lengyelországába,
Visszanézek szép
magyar hazámra,
Könyem csordul piros
két orczámra.
Ha majd Lengyelországba kell
mennem:
Hogy kell ottan lengyel lányt
ölelnem?
Ha ölelem: fájnak a
karjaim,
Ha csókolom: hullnak a
könyeim…
Ne kapj olyan nagyon…
Ne kapj olyan nagyon a
német hadnagyon,
Bugyogója vagyon,
mennykő csapja agyon.
A magyar katona
magyar anya fia,
Magyar a rokona,
piros az orczája.
Akár a szobában,
akár a konyhában,
Akár, édes rózsám,
a paplanos ágyban.
-150-
Söprik a…
Söprik a pápai
utczát,
Masiroznak a
katonák.
Tizenhat esztendős barna kis
lány
Megyen a regiment
után.
Kérdi tőle a
kapitány:
Hová, hová, barna kis
lány?
Mit kérdi tőlem azt a
kapitány?
Megyek a szeretőm
után!
Isten hozzád, Nógrád…
Isten hozzád, Nógrád,
szép földnek határa,
Áldjon meg az
Isten két szemem láttára,
Áldjon meg
az Isten engem is, téged is,
Azokat a
jókat, az otthon valókat.
Ha Nógrádból kiméssz, többé
vissza ne nézz,
Talán a szivednek nem
lesz olyan nehéz.
Nógrádból kimentem,
visszatekintettem,
Kedves galambomnak
nagyobb kint szerzettem.
Akkor lesz…
Akkor lesz, akkor lesz
a keserves óra,
Ha az én galambom
felül a fakóra,
Bevágja csákóját
fekete szemébe,
Hogy ne lássa senki,
hogy hull az ő könye.
-151-
Fujjad szellő, fujjad zöld
erdő harmatját,
Hogy ne lássa senki
piros csizmám nyomát.
Piros csizmám
nyomát, selyem kendőm habját,
Selyem
kendőm habját, bús szivem bánatát!
Sárga ló…
Sárga ló, sárga ló,
arany patkó rajta;
Most akart
kedvesem hozzám jönni rajta.
Katona
vagy, rózsám, de nem jó kedvedből,
Szolgálod a császárt nagy kénytelenségből.
»Most akartam, rózsám, veled
ismerkedni,
Megütték a dobot, el kell
masérozni.«
»Megesett már rajtam, mi
meg akart esni,
Elhagyott kedvesem,
ki el akart venni!«
Sohasem vétettem Székes-Fehérvárnak…
Sohasem vétettem
Székes-Fehérvárnak,
Mégis besoroztak
lovas katonának.
Lovasnak állottam,
bakancsosnak tettek,
Hej a
teremtettét! mindjárt reá szedtek.
A lovas katona mikor
masirozik,
Felül a lovára, csakúgy
dohányozik;
A szegény bakancsos mikor
masirozik,
Kerüli a nagy sárt,
csakúgy káromkodik.
-152-
Átkozott csizmája! mily rövid
a szára,
Hej, minden órában elmerül a
sárba!
Verje meg az Isten a mészáros
bárdját!
Miért vagdosta el a kis
borjú lábát.
Mostan a kis borju nem tud
lábán járni,
Szegény bakancsosnak
hátán kell hordani.
Zsindelyezik…
Zsindelyezik a
kaszárnya tetejét,
Mind elvitték a
legények elejét!
Maradt itthon
kettő-három, nyomorult,
Rátok,
lányok, még az ég is beborult.
Adjon Isten, kapitány úr, jó
napot!
Hozott Isten, kedves hugom, mi
bajod?
Elvitték a szeretőm’
katonának,
Mégpediglen
Mollináry-bakának.
Verd meg Isten a gőzkocsi
kerekét,
Mert elvitte a legénység
elejét,
Hagyta volna itthon csak az
enyémet,
Nem ölt volna a nagy bánat
engemet.
Boszniában hull a magyar
rakásra,
Idehaza foly a sirás
javába,
Sir az anya, sir a testvér,
szerető,
Mikor telik már be ez a
temető!?
-153-
Amoda van egy kis kerek erdő…
Amoda van egy kis kerek
erdő,
Abban vagyon csipkebokor
vessző,
Arra szálla egy árva
madárka,
Szép szájában egy kis
czédulácska.
Kis körmével csak úgy
irdogálja,
Szép szájával el is
magyarázza:
Rózsám, rózsám, ne tarts
soká fogva,
Légy az enyém jövő
karácsonyra.
Rózsám, rózsám, rózsám,
teremtette,
A Vécsei gyalog
regementje!
Haza jövők, haza,
esztendőre,
Talán még akkor se lesz
későre.
A baraczkfa pirossal
virágzik,
A liliom kékkel
illatozik,
Az én szivem búval
harmatozik,
Mert éj-nap csak hozzád
óhajtozik.
-154-
-155-
Erdőn, mezőn.
-156-
-157-
Micsoda erdő ez?
Micsoda erdő
ez?
De nagy zaj van
benne!
Talán a kedvesem
Lovakat hajt benne.
Hadd hajtsa, hadd
hajtsa,
Megszenvedett
érte,
Mert a piros
hajnal
Tilalomban
érte.
Elébe, elébe!
Sárga ló elébe,
Hogy
be ne ugorjék
Virágos
kertembe.
Be talál ugrani,
Kárt talál csinálni,
A rózsabimbókat
Le találja
rugni!
-158-
Juhász legény bundája, hm!…
Juhász legény bundája,
hm!
Szőrivel kifordítva,
hm!
Azért van
kifordítva,
Hogy az eső ne vágja,
hm!
Juhászbojtár süvegje,
hm!
Legyürve a szemébe,
hm!
Azért van az
legyürve,
Hogy a nap meg ne süsse,
hm!
Juhászgyerek kendője,
hm!
Selyemmel van beszegve,
hm!
Azért van az
beszegve,
Mert az anyja beszegte,
hm!
Juhászfiú táskája,
hm!
Pirossal van kivarrva,
hm!
Azért van az
kivarrva,
Mert valaki kivarrta,
hm!
Amoda egy virág…
Amoda egy virág, érzem
az illatát,
Szeretem a szagát, de
legjobban magát.
Megfujom sipomat a
hegy oldalában,
Hallod-e, galambom,
vászoli utczában?
Hallom, rózsám,
hallom, róla nem tehetek,
Gyönge
szavaidra oda nem mehetek.
-159-
Esteledik, alkonyodik…
Esteledik,
alkonyodik,
Gulya, ménes,
takarodik;
Három bojtár jó bort
iszik,
A számadó
káromkodik.
Egyik iszik
Levelesben,
Második a
Cserepesben,
A harmadik a
Fujtában,
Üveg pohár a
markában.
Igyál, betyár, múlik a
nyár,
Ugy sem soká duhajkodsz
már,
Lehullik a tölgyfa
levél,
Hová leszel, szegény
legény?
Az angyalát az
apádnak,
Mért mondtál engem
betyárnak?
Viselem a betyár
nevet,
Szenvedek érte
eleget.
Kihajtottam Virág ökröm…
Kihajtottam Virág ökröm
a rétre,
Letapostam a harmatot
előtte;
De nem hallom Virág ökröm
kolompját,
Az én rózsám mással éli
világát.
Nem akar az ökörcsorda
legelni,
Az én rózsám nem akar már
szeretni:
Sirva kértem: szeress
rózsám engemet,
De azt mondta: késő
immár, nem lehet.
-160-
Be sok falut…
Be sok falut, be sok
várost bejártam,
Be sok rongyos
istállóra találtam.
Nem találtam
magam alá paripát,
Elloptam a
komiszárus pej lovát.
Azon kérem komiszárus
uramat,
Ne lőjje ki alólam pej
lovamat.
»Ejnye, ejnye, azt a betyár
mindenét!
Lovát félti, nem a maga
életét.«
Uram, uram…
Uram, uram, biró
uram,
Adja ki a fakó
lovam!
Sietős az utam
nagyon,
Subám zálogba itt
hagyom.
Fakó lovam, rugjad a
port,
Ne nézz árkot, ne nézz
bokort;
A nap mindjárt nyugvóra
száll,
S engem vár egy rozmarint
szál.
Jaj be fázom
kivül-belől,
Hideg szél fú Mátra
felől.
Süvegem is elkapta
már,
Tiszába vitte a
tatár.
Subám a biró
házánál,
Süvegem a Tiszán
uszkál.
Jó, hogy tanyám nem messze
van…
Vágtass gyorsan, kedves
lovam!
-161-
Tavasz lesz már…
Tavasz lesz már, el fog
a hó menni,
De szeretnék kék ibolya
lenni!
Kivirítnék a rózsám
kertjébe’,
Hadd tűzne fel dobogó
keblére.
Sem rózsa, sem ibolya nem
vagyok,
Csak egy szegény
szolga-legény vagyok;
Nem messze van
a rózsám tanyája,
Csak sohajtok s
epedek utána!
Hej, amaz az én rózsám…
Hej, amaz az én
rózsám,
Ama hosszú
szürben,
Szép asszony
jószágát
Őrzi a
mezőben.
Hej, amaz az én
rózsám,
Ama nagy
bundában,
Juhokat
hajtogat
Ama
barázdában.
Hej, hajtsd előre,
rózsám,
Be nehezen
várom,
Piros két
orczádat
Csókolni
akarom.
Mert olyan vagy te,
rózsám,
Mint az
engedelem,
Piros két
orczádon
Játszik a
szerelem!
-162-
Hej, gazd’ uram…
Hej, gazd’ uram, adja
ki a béröm!
Már többet a jószágát nem
őrzöm;
Elszegődtem a szomszéd
megyébe,
A csikósok, gulyások
közébe.
Peti fiam, ne hagyj te itt
engem,
Hisz’ te voltál a legjobb
cselédem;
Uj szürt veszek majd
vásárfiának,
Csak jó gondját viseld a
jószágnak.
Hej, gazd’ uram, nincsen semmi
kedvem,
Meguntam már itten az
életem,
Odaadta Juliskámat
másnak,
Viselje más gondját a
jószágnak!
Kiforditom, beforditom…
Kiforditom,
beforditom,
Mégis bunda a
bunda.
Hej, bunda a
bunda,
Juhászbunda a
bunda,
Mégis bunda a
bunda!
Leteritem a
bundámat,
Mégis bunda a
bunda.
Hej, bunda a
bunda,
Juhászbunda a
bunda,
Mégis bunda a
bunda!
-163-
Ha megázik is a
bunda,
Mégis bunda a
bunda.
Hej, bunda a
bunda,
Juhászbunda a
bunda,
Mégis bunda a
bunda!
Ha rongyos is a
bunda,
Mégis bunda a
bunda.
Hej, bunda a
bunda,
Juhászbunda a
bunda,
Mégis bunda a
bunda!
Hallod-e te, juhász…
Hallod-e te, juhász,
hallod-e,
Merre van a juhod,
tudod-e?
A Balaton partján van a
juh,
Azért vagyok rózsám
szomorú!
Hallod-e te juhász,
hallod-e,
Kérek egy pár csókot,
adod-e?
Hogyha te nem is adsz, adok
én,
Nem is olyan fösvény vagyok
én!
Szeged felől van egy kerek erdő…
Szeged felől van egy
kerek erdő,
Rigó madár kerüli azt,
kettő,
Én is voltam annak
kerülője,
Barna kis lány igaz
szeretője.
-164-
Rigó madár felszállott az
ágra,
Búsul szegény, elhagyta a
párja;
Engemet is elhagyott a
babám,
Árva vagyok, mint a rigó
madár.
Sárga rigó, ne repülj a
fára,
Hanem inkább babám
ablakára,
Hogyha kérdi tőled, mi az
ujság:
Algyő, Szeged, Tápé
szomorúság…
Erdő, erdő, be szép kerek erdő…
Erdő, erdő, be szép
kerek erdő!
Közepibe két szál gyenge
vessző.
Gulya, ménes legeli
azt,
Az én rózsám tériti
azt.
Guba, guba, debreczeni
guba!
Kit nem adnék hat ökörért
oda!
A hat ökör
szántó-vető,
De a guba hiv
szerető.
Buza, buza, be szép tábla
buza!
Közepében két szál piros
rózsa.
Azt a rózsát
leszakitom,
Kedves rózsám, neked
adom.
Erdő, erdő, be szép kerek
erdő!
Be szép legény kerüli azt
kettő.
Ha az isten
megengedi,
Egynek párja fogok
lenni.
-165-
A rédicsi patak-parton…
A rédicsi
patak-parton
Rózsaszál nyilt egy kis
dombon,
Barna kis lány
fonogatta,
A szivemet
belefonta.
A rédicsi
buzavetés,
Kilencz tinó benn
legelész,
Barna kis lány a
gulyása,
Megöl engem a
látása.
A rédicsi
falu-végen,
Hat ökör legel a
réten,
Barna kis lány a
bérese,
Szivem majd meghasad
érte!
Gulya, gulya, arany gulya…
Gulya, gulya, arany
gulya,
Ezüstből van mind a
szarva.
Ki őrizi ezt a
gulyát?
Mutassa meg már az
magát.
Ottan iszik a
csárdában,
Piros bor van
poharában,
Arany kalap a
fejében,
Ezüst fokos a
kezében.
Szeretném az arany
gulyát,
De még jobban a
gulyását.
Haj, de mi haszna
szeretem,
Mikor nem is ismer
engem!
-166-
Juhász vagyok, búsan őrzöm…
Juhász vagyok, búsan
őrzöm a nyájat,
Esketőre ma viszik a
babámat,
Vig muzsika kihallik a
cserényig,
Fáj a szivem, a szemem meg
könyezik.
Felpattanok a szamárra nagy
búsan,
Végig ütök füle közt a
kampóval;
Isten hozzád, szép selymes
nyáj, elmegyek,
Vagy meghalok, vagy a
rózsámé leszek!
Csősz leszek én…
Csősz leszek én a
nyáron,
Künn a pesti
határon.
Leteritem a
subámat,
Oda várom a
rózsámat,
A
rózsámat.
Ki egy pipa dohányt
ád,
Nem hajtom be a
lovát,
Sem a lovát, sem
magát,
Sem a
szarvas-marháját,
A
marháját.
Jaj be jó csősz voltam
én
A mult nyáron s az
idén!
Nem loptak el semmit
sem,
Mit megőrzött az
isten,
A jó isten.
-167-
Be van az én szüröm ujja…
Be van az én szüröm
ujja kötve,
Félre, kis lány, ne
kaparászsz benne.
Az egyikben aczél,
kova, tapló,
A másikban száz forintos
bankó.
Ha megunom magam a
pusztába’
Kapom magam, megyek a
csárdába,
Parancsolom a
korcsmárosnénak,
Hogy hozzon bort a
borivójának.
Még azt mondják nékem az
irigyek,
Ihatom én, mert loptam
eleget.
Nem kivánok én annak
egyebet,
Soh’se lássa a csillagos
eget.
Tisza partján…
Tisza partján
csináltattam e csárdát,
Abban méri az
én rózsám a borát,
Arany itcze, réz a
meszöly,
Azért járok este
későn
Te hozzád!
Nyisd ki, rózsám, leveles kis
kapudat,
Hadd vezessem be a kis pej
lovamat.
Adjál neki szénát,
zabot,
Ugy sem tölt az három
napot
Te nálad!
-168-
Kinyitottam leveles kis
kapumat,
Vezesd be hát a te kis pej
lovadat!
Adok neki szénát,
zabot,
Tölthet nálam hat
hónapot
A lovad!
Kilenczet ütött az óra, este
van,
Haza mennék, jaj, de nagyon
sötét van!
Kedves rózsám, gyujtsál
gyertyát,
Mutasd meg az ország
utját,
Merre van.
Mikor a betyárok…
Mikor a
betyárok
Világból
kimulnak:
Gazdag
korcsmárosok
Koldulásra
jutnak.
A szép asszonyok
is
Mind lerongyollanak,
Hegedüs czigányok
Haza ballaghatnak!
Kiöntött a Tisza vize…
Kiöntött a Tisza
vize,
Szőke kis lány fürdik
benne,
Én is megfürödtem
benne,
Rám is ragadt a
szerelme.
-169-
Ki a Tisza vizét
issza,
Fáj is annak szive
vissza!
Én is ittam már
belőle,
Fáj is az én szívem
tőle.
Ha valaki vígan él…
Ha valaki vígan
él,
A juhász éppen ugy
él.
Az erdőben, a
mezőben
Sétál, pipál,
furulyál,
Billeg, ballag,
meg-megáll…
A subámnak…
A subámnak nincs
melege,
Megvesz az Isten
hidege.
Korcsmárosné, ha van
szived,
Gyujts világot, gerjessz
tüzet!
Hadd kóstoljam meg
borodat,
Öleljem a
derekadat.
Láng a szemed, arany a
szád,
Hunczut, a ki haragszik
rád!
Száraz fűre…
Száraz fűre deres
harmat hulladoz,
Édes lovam, ne
egyél, mert bajt okoz;
Inkább selyem
kantárt teszek fejedre,
S bársony
nyerged lesz, csak hordozz kedvemre.
-170-
Kemény száraz galyak fedig az
utat,
Édes lovam, lábad meg is
botolhat;
Haj de repülj az én rózsám
házáig,
Hogy ne fájjon szegény szivem
sokáig.
Fényes csillag kezd ragyogni
az égen,
Olyan tisztán nem tündökölt
már régen.
Fényes csillag, ragyogj
nekem odáig,
Hogy setétben ne
ballagjak sokáig.
Csillámlik az Olt folyása
messziről,
Talán ki is öntött már a
medriből.
Hej, Olt vize, ne öntsd el
az utamat,
Hogy ne féltsem lovamat és
magamat.
Ablakon át gyenge világ
csillámpol,
Melette szép barna leány
szunyákol.
Barna kis lány, ne
szunyákolj, gyere ki,
Kedvesed már
rég vár téged ide ki!
Isten hozzád, Kecskemét városa.
Isten hozzád, Kecskemét
városa,
Én már többé nem vagyok
lakosa,
Növelhet már sarjut a
laposa,
Kis pej lovam többé nem
tapossa.
A szép búzát csak a jó föld
adja,
Karcsu legényt szép lány
csalogatja,
Kis galambom rám is
viselt gondot,
Mig a hajnal szép
tisztán mosolygott.
-171-
Én is voltam csikós, mint
akárki,
S nem jártam el gabonát
aratni,
De azért még mindig volt
kenyerem,
Teli bogrács, jó bor és
szerelem.
Hej, de most már ütött a
végóra,
Kedvesemnél vagyok
búcsúzóra;
A gazdámnál rózsám jobb
szerettem,
Lejárt nála az én
becsületem.
Isten veled, beteg kis
galambom,
Ha meghalok, ne keresd
sirhantom;
Messze földön beállok
huszárnak,
Virrad ott még a
juhászbojtárnak.
Megégett a szent-péteri hodály…
Megégett a szent-péteri
hodály,
Beleégett kilencz juhász
bojtár,
Kilencz juhász kilencz pár
gatyája,
Számadónak sallangos
bundája.
Számadónak nincsen semmi
kára,
Megveszi a miskolczi
vásárba,
De a szegény kilencz juhász
legény!
Mind a kilencz beleégett
szegény.
Szőke kis lány az aklot
kerüli,
Számadótól a bojtárt
kérdezi.
Szőke kis lány, hiába
keresed,
Eltemették, ki téged
szeretett.
-172-
Mutassák meg nekem a
sirhalmát,
Hogy áztassam könyeimmel
hantját,
Hadd teremjen rózsát, ne
töviset,
Mert ő engem igazán
szeretett.
Zavaros a Tisza vize, nem tiszta…
Zavaros a Tisza vize,
nem tiszta,
Rá vezettem kis pej
lovam, nem iszsza,
Hogy is inná,
mikor olyan zavaros,
Nem vagyok én a
rózsámmal szabados.
Kapum előtt csak egy fényes
csillag van,
Annak a csillagnak sok
irigye van;
Eltiltották tőlem azt a
csillagot,
Azt az egyet, mely
fölöttem ragyogott.
Nem messze van az én rózsám
tanyája,
Ide látszik annak az
állófája,
Bús gerlicze szokott azon
meghálni,
Jaj, de nehéz tőled,
rózsám, megválni.
Búza, búza, be szép tábla búza…
Búza, búza, be szép
tábla búza,
Közepibe két szál
georgina;
Ki fogja azt
aratgatni,
Ha mi fogunk
masirozni?
Búza, búza,
búza,
Be szép tábla
búza!
-173-
Árpa, árpa, be szép sárga
árpa,
Közepébe két szál
majoránna;
Ki fogja azt
lekaszálni,
Ha mi fogunk
masirozni?
Árpa, árpa,
árpa,
Be szép sárga
árpa!
Kizöldült az erdő fája…
Kizöldült az erdő fája,
leveles,
A kinek nincs, biztos
szállást ott keres;
A kit otthon
vetett ágyra nem várnak,
Minden bokor
szállást ad a betyárnak.
Hortobágyon nekünk nő fel a
csikó,
Csaplárosné nekünk tartja, a
mi jó;
Elszeretjük a menyecskét
urától,
Jól ismernek Tiszán innen,
Tiszán túl!
Befujta az utat…
Befujta az utat a
hó,
Czéltalanul fut a
fakó.
Eleresztve a
kantárja,
Búbánatos a
gazdája.
Betyár gyerek ül a
lovon,
Nagyot sóhajt olykor,
olykor:
Hogy megcsaljon, soh’se
hittem,
Büntesse meg az Ur
Isten!
-174-
Bárcsak hamar…
Bárcsak hamar május
lenne,
Sej, haj, bárcsak hamar május
lenne,
Hogy a réten sok ló
lenne,
Sej, haj, a
nyáron!
Kötőfékem
harminczhárom,
Sej, haj, kötőfékem
harminczhárom,
Telelopom még a
nyáron,
Sej, haj, ha
lehet!
Békó-kulcsom csak
egyféle,
Sej, haj, békó-kulcsom csak
egyféle,
Mégis békót nyitok
véle,
Sej, haj, ha
lehet!
Viszik a lovam
Gyulára,
Sej, haj, viszik a lovam
Gyulára,
Magamat vasba’
utána,
Sej, haj,
utána!
Akkor volna szép…
Akkor volna szép az
erdő,
Ha lány volna a
kerülő.
Csili-csallalárom!
Csili-csallalárom!
Ha lány volna a
kerülő.
Megkerülném én az
erdőt,
Megcsókolnám a
kerülőt,
Csili-csallalárom!
Csili-csallalárom!
Megcsókolnám a
kerülőt.
-175-
Kaszás csillag…
Kaszás csillag jár az
égen,
Kaszál a rózsám a
réten,
Ha ő kaszál, én meg
gyüjtök,
Ugyis rajta
könyörülök.
Ezen a hosszú
éjszakán,
Ragyog a csillag
igazán!
Ahol az a csillag
ragyog,
Én is oda való
vagyok.
Ki tanyája ez…
Ki tanyája ez a
nyárfás?
Nem hallik be a
kurjantás.
Tán alusznak, vagy nem
hallják,
Vagy hallani nem
akarják.
Nem zörög a zúgi
malom,
Mert a zugását nem
hallom,
Talán beteg a
molnárja:
Szerelem a
nyavalyája.
Az eső is esik…
Az eső is
esik,
Rózsa lovam fázik,
Piros kantárszijján
Gyenge kezem fázik.
-176-
Rakd meg, rózsám, rakd
meg
Lánggal égő tüzed,
Hadd melegitsem meg
Gyenge kezeimet.
»Megraktam a
tüzet,
De el is aluszik,
Ritka a szerelem,
Amely el nem mulik.«
Ha látom…
Ha látom a fergeteg
elejét,
Begyüröm a süvegem
tetejét,
Csakúgy nézem az időt
alóla,
Még a jég is visszapattog
róla.
Megérem én a magam
sorsával,
Nem cserélek semmi
potentáttal,
Ha szegény is, de magamé
vagyok,
Szolgálatba szabadságért
állok!
Hortobágyi pusztán…
Hortobágyi pusztán fuj
a szél,
Juhászlegény búsan utra
kél.
Hová lett a nyája?
eladta,
Hová lett a kedve?
elhagyta.
Isten hozzád, puszta, s
pajtások!
Furulyámat már nem
halljátok.
Hortobágyi pusztán fuj a
szél,
Juhászlegény búsan utra
kél…
-177-
Ezt a kerek erdőt…
Ezt a kerek erdőt járom
én,
Ezt a barna kis lányt várom
én;
Ez a barna kis lány
ibolya,
Én vagyok a
vigasztalója.
Ezt a kerek mezőt járom
én,
Ezt a barna legényt várom
én;
Ez a barna legény
czédrusfa,
Én vagyok a gyönge ág
rajta.
-178-
-179-
Bor mellett.
-180-
-181-
Töltsd meg, fráter, poharamat…
Töltsd meg, fráter,
poharamat,
Hadd öblitsem a
torkomat.
Mert e pohár megtöltve
jó,
Az én torkom öblitve
jó.
Ej, huj! igyunk
rája,
Ugy is elnyel a sir
szája.
Töltsd meg, öcsém, a
pipámat,
Hadd füstöljem ki a
számat.
Mert a hús is füstölve
jó,
A bor pedig mindenre
jó.
Ej, huj! igyunk
rája,
Ugy is elnyel a sir
szája.
Dinom-dánom, sógor…
Dinom-dánom,
sógor!
Előtted a jó bor;
Köszöntsük egymásra,
Bátorság-adásra,
És
vigasztalásra.
-182-
Szól bátyám
dudája,
Hipp, hopp, a
nótája;
Ugorjunk utána,
Kutya a ki bánja,
Lábát a ki szánja.
Kedves jó
barátom,
Vagyon kedved,
látom;
Ugorjunk a
tánczba,
A komám házába,
Sarkantyus csizmába.
Fordulj egyet,
pajtás,
Ugrik utánad
más;
Peng a sarkantyúja,
Lóg a mente ujja.
Haja, heje, huja!
Igyunk, igyunk…
Igyunk, igyunk, igyunk,
barátim!
Rövid az élet,
Örök a sir.
Ne nézd,
ne nézd, ne nézd a jövőt,
Élvezd a
jelent,
Igyál s ne sirj!
Mert az ember egyszer él,
S tudja Isten, mit cserél,
Igyunk, igyunk tehát!
Igyunk, igyunk tehát!
-183-
Éljen, a ki most iszsza ki…
Éljen, a ki most iszsza
ki,
Borát a poharából,
Éljen, a ki nem vonja ki
Magát a barátságból!
Éljen minden jóban
járó,
Akár szegény, akár
báró.
Éljen minden jó
mulatság,
Éljen a
barátság!
Azt hallottam Várad felől…
Azt hallottam Várad
felől,
Szól a banda
mindenfelől;
Húzzad, banda, tallért
adok,
Mert én magyar fattyu
vagyok.
Hol czégért látok
lógászni,
Be kell oda
botorkázni.
Vagyon még egy jó
forintom,
Azt is mindjárt
felkortyintom.
Huzd ki, czigány, azt a nótát…
Huzd ki, czigány, azt a
nótát vidoran,
Hadd tánczoljak egyet,
– a ki lelke van!
Tisztujitás lesz ma
itt a vármegyén,
Három kupa veres
bort megittam én.
-184-
Az alispán kalapomhoz rózsát
tett,
Most is ott van, hogyha még el
nem veszett.
Rózsa mellett szép a
piros tulipán,
Piros borral itatott
az alispán.
Részeg volt az ősapám is
hajdanán,
Mikor királyt választottak
ős Budán,
Szegény öreg! ő már többet
nem iszik,
Bort ide hát, iszom én
majd reggelig!
Korcsmárosné…
Korcsmárosné, egy itcze
bort,
Vagy kettőt, vagy
kettőt,
Hadd felejtsem ezt a
hütlen,
Ej, haj,
szeretőt.
Korcsmárosné,
eszemadta,
Be barna, be
barna!
Bora mellé egyebet
is,
Ej, haj,
adhatna.
Korcsmárosné már én
többet
Nem iszom, nem
iszom,
Mert én kendnek igen
sokkal,
Ej, haj,
tartozom.
Rójja fel a
rézfokosom
Nyelére,
nyelére,
Hány itcze bort ittam meg
már
Ej, haj, hitelbe!
-185-
Igyál, betyár, mulik a nyár…
Igyál, betyár, mulik a
nyár.
Ugy sem soká betyárkodsz
már,
Ragyogóm,
csillagom!
Téli-nyári
keresetem,
Mind tereád
vesztegetem
Ragyogóm,
csillagom!
Hajnallik, a csillag
ragyog,
Mégis a csárdában
vagyok;
Ragyogóm,
csillagom!
Félre kell a szégyent
tenni,
Végig kell az utczán
menni,
Ragyogóm,
csillagom!
Jobb a bor, jobb a bor…
Jobb a bor, jobb a
bor,
Jobb a pálinkánál,
A magyar menyecske, ej, haj, ihajja!
A német lánykánál.
A
magyar menyecske,
A német
lánykánál.
Csak azért
szeretem
A magyar
menyecskét,
Mert meg tudja főzni, ej,
haj, ihajja!
Hajában a
lencsét.
Mert meg tudja
főzni
Hajában a lencsét.
-186-
Csak azért
szeretem
A kunsági
sajtot,
Mert a hol azt nyomják, ej,
haj, ihajja,
Szép lányok laknak
ott.
Mert a hol azt
nyomják,
Szép lányok laknak
ott.
Korcsmárosné, de ugat a kutyája…
Korcsmárosné, de ugat a
kutyája,
De sok legény mulat az
udvarába’!
Én is bekötöm a kis pej
lovamat,
Még az éjjel kimulatom
magamat.
Korcsmárosné, de savanyú a
bora,
Olyan mint a szabadkai
birsalma!
Korcsmárosné, czukrozza meg
a borát,
Ugy vezesse be a legszebb
leányát.
Jó bor van itt…
Jó bor van itt, régen
hallok felőle,
Korcsmárosné, jó tiz
itczét belőle!
Korcsmárosné, arra
kérem, angyalom,
Az árával ne
gondoljon, megadom.
Balkaromon három fehér
koszorú,
Bolond volnék, hogyha volnék
szomorú,
Bor előttem, karjaim közt a
rózsám,
Hátam megett szépen huzza a
czigány.
-187-
Bor, bor, bor, bor…
Bor, bor, bor,
bor,
Nincsen olyan bor,
Mint a mádi bor,
Melytől az urfi szerelmes,
A
kisasszony engedelmes.
Nincsen olyan
bor,
Mint a mádi
bor.
Viz, viz, viz,
viz,
Nincsen olyan viz,
Mint a Tisza-viz.
Harcsa, potyka lakik benne,
Szép
menyecske fürdik benne.
Nincsen olyan
viz,
Mint a
Tisza-viz.
Csaplárosné, gyujts világot…
Csaplárosné, gyujts
világot,
Hej! van-e kökény szemü
lányod?
Ha nincs kökény szemü
lányod,
Hej! alugyék el a
világod!
»Borom is van, söröm is
van,
Hej! kökény szemü lányom is
van.«
Jó borodat
iszogatjuk,
Hej! szép lányodat
csókolgatjuk.
-188-
Bort iszom én, nem vizet…
Bort iszom én, nem is
vizet,
Azt is úgy, hogy ne
fizessek;
Bort iszik az uton
járó,
Akár szegény, akár
báró.
Bort iszom én, látod,
pajtás!
Nem is élek búval, mint
más;
Ha én búval élnék,
pajtás,
Én is megvénülnék, mint
más.
Hej, huj, magyar ember…
Hej, huj, magyar
ember
Összeüti bokáját,
Általkarolja
Kedves
babáját.
Büszkén
kiáltja:
Három a táncz
halálig!
Ej, haj,
világos,
Ej, haj,
virradtig!
Sárga rigó, darázsfészek…
Sárga rigó,
darázsfészek,
Nem is legény, ha nem
részeg.
Dráva, Száva, Duna,
Tisza,
Duna, Tisza,
Hunczut, a ki ki nem iszsza!
-189-
Bort, bort, korcsmárosné…
Bort bort,
korcsmárosné,
Megadom az
árát.
Ha én meg nem
adom,
Megadja
galambom.
Korcsmárosné, kedves
babám,
Egy itcze bort köszöntsön
rám,
De vizet ne töltsön
bele,
Mert szerelmes leszek
bele!
Adj kezembe egy pohár bort…
Adj kezembe egy pohár
bort,
Kezdjük el az előbbi
sort;
Ez a pohár majd
kiürül,
Minden gondom belé
merül.
Széles a kedvem…
Széles a kedvem má’
ma,
Nem fér ebbe a
házba.
Ej, haj,
csuhajna!
Nem fér ebbe a
házba.
Kicsi nekem ez a
ház,
Kirugom az oldalát,
Ej, haj, csuhajna!
Kirugom az oldalát.
-190-
Ha akarod,
galambom,
Veled az égbe
ugrom,
Ej, haj,
csuhajna!
Veled az égbe
ugrom!
Tudjátok-e…
Tudjátok-e, ki vagyok
én?
Bügeparti nyalka
legény.
Kipedrem a
bajuszomat,
Összeütöm a
bokámat.
Kalapomat félre
vágom,
Ne lássák
szomoruságom.
Huzd, czigány, a ki
lelke van,
Hogy mulassak
bánatomban.
Huzd rá, czigány,
keservesen,
Hogy a szivem
megrepedjen,
Ne tudja rajtam kivül
más,
Hogy ez csak
sírva-vigadás!
Asszuszőlős átalag…
Asszu-szőlős
átalag,
Oh be régen
láttalak,
Kedves alak!
Ha még egyszer rád ülök,
A mig csak föl nem dülök,
Rajtad
ülök!
-191-
Egyszer egy barát…
Egyszer egy barát azt
mondta,
Egyszer egy barát azt
mondta,
Hogy Mohamet,
Hogy Mohamet
Rossz
proféta.
Egykor egy bolond gondolat
jött az eszébe,
S a boritalt
megtiltotta nagy hevenyébe.
De mikor
megokosodott,
Maga is
meg,
Maga is meg,
Maga is megittasodott!
Édes anyám…
Édes anyám szült engem
a világra,
Világra,
Három biró, szolgabiró, ej, haj!
Bajára.
Korcsmárosné, már én többet
nem iszom,
Nem iszom,
Mert én kendnek igen sokkal, ej, haj,
Tartozom.
Három itcze bor árával
tartozom,
Tartozom,
Hatvanhárom itcze borral, ej, haj!
Tartozom.
-192-
Rója fel a rézfokosom
nyelére,
Nyelére.
Hogy ivott a bojtár, ej, haj,
Hitelbe.
Majd ha aztán igen sokkal
tartozom,
Tartozom,
Megfizeti én helyettem, ej, haj!
Galambom.
Csak engem ugat a kutya…
Csak engem ugat a kutya
messziről:
Én vagyok a világ
rossza,
Magam vagyok
egyedül.
Rajtam arat be a falu s
nevemen,
Igy gázolnak az én
becsületemen.
Jártam én a templomba is
eleget,
Nem hallottam ott a
paptól
Pirongásnál
egyebet;
Kipapolta, hogy a világ
csufjára
A varju is az én nevem
károgja.
Már ezután, felfogadom, jobb
leszek,
Foglalóul a
perselybe
Egy réz krajczárt
beteszek.
Békét hagyok a bornak s a
leánynak:
Ezt fogadom az Istennek,
magának.
-193-
Haragszik a gazda…
Haragszik a
gazda,
Hogy mi itt
mulatunk,
Vigye el a
házát,
De mi itt
maradunk!
A ház a gazdáé,
A föld az istené,
Vigye el a házát,
De mi itt
maradunk!
-194-
-195-
Vidám órák.
-196-
-197-
Debreczenben kidobolták…
Debreczenben
kidobolták,
Hogy a dongót ne
danolják.
Csak azért is:
dongó,
Ihajja!
Diri dongó!
Debreczen a hires
város,
Professzor ott a
csapláros.
Diri, diri,
dongó,
Ihajja!
Diri dongó!
Délig az istent
dicséri,
Délután meg a bort
méri.
Diri, diri, dongó,
Ihajja!
Diri
dongó!
Kis szekeres…
Kis szekeres, nagy
szekeres,
Mind megiszsza, a mit
keres.
Míg a vásárra
odajár,
A pénzének végire
jár.
-198-
Azt üzente a
szekeres:
Kell-e, rózsám, kendő,
veres?
Nem kell nékem kendő,
veres,
Maga sem kell a
szekeres.
Három icze kendermag…
Három icze
kendermag,
Zombor Kata, kié
vagy?
Nem vagyok én
senkié,
Csak a Kovács
Jánosé.
Ugyan János, vedd el
már,
Mert a tyuk is tudja
már.
Ha a kakas
megtudja,
Ki is
kukorékolja.
Az alapi ménes…
Az alapi ménes mind
fényes,
Az alapi kis lány mind
kényes.
Ha kényes,
kényes,
A szeme fényes,
Ihaja, haja, hajaha, hajaha!
Az alapi ménes mind
sárga,
Az alapi kis lány mind
árva.
Ha árva, árva,
Lesz neki párja,
Ihaja, haja, hajaha, hajaha!
-199-
Az alapi ménes mind
barna,
Az alapi kis lány mind
csalfa.
Ha csalfa,
csalfa,
Bodor a haja,
Ihaja, haja, hajaha, hajaha!
Nagy gazda volt…
Nagy gazda volt az
apám,
Hej, sokat is hagyott
rám:
Hat ökörnek
kötelét,
Meg egy vasvilla
nyelét,
Eszemadta!
Juj! eszemadta!
Jól is nevelt
őkelme:
Mindennap
megdöngete;
Iskolába
járatott
Minden télen hat
napot.
Eszemadta!
Juj! eszemadta!
A kutasi csárda…
A kutasi csárda ki van
festve,
Oda jár a legény minden
estve;
Felül a lóczára,
Mosolyog a szája
Babájára.
-200-
Ez az utcza végig ki van
festve,
Arra jár a fináncz minden
estve;
Kiül a padkára,
Mosolyog a szája
A
dohányra.
Lyukas a szűröm.
Lyukas a
szűröm,
Kutya adta!
Lyukas a csizmám,
Kutya adta!
Lyuk hátul,
elől,
Lyuk minden felől.
Fujdogál a szellő
Kivül, belől.
Otthon ül az
asszony,
Nagy mérgesen,
Haza megy az ember,
Nagy kényesen;
Kivül
kirekeszt,
Belül be nem
ereszt;
Istenem,
istenem,
Be nagy
kereszt!
Vásárhelyi kanális…
Vásárhelyi kanális,
kanális,
Elhagyott a babám is, babám
is,
Nem bánom én ha el, ha el, ha el
is,
Megélek én egyedül egymagam
is!
-201-
Vásárhelyi fatányér,
fatányér,
Meg ne bomolj a lányér, a
lányér,
Ha megbomlasz, ha meg, ha
meg, ha meg is,
Megél a lány egyedül
egymaga is.
Elhervadt a kék ibolya…
Elhervadt a kék
ibolya,
Herre tyú, tyú,
tyú!
Nem szeretek többé
soha,
Herre tyú, tyú,
tyú!
Lánczot kötök a
szivemre,
Herre tyú!
Még akkor sem birok vele,
Herre tyú, tyú, tyú!
Hej, a pesti kis
leányok,
Herre tyú, tyú,
tyú!
Mind puderes az
orczájok,
Herre tyú, tyú,
tyú!
Mind puderes az
orczájok,
Herre tyú!
Még sincsen semmi formájok,
Herre tyú, tyú, tyú!
Hej, a pesti kis
lányok,
Herre tyú, tyú,
tyú!
Mind a templom mellé
járnak,
Herre tyú, tyú,
tyú!
Szidják, átkozzák a
papot,
Herre tyú!
Mért adott rövid farsangot.
Herre tyú, tyú, tyú!
-202-
Ucczu bizony…
Ucczu bizony, megérett
a meggy,
Ucczu bizony, rajta maradt
egy.
Mennél jobban érik a
meggy,
Annál jobb a meggy, meggy,
meggy, meggy,
Mennél jobban kérik a
lányt,
Annál jobban
megy!
Az alapi tó szélében…
Az alapi tó
szélében,
Erre gyere,
galambom!
Leányvásár lesz a
héten,
Erre gyere, ne menj arra,
galambom!
Két krajczárért adnak
egyet,
Erre gyere,
galambom!
Talán én is veszek
egyet,
Erre gyere, ne menj arra,
galambom!
Szőkét ne végy, mert
beteges,
Erre gyere,
galambom!
Vöröset se, mert
részeges,
Erre gyere, ne menj arra,
galambom!
Barnát végy el, az lesz a
jó,
Erre gyere,
galambom!
Az a dolog alá
való,
Erre gyere, ne menj arra,
galambom!
-203-
Egy leánynyal megkináltak…
Egy leánynyal
megkináltak,
De nem tudom, mit
csináljak:
Elvegyem, vagy
retiráljak.
Szép a leány s elég
víg,
De az esze igen
híg!
Biró uram, bátyám uram…
Biró uram, bátyám
uram!
Mért ülök én
kalodában?
Hogy szeretőmnél
találtak,
Abban de nagy hibát
látnak!
Hej biróné,
komámasszony!
Szánakozzék
bánatomon.
Csak innen
kiszabadítson,
Magát is
meglátogatom.
Meg is házasodnám…
Meg is
házasodnám,
Nem tudom mit
tegyek:
Fiatalt vagy
vénet,
Vagy özvegyet
vegyek?
Kutya ezer
teringette,
Csavargós
életje!
Ihajaja, jaj!
-204-
Ha papleányt
veszek,
Mindég
imádkozik,
A szép
deákokkal
Könnyen
barátkozik.
Kutya ezer
teringette,
Csavargós
életje!
Ihajaja,
jaj!
Ha fiatalt
veszek,
Nem tud czipót
sütni,
Ha vendégek
jönnek,
Nem tudja
traktálni.
Kutya ezer
teringette,
Csavargós
életje!
Ihajaja,
jaj!
Ha özvegyet
veszek,
Az mindég
szomorú,
Annak minden
szava
Egy égi háború.
Kutya ezer teringette,
Csavargós életje!
Ihajaja,
jaj!
Igy hát egész
holtig
Szerencsétlen
leszek,
Nem kell a
házasság,
Inkább barát
leszek.
Kutya ezer
teringette,
Csavargós
életje!
Ihajaja, jaj!
-205-
Mikor én nőtelen voltam…
Mikor én nőtelen
voltam,
A kapuba
kiállottam:
Egyet-kettőt
kurjantottam,
Mindjárt tudták, hogy
én voltam.
De mióta házas
vagyok,
A kapuba
kiállhatok,
Akármennyit
kurjanthatok,
Még sem tudják, hogy én
vagyok.
Nincsen dézsma…
Nincsen dézsma, nincsen
robot,
Mégis csak ütik a
dobot,
Seje ridi radóra!
Hat ökrömet elviszik az adóba.
Zireg-zörög ablak,
ajtó,
Gyün be rajt a
végrehajtó,
Seje ridi
radóra!
Dunyhát, vánkost fölirják az
adóba.
A faluba
lótnak-futnak,
Jaj a tyuknak, jaj a
ludnak,
Seje ridi
radóra!
A vak récze nem elég az
adóba.
-206-
Lótnak-futnak
idestova,
Ez az élet de
mostoha!
Seje ridi
radóra!
Czifra dunyha nem elég az
adóba.
Fölirnak ott minden
szeget,
A mit csak ott irni
lehet,
Seje ridi radóra!
Tunikát is elviszik az adóba.
A tárnoki hires urak…
A tárnoki hires
urak,
Sárirom!
Mindig a korcsmában vannak,
Sárga liliom!
Czifra bot van a
kezükben,
Sárirom!
Egy krajczár sincs a zsebükben,
Sárga liliom!
Meg ne mondja, komámasszony…
Meg ne mondja,
komámasszony,
Az
uramnak,
Hogy eladtam a
zabomat
A zsidónak;
Hogyha kérdi, mondja kend:
Egy szemét sem látta kend,
Komámasszony!
-207-
Meg ne mondja,
komámasszony,
Az
uramnak,
Hogy eladtam a
búzámat
A zsidónak;
Ha megtudja, jól megver,
Az lesz nekem jó reggel,
Komámasszony!
Jöjjön, menjünk,
komámasszony,
Ki a
hegyre,
Felülünk a boros
hordó
Tetejére;
Kifurjuk az oldalát,
Csapjunk egy kis figurát,
Komámasszony!
Huzzák…
Huzzák a
harangot,
Sírnak az
asszonyok;
Harmad napja
vagyon,
Elek oda
vagyon.
Mondják vala
nagyon,
Gegő ütte agyon;
Gegő mondja nagyon:
Én nem üttem agyon.
Az Egres tetején
Egy fa alatt vagyon,
Ott sem Isten nyila,
A bor ütte
agyon.
-208-
A pozsonyi kisasszony.
A kisasszony
Pozsonyban,
Krinolinban!
A kisasszony Pozsonyban,
Krinolinban!
A kisasszony
Pozsonyban,
Selymet lopott a
boltban,
Reczeficze,
krinolinban!
A kisasszonyt
megcsipték,
Krinolinban!
A kisasszonyt megcsipték,
Krinolinban!
A
kisasszonyt megcsipték,
Selymet tőle
elvették,
Reczeficze,
krinolinban!
»Ne bántson engem az
úr,
Krinolinban!
Ne bántson engem az úr,
Krinolinban!
Ne bántson engem az
úr,
Mert az apám földes
úr,
Reczeficze,
krinolinban!«
»Ha az apád
földesúr,
Krinolinban!
Ha az apád földes úr,
Krinolinban!
Ha az apád földes
úr,
Selymet lopni ne
tanulj,
Reczeficze,
krinolinban!«
-209-
Az erdőben…
Az erdőben fiatal
fa,
Meghajlott az ága,
Az alatt van piros rózsa
S bimbós majoránna:
Az alatt van
egy vetett ágy,
De nem borsó
szalma,
Abban fekszik Andi
Miska,
Gombos
dolományba.
Előtte áll
Mariskája
Lángszin
szoknyájába,
Ha nem lángszin
szoknyájába,
Kurta
rokolyába!
Mind azt mondja: »Miska
uram,
Szokjék
becsületre.«
»Szoktam volt én Maris
asszony
Még ennek
előtte.«
Nem kár volna
őket
Tentába keverni,
Aranyos rámába
Szépen lerajzolni…
Haragszom én az olyanra…
Haragszom én az
olyanra:
Ki az embert
kicsúfolja,
Mert az ember:
köszörükő,
Zörög-börög, mint a
mennykő.
-210-
Haragszom én az
olyanra:
Ki az asszonyt
kicsúfolja,
Mert az asszony: pergő
rokka,
Kettőt fordul egy
hajtóra.
Haragszom én az
olyanra:
Ki a leányt
kicsúfolja,
Mert a leány: arany
alma,
Fölillik az
almárjomra.
Még azt mondja…
Még azt mondja az
anyám, az anyám,
Ne vegyek nőt ily
korán, ily korán.
Majd ha az eszem
megnőtt,
Jobb lesz akkor venni nőt,
venni nőt.
De nem várok, nem biz én, nem
biz én,
Házasodom az idén, az
idén;
Mert ha megnő az eszem, az
eszem,
Tudom, akkor nem teszem, nem
teszem!
Veres bársony kendőt…
Veres bársony kendőt
veszek,
Mellé szagos rózsát
teszek,
Hajrá,
haj!
Szagos leszek, merre
járok,
Ugy szeretnek a szép
lányok,
Hajrá, haj!
-211-
Végig mentem a nagy
soron,
Kiállott rám a sok
asszony,
Hajrá,
haj!
Bárcsak egy nagy eső
lenne,
Hogy az asszony mind
bemenne,
Hajrá,
haj!
Túl a Tiszán, a
berekbe,
Rózsa terem a
kenderbe,
Hajrá,
haj!
Mondd meg, öcsém, a
hugodnak:
Jó leszek én
sógorodnak,
Hajrá,
haj!
Három bokor…
Három bokor
saláta,
Kántor Teri
kapálta,
Egyél dzsidás
belőle,
Isten ugyse! megveszekedel
tőle.
Kántor Teri azt
hiszi,
A kapitány
elveszi;
Ne félj, Teri,
előre,
Isten ugyse! semmi sem lesz
belőle.
Elment már a
regiment,
A házasság füstbe
ment,
Kántor Teri itt maradt
–
Isten ugyse! – két szék közt a pad
alatt.
-212-
Már ezután…
Már ezután her fon
Peti,
Még a bolond is
neveti.
Csizmadia
voltam,
De már kabát
rajtam!
Szolgáló is kalapot
tesz,
Seprü helyett parizolt
vesz,
Dolgozni nincs
kedve,
Morog mint a
medve.
Favágó is kabátot
vesz,
Mindjárt tekintetes úr
lesz.
Nem köszön az
ácsnak,
Volt jó
barátjának!
Férjhez adnám a lányomat…
Férjhez adnám a
lányomat,
Csillagomat,
galambomat;
Kicsinke még, hadd nőjjön
még,
Kicsinke még, hadd nőjjön
még.
A lányok közt legszebb
virág,
Feje tetején
holdvilág;
Kicsinke még, hadd nőjjön
még,
Kicsinke még, hadd nőjjön
még.
Általugrotta az
L-et,
Paphoz vinni mégse
kellett,
Kicsinke még, hadd nőjjön
még,
Kicsinke még, hadd nőjjön
még.
-213-
Esztendeje
hatvankettő,
Foga sincsen csak vagy
kettő;
Kicsinke még, hadd nőjjön
még,
Kicsinke még, hadd nőjjön
még.
Csak két foga áll
istrázsát,
Alig rágja a hig
kását;
Kicsinke még, hadd nőjjön
még,
Kicsinke még, hadd nőjjön
még.
Szegény panyókás németi…
Szegény panyókás
németí,
A gazdasszony nem
szereti.
Bizony isten, majd
meglopik,
Halahula,
Egy likas selyem kalapik,
Halahula.
Az enyim madar
gazdasszony
Hogy megsétálni
piaczon,
Madar katonát
meglátik,
Halahula,
Komplimentom megcsinálik,
Halahula.
Madar katonát
meglátik,
Komplimentom
megcsinálik,
Szegény német csak
busulik,
Halahula,
Hogy gazdasszony nem szeretik,
Halahula.
-214-
Azt üzenték…
Azt üzenték a
malomból,
Kell-e leány vagy
nem?
Uram, Jézus, mit
csináljak:
Elvegyem-e vagy
nem?
Olyan rongyos a
szoknyája.
Megijedtem
tőle,
Szüz Mária, Szent
József,
Ments meg engem
tőle!
Ördög vigye, ha
elveszem,
Bajom meggyül
vele;
Ha a mennykő meg nem
üti,
Megüt engem
vele!
Aluszol-e, te juhász?…
– Aluszol-e, te
juhász?
Aluszol-e, te
juhász?
– Jaj, jaj, dehogy
alszom,
Csakis
szunyadozom.
– Öttél-e ma, te
juhász?
Öttél-e ma, te
juhász?
– Jaj, jaj, öt télnek a
nyarát,
Öt télnek a
nyarát.
-215-
– Ittál-e ma, te
juhász?
Ittál-e ma, te
juhász?
– Jaj, jaj, itt állok,
uram,
Itt állok,
uram.
– Jártak-e ma
farkasok?
Jártak-e ma
farkasok?
– Jaj, jaj, nem is
angyalok,
Nem is
angyalok.
– Vittek-e el
báránykát?
Vittek-e el
báránykát?
– Jaj, jaj, nem is
hoztak,
Nem is
hoztak!
– Futottál-e
utána?
Futottál-e
utána?
– Jaj, jaj, nem is
előtte,
Nem is
előtte!
Hozott bátyó…
Hozott bátyó
feleséget,
S csinált egy nagy
vendégséget,
Sok vagyont is kapott
vele,
Szuszék, láda, mind
megtele.
Még tehént is hármat
hoztak,
De mind
visszabogároztak!
-216-
Jere hozzám…
Jere hozzám
vacsorára,
Apró vágott káposztára,
–
Bejöhetsz, szivem,
bátran!
Hej, nem merek én
bemenni,
Ó, én édes
angyalom!
A gyertyának
világánál
Észrevesznek,
csillagom!
Vedd el a gyertyának
hamvát,
Nem látják meg a világát,
–
Bejöhetsz, szivem,
bátran!
Hej, nem merek én
bemenni,
Ó, én édes
angyalom!
A kutyának
ugatásán
Észrevesznek,
csillagom!
Vess egy darab konczot
neki,
Az ugatást elfelejti,
–
Bejöhetsz, szivem,
bátran!
Hej, nem merek én
bemenni,
Ó, én édes
angyalom!
A csizmámnak
kopogásán
Észrevesznek,
csillagom!
Köss keszkenőt a
sarkára,
Nem hallik a kopogása,
–
Bejöhetsz, szivem,
bátran!
-217-
Hej, nem merek én
bemenni,
Ó, én édes
angyalom!
Az ajtónak
csikorgásán
Észrevesznek,
csillagom!
Hájazd meg az ajtó
sarkát,
Nem hallják a
csikorgását,–
Bejöhetsz, szivem,
bátran!
Hej, nem merek én
bemenni,
Ó, én édes
angyalom!
Ajakunknak
czuppanásán
Észrevesznek,
csillagom!
Hej, te vitéz! hát te mit
érsz?
Ha még csókolódni is
félsz!
Elmehetsz már
dolgodra,
Nem szorultam
csókodra!
Berki, Berki, szegény Berki…
Berki, Berki, szegény
Berki,
Mért haltál meg, szegény
Berki?
Azért halt meg szegény
Berki,
Mert nem adtak jó bort
neki.
Adtak volna jó bort
neki,
Jó bort adtak volna
neki,
Adtak volna jó bort
neki,
Most is élne szegény
Berki.
-218-
De nem adtak jó bort
neki,
Azért halt meg szegény
Berki,
Adtak volna jó bort,
neki,
Most is élne szegény
Berki.
Hát ne mondja nekem
senki,
Hogy meghalt a szegény
Berki,
Azt se mondja nekem
senki,
Mért halt meg a szegény
Berki.
Azért halt meg szegény
Berki,
Mert nem adtak jó bort
neki,
Adtak volna jó bort
neki,
Most is élne szegény
Berki!
Pesten jártam iskolába…
Pesten jártam iskolába,
kukk!
Pesten jártam
iskolába,
Térdig jártam a rózsába,
kukk!
Lehajoltam, szakasztottam,
kukk!
Lehajoltam,
szakasztottam,
Kedves galambomnak
adtam, kukk!
Lányok fonják a lenszöszt…
Lányok fonják a
lenszöszt,
Beszélgetik maguk
közt:
Jaj, anyám, a
fonás!
Nehéz a
várakozás.
-219-
Czipőt veszek,
szülöttem,
Csak ne sirj, rijj
előttem.
Jaj, anyám, jó
anyám,
Nem az az én
nyavalyám!
Szoknyát veszek,
szülöttem,
Csak ne sirj, rijj
előttem.
Jaj, anyám, jó
anyám,
Nem az az én
nyavalyám!
Legényt hozok,
szülöttem,
Csak ne sirj, rijj
előttem,
Ugy, anyám, jó
anyám,
Ez ám az én
nyavalyám!
Mikor én nőtlen voltam…
Mikor én nőtlen voltam,
oda!
A sarkantyum azt peregte,
oda!
Sörre, borra, pálinkára,
oda!
Leányoknak pántlikára,
oda!
De mikor megházasodtam,
oda!
Az én patkóm azt kopogta,
oda!
Sóra, borsra, egy font husra,
oda!
Feleségemnek papucsra,
oda!
Hát most, hogy megöregedtem,
oda!
A bocskorom azt csoszogja,
oda!
Csiszsz, csoszsz el a templomba,
oda!
Onnét meg a koporsómba,
oda!
-220-
Egybegyültek…
Egybegyültek,
egybegyültek a miskolczi lányok,
Ej,
huj, ej, huj! a miskolczi lányok.
Lisztet kértek, lisztet kértek, egy kis
markocskával,
Ej, huj, ej, huj! egy
kis markocskával.
Összegyurták,
összegyurták turós gombiczának,
Ej,
huj, ej, huj! turós gombiczának.
Kitálalák, kitálalák egy nagy lapitóra,
Ej, huj, ej, huj! egy nagy lapitóra.
S mind megette, s mind megette a papné
kutyája,
Ej, huj, ej, huj! a papné
kutyája.
D’ úgy megütték, d’ úgy
megütték a laskanyujtóval,
Ej, huj,
ej, huj! a laskanyujtóval,
Hogy
megdöglött, hogy megdöglött a papné kutyája,
Ej, huj, ej, huj! a papné kutyája,
Igy lett vége, így lett vége a miskolczi
bálnak,
Ej, huj, ej, huj! a miskolczi
bálnak.
Már minálunk megismerni…
Már minálunk megismerni
ugy lehet,
Ki nem magyar, német
plundrát viselget,
A fején nagy
emeletes kalapot,
A lábán meg
gumilásztin papucsot.
Már minálunk megismerni ugy
lehet,
A ki magyar, magyar ruhát
viselget,
Sarkantyut meg darutollas
kalapot,
Avval kiván a mainál jobb
napot.
-221-
Ángyom, ángyom…
Ángyom, ángyom, édes
ángyom!
Kell-e bunda más
világon?
Kell-e bunda más
világon?
Ángyom, ángyom, édes
ángyom!
Nem kell bunda, sem
köpönyeg,
Mert a pokol ugy is
meleg!
-222-
-223-
Balladák és románczok.
-224-
-225-
A fogoly katona.
Leszállott a
páva
Tengernek partjára,
Tengernek partjáról
Nagy török császárnak
Dali
udvarába.
Onnét szálla
páva
Kényes páva madár
Tömlöcz ablakára:
Ottan fúdogálá
Szomoru
énekét,
Szomoru
fogságban,
Egy székely
katona:
»Hej páva, hej
páva!
Császárné pávája!…
Ha én páva volnék,
Jó reggel felkelnék,
Folyóvizre
mennék,
Folyóvizet
innám,
Szárnyim
csattogtatnám,
Tollamat
hullatnám.
Fényes
tollaimat
Szép leány
fölszedné,
-226- Az ő
édesének
Kalapjába
tenné,
Bokrétába kötné.«
Hát ott üldögéle
Czifra ablakába’
Császár szép
leánya,
Gyönge violája.
Ahajt meghallotta
Szomoru énekét
Székely
katonának.
»Nyiss ajtót, nyiss
ajtót,
Fegyveres
istrázsa!
Császár szép
leánya,
Gyönge violája
Tőled azt kivánja.
Ki vagy te, ki vagy te,
Énekes
katona?«
»Nem látod: rab
vagyok?
Térdig vasban
vagyok.
Székely fiu
voltam,
Bátor fiu
voltam,
Most semmi sem
vagyok,
S mégis a
strázsának
Számolni kell
rólam.«
»Velem jösz te
mostan
Énekes katona!«
»Hova menjek én el,
Császár szép leánya?«
»Czifra
palotámba,
Éjjeli
szállásra.«
»Nem látod: rab
vagyok?
Térdig vasban
vagyok.«
-227- Ottan
levéteté
Nehéz vasat
róla
Fegyveres
strázsával;
Ottan
átölelé
Szegény székely
legényt
Két gyenge
karjával;
Onnét elvezeté
Czifra palotába,
Ottan lefekteté
Puha
selyem-ágyba.
»Enyém vagy te
mostan,
Szép fogoly
katona!«
»Van nekem
szeretőm,
Császár szép
leánya!«
Ajtón
hallgatózék
A nagy török
császár.
»Nyiss ajtót
egyszerre,
Beste-lélek
lánya!«
Jaj, nem nyitá
ajtót,
Berugá a császár,
A nagy török császár.
Székely katonának
Ott fejét
elvette,
Testét a
tengerbe
Belé is
vetette.
»Hát te,
beste-lélek,
Három halál
közül
Melyiket
választod?
Vizbe
vettesselek?
Megégettesselek?
Vagy halálig
tartó
Tömlöczbe
vesselek?«
-228- Jaj, hiába
kéri
Császár szép
leánya,
Gyönge violája,
A nagy török császárt.
Vizbe nem vetteté,
Tüzbe nem
vetteté,
Záratá
toronyba,
Szomoru
fogságba.
Onnét siratozá
Szép fogoly katonát,
Onnét fúdogálá
Szomoru
énekét
Székely
katonának.
Szomoru énektől
Éjjel sem alhaték,
Nappal sem nyughaték
A nagy
török császár.
»Hozzátok
elémbe
Beste-lélek
lányát!«
Eleibe vitték.
»Hát te mit énekelsz,
Beste-lélek lánya?
Éjjel nem
alhatom,
Nappal nem
nyughatom.«
»Szomoru
énekét
Székely
katonának.«
»Egyszerre
vigyétek,
A tüzbe
vessétek!«
Egyszeribe
vitték,
A tűzbe
vetették.
Tűz meg nem
égette
-229- Császár szép
leányát,
Gyönge
violáját.
»Egyszerre
vigyétek,
Tengerbe
vessétek
Beste-lélek
lányát!
Székely
katonához!«
Egyszeribe
vitték,
Tengerbe
vetették.
Tenger
béfogadta,
Szépen
eltakarta,
Székely
katonával
Egy helyre
habarta
Császár szép
leányát,
Gyönge
violáját!
Görög Ilona.
»Bizony csak
meghalok,
Anyám, édes
anyám!
Görög Ilonáért.
Bizony csak meghalok
Karcsu derekáért;
Karcsu
derekáért,
Piros
orczájáért;
Dombos
ajakáért,
A lenvirág
szemü
Görög
Ilonáért.«
»Ne halj, fiam, ne
halj,
Zetelaki László!
Csináltatok néked
Olyan csudamalmot,
-230- Kinek
első köve
Béla-gyöngyöt
járjon,
A második köve
Sustákot hullasson,
A harmadik pedig
Szép suhogó
selymet.
Oda is eljőnek
Szüzek, szép leányok
Csudamalom látni.
A tied is
eljő
Csudamalom látni:
Szép Görög Ilona.«
»Ereszszen el
anyám,
Édes lelkem
anyám!
Csudamalom
látni.«
»Ne menj fiam, ne
menj,
Szép Görög Ilona!
Megvetik a hálót,
Megfogják a halat.«
»Bizony csak
meghalok,
Anyám, édes
anyám!
Görög Ilonáért.
Bizony csak meghalok
Karcsu derekáért;
Karcsu
derekáért,
Piros
orczájáért;
Piros
orczájáért,
Dombos
ajakáért,
A lenvirág
szemü,
Görög Ilonáért.«
-231-
»Ne halj fiam, ne
halj,
Zetelaki László!
Csináltatok neked
Olyan csudatornyot,
Kinek
szélessége
Dunapartig
érjen,
Kinek magassága
Az egekig érjen.
Oda
is eljőnek
Szüzek, szép
leányok
Csudatorony
látni.
A tied is eljő
Csudatorony látni,
Szép Görög Ilona.«
»Ereszszen, el
anyám,
Lelkem, édes
anyám!
Csudatorony
látni!«
»Ne menj, fiam, ne
menj
Szép Görög Ilona!
Megvetik a hálót,
Megfogják a márnát.«
»Bizony csak
meghalok,
Anyám, édes
anyám!
Görög Ilonáért.
Bizony csak meghalok
Karcsu derekáért;
Karcsu
derekáért,
Dombos
ajakáért;
-232- Dombos
ajakáért,
Piros
orczájáért,
A lenvirág
szemü
Görög
Ilonáért.«
»Halj meg, fiam, halj
meg,
Zetelaki László!
Oda is eljőnek
Szűzek, szép leányok
Csudahalott
látni.
A tied is eljő
Csudahalott látni,
Szép Görög Ilona.«
ȃdes lelkem,
anyám,
Ereszszen el
engem
Csudahalott látni;
Csudahalott látni,
Ki érettem meghalt.«
»Ne menj,
fiam, ne menj,
Csudahalott
látni.
Megvetik a hálót,
Megfogják a márnát,
Anyjától elviszik
Szép Görög
Ilonát.«
Nem hallgat
anyjára,
Bémegyen a
házba,
Ottan felöltözik
Kék selyem ruhába.
A
lábára húza
Piros patkós
csizmát.
-233- A fejére
köte
Piros selyem ruhát,
Elejibe köte
Fejér
előkötőt.
»Kelj fel, fiam, kelj
fel,
Zetelaki László!
Kiért te meghaltál,
Az uton jődögél.
Kelj fel, fiam,
kelj fel,
Zetelaki
László!
Kiért te
meghaltál,
Belépe a
házba!«
* * *
»Láttam én
halottat,
De ilyent soha
sem,
Kinek az ő lába
Felszökőleg álljon,
Kinek az ő karja
Ölelőleg
álljon,
Kinek az ő szája
Csókolólag álljon,
Ki föl is ébredjen,
Csak én
megcsókoljam!«
Szép Julia.
»Szép Juliám, szép
leányom,
Kertemben nyilt
tulipánom,
Ne szeresd te
jobbágyodat!«
-234-
»Nem szeretem
jobbágyomat,
Csak szeretem az
ifiat,
Szép ifiat, a
lelkemet!«
Jaj, kimene öreg
király,
Megfogatá az
ifiat,
Föltéteté csonka
torony,
Csonka torony
tetejére.
Hej, kimene szép
Julia,
Meglátá őt az
ifiu:
»Hej Juliám, szép
Juliám,
Kertbe nyiló szép
violám,
Menj be te is az
apádhoz,
Essél térdre
eleibe,
S mondd meg neki ilyen
szókkal:
Atyám, atyám, öreg
király!
Vétesse be az
ifiat
Csonka torony
tetejéről,
Ne veresse az
esővel,
Ne fútassa hideg
széllel,
Ne süttesse a
napfénynyel!«
Jaj, kiméne öreg
király,
Levéteté az
ifiat
Csonka torony
tetejéről,
Kiviteté sík
mezőre,
Sík mezőnek
közepére,
Ott őt mindjárt
megöleté,
Szívét, máját
kivéteté,
S Juliának haza
küldé.
-235- Hogy meglátá szép
Julia,
Hogy megölték az
ifiat,
Fejét földre
csüggesztette,
Magát halni
eresztette.
Hogy meglátá öreg
király,
Hogy haldoklik
Juliája:
»Hej Juliám, szép
leányom,
Kertemben nőtt
tulipánom!
Ha én ezt igy tudtam
volna,
Dehogy megölettem
volna,
Fiamnak fogadtam
volna,
Királyságom,
országomat,
Mind mind neki adtam
volna!«
A székely katona.
Izend meg, izend
meg
József
császárunknak,
Hogy mint vagyon
dolga
Vén katonájának;
Szénája, abrakja
Panaszos, lovának.
Meguntam,
meguntam
Németet
szolgálni,
Még a mundérját
is
Nem akarnám látni,
Sótalan kenyerét
Könnyemmel áztatni.
Anyám, édes
anyám!
Jó nevelő dajkám!
-236-
Ki kilencz
hónapig
Méhedben
hordoztál,
Tizedik
hónapban
A világra
hoztál:
Tudom, édes
anyám,
Hogy te sok kint
láttál,
A mikor engemet
A világra hoztál,
S
rengő bölcsőm mellett
Gyakran
megviradtál!
Mikor
feresztettél
Gyenge meleg
vízben,
Feresztettél
volna
Forró lobogóban;
Mikor takargattál
Gyenge ruháidba,
Takartál volna
be
Forró parázsába,
S temettél volna el
A földnek gyomrába!
Szép Ilona.
Isten jó nap, biró
gazda, kelmed házában!
»Hozott Isten,
szép Ilona, az én házamban!
Mért
sírsz, mért sírsz, szép Ilona, az én házamban?«
Én elhajtám ludaimat szép zöld
pázsitra,
Oda jöve biró fia, lúdam
behajtsa,
Agyon üté kelmed fia szép
gunáromat!
»Ne sírj, ne sírj, szép
Ilona, szép gunárodért,
Megfizetem
szép gunárod, mondsza: mennyit ért?«
-237-
Minden legkisebb tolláért egy-egy
aranyat,
Hátul legyező farkáért arany
legyezőt,
A szárnyáért, két
szárnyáért, két arany tányért,
A
lábáért, két lábáért, két arany kalászt,
A nyakáért, szép nyakáért, hat sing pántlikát,
A fejéért, szép fejéért, egy arany
almát,
Abban égő két szeméért két
arany gyertyát,
Hajnal visító
torkáért arany trombitát,
Benne lévő
költségéért hat font rizskását,
A
zuzáért, a májáért, hat fej káposztát.
»Számtalan sok kivánsága szép Ilonának,
Akasztófa helye tehát biró fiának!«
Akasztófa olyan legyen, mint kinyilt
rózsa,
Két karom két szép karfája,
akasztófája!
Kőmíves Kelemen.
Elindult,
elindult
Tizenegy
kőmíves,
A
tizenkettedik:
Kelemen
kőmíves,
Hogy
felépitenék
Magas Déva
várát.
A mit nappal
raktak
Éjjel leduvada;
A mit éjjel rajtak,
Leduvadt nappalra.
»Halljátok,
halljátok
Tizenegy
kőmíves,
– Én mondom
tinektek,
Kelemen kőmíves
–
-238- Kinek
felesége
Hamarább jő
ide,
Öljük meg, s a
vérét
Keverjük a mészbe.
Ugy ha megállitjuk
Magas Déva várát:
Gyönge
asszonyvérrel.«
Akkor éjjel láta
Kelemenné álmot:
Hogy vérkut fakada
Az ő
udvarában.
»Kocsisom,
kocsisom,
Kedvesebb
kocsisom!
Huzd elé a
hintót,
Fogd be a
lovakat!
A hintó az
enyém,
A ló az uradé,
Tiéd csak az ostor,
Egyikét se kiméld!
Gazdád
halálára
Ugyan hajts, ugyan
hajts
Déva vára felé!«
A mikor meglátta
Kelemen kőmíves,
Imádkozni
kezdett:
»Istenem,
Istenem,
Adj egy
ragya-hullást,
Hogy a
feleségem
Veszejtse el
utját!«
Isten nem
hallgatá,
Ujra
imádkozék:
-239- »Én édes
Istenem,
Sántitsd meg a
lovat,
A szekeret törd
le,
Hogy soha se jöjjön
Dévavár elébe!«
Nem
hallja az Isten
Kelemen
kérését,
Közelébb segíti
Kedves feleségét.
»Jó napot, jó napot,
Tizenkét
kőmíves!«
– Egyik sem fogadja.
–
»Ugyan mi dolog ez,
Tizenkét kőmíves?
Másszor, ha köszöntem,
Kétszer
fogadtátok,
Most kétszer
köszöntem,
S meg sem is
halljátok!«
»Fogadnók,
fogadnók,
Édes
feleségem,
De a
halálodra
Egy nagy törvényt
tettünk.«
Kicsi gyermeke
volt,
Megijedt az
asszony,
Kelemenné
asszony.
»Istenem,
Istenem,
Kicsi
gyermekemet,
Add ide
bölcsőstől,
Add ide
előmbe!«
Isten
meghallgatta,
Eleibe
adta.
Ada meleg esőt,
-240- Hogy
megfereszthesse,
Ada meleg
szelet,
Hogy
elrengethesse.
* * *
Mikor elbucsuzék,
Kedves jó urától,
Szoptatós fiától,
Megfogá szép
gyengén
Tizenegy
kőmíves.
A
tizenkettedik:
Kelemen
kőmíves.
Gyenge piros
vérét
Vékába ereszték,
A kulimász közé
Bele
is keverték.
S a mit nappal
raktak,
Éjjel megmarada,
A mit éjjel raktak,
Megmaradt nappalra.
Felrakták,
felrakták
Magas Déva
várát,
Aj, belé is
rakták
Kelemen jó
kedvét,
Földi
boldogságát.
Házból sem megyen
ki,
Még sincs nyugovása,
Éjjel is felveri
Gyermeke sírása.
-241-
Julia.
Julia szép lány
egykoron kimene
Búzavirág szedni, a
búza mezőbe;
Búzavirág szedni,
koszoruba kötni,
Koszoruba kötni,
magát ott mulatni.
Fel is feltekinte
a magas egekbe:
Egy szép gyalog
ösvény hát ott jődögél le.
Azon
ereszkedék fodor fejér bárány,
A
napot s a holdat szarva között hozván;
A fényes csíllagot a homlokán hozta,
Két szép arany perecz, aj! a két szarvába.
Aj! a két oldalán két szép égő
gyertya,
Mennyi szőre, szála, annyi
csillag rajta.
Szóval mondja neki
fodor fehér bárány:
Meg ne ijedj
tőlem, Julia szép leány!
Mert most
esett híjja szüzek seregének,
Ha
eljőnél velem, én oda vinnélek,
A
mennyei karok, a szent szüzek közé,
Hogy betelnék veled azok kegyes rendje.
A mennyei kulcsot adnám a kezedbe,
Első kakasszókor jőnék nézésedre,
Másod kakasszókor téged megkérnélek,
Harmad kakasszókor téged
elvinnélek.
Az anyjához fordul Julia szép
leány,
Szóval mondja neki: anyám,
édes anyám!
Én is csak kimenék,
búzavirág szedni,
Búzavirág szedni,
koszoruba kötni,
Koszoruba kötni,
magamat mulatni,
-242- Fel is
feltekinték a magas egekbe:
Egy szép
gyalog ösvény hát ott jődögél le.
Azon ereszkedék fodor fejér bárány,
A napot s a holdat szarva között hozván;
A fényes csillagot a homlokán hozta,
Két szép arany perecz, aj! a két
szarvába.
Aj! a két oldalán két szép
égő gyertya
Mennyi szőre, szála,
annyi csillag rajta.
Szóval mondja
nekem fodor fejét bárány:
Meg ne
ijedj tőlem, Julia szép leány!
Mert
most esett híja szüzek seregének,
Ha
elmennék vele, hogy oda vinnének,
A
mennyei karba, a szent szüzek közé,
Hogy betelnék velem azok kegyes rendje.
A mennyei kulcsot a kezembe adja,
Első kakasszókor jőnek látásomra,
Másod kakasszókor engemet megkérnek,
Harmad kakas szókor engemet
elvisznek.
Sirass, anyám, sirass,
éltemben hadd halljam,
Hadd halljam
éltemben, hogy siratsz holtomban!
»Leányom, leányom! Virágos
kertemben
Első raj méhemnek gyenge
lépecskéje,
Gyenge lépecskének
sárguló viaszsza,
Sárga viaszszának
földön futó füstje,
Földön futó
füstje s mennybe ható lángja!
A mennyei harang huzatlan
szólalék,
A mennyei ajtó nyitatlan
megnyilék,
Jaj! az én leányom oda
bevezeték.«
-243-
A sági biró leánya.
»Jó estét, jó
estét,
Sági biróné
asszony!
Alszik-e,
nyugszik-e
Az én kedves
galambom?
Alszik-e,
nyugszik-e
Az én kedves
galambom?«
»Alszik már, nyugszik
már
Gombos nyoszolyában,
Mit tudna csinálni
Egy leány magában,
Egy leány
magában?«
»Költse fel, költse
fel,
Hadd jöjjön a
bálba;
Hadd jöjjön a
bálba,
Zöld selyem
ruhába,
Kordovány
csizmába,
Tiz pár arany
gyürü
Legyen az ujjába,
Legyen az ujjába,
Az
ujjába.«
* * *
»Ki volt az a
legény,
Ki engem
keresett?«
»Gyere ide,
igyál,
Majd megmondom
mingyárt!«
* * * -244-
»Huzzad, czigány,
huzzad,
Világos
virradtig,
Mig a sági
biró
Lánya el nem
alszik!«
Hagyd el, czigány, hagyd
el,
Hadd megyek pihenni,
Kordovány csizmámból
A vért kiönteni.
Átkozott az apa,
Kétszerte az anya,
Ki este a lányát
A tánczba
bocsátja.
Este elbocsátja,
Reggelig nem látja,
Reggel nyolcz órakor
Már halva
találja.
»Nyisd ki, sasszony, nyisd
ki,
Leveles kapudat,
Hadd vigyük be rajta
A te szép lányodat!«
* * *
Harangoznak
délre,
De nem délebédre,
Sági biró lányát
Most teszik a földbe.
-245-
Sági biró lánya
El vagyon temetve,
De az ő szép neve
Nincsen
elfelejtve.
Árva giliczéről.
Oh! mint búsul kis
gilicze,
A ki társát
elvesztette!
Társát egy vad
elkergette,
Talán eddig meg is
ölte.
Én elmegyek arr’ a
helyre,
Hol kiomlott piros
vére,
Hol szakgatták szálkás
húsát,
Ott rakatok egy
kápolnát,
A csontjából
kirakatom,
A vérivel
föliratom:
Hogy vagyon az árva
dolga,
Ki hazáját rég
elhagyta!
Én egy igaz árva
voltam
Ki hazámat rég
elhagytam,
Víz mentére
elindultam,
Ha megtalálnám a
társam
A királyné
ablakában
Egy kis arany
galiczkában
Megtaláltam, de
rabságban;
Igy énekel
bánatában:
»Hej gilicze, kis
gilicze,
Mért jöttél te ilyen
messze!
Menj vissza te arr’ a
helyre,
Honnét jöttél ilyen
messze!«
-246- S visszafordult arr’ a
helyre,
Honnét jött ilyen
messzire,
Fejét földre
csüggesztette,
Szárnyát széjjel
terjesztette,
Magát holttá
eresztette:
Hogy a társát
elvesztette.
Az áspis kigyó.
Lehajtám
fejemet
Csipke bokor
alá,
S kebelembe bujék
Egy nagy áspis kigyó.
Szivem szorongatja,
Piros vérem
szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakitja.
»Vedd ki, apám, vedd
ki,
Kebelembe búját,
Kebelembe bújót,
A
nagy áspis kigyót!
Szivem
szorongatja,
Piros vérem
szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakitja.«
»Inkább elleszek
én
Az egy fiam nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül,
Eredj az
anyádhoz,
Majd talán
kiveszi.«
-247-
»Vedd ki, anyám, vedd
ki,
Kebelembe bújót,
Kebelembe bújót,
A
nagy áspis kigyót!
Szivem
szorongatja,
Piros vérem
szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakitja.«
»Inkább ellennék
én
Az egy fiam nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj a
bátyádhoz,
Majd talán
kiveszi.«
»Vedd ki, bátyám, vedd
ki,
Kebelembe bújót,
Kebelembe bújót,
A
nagy áspis kigyót,
Szivem szorongatja
stb.«
»Inkább elleszek
én
Az egy öcsém nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj az
ángyodhoz,
Majd talán
kiveszi.«
»Vedd ki ángyom, vedd
ki,
Kebelembe bújót
stb.«
-248-
»Inkább elleszek
én
Kisebb uram nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj az
öcsédhez,
Majd talán
kiveszi.«
»Vedd ki, öcsém, vedd
ki
Kebelembe bújót stb.
stb.«
»Inkább elleszek
én
Az egy bátyám nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eredj a
rózsádhoz,
Majd talán
kiveszi.«
»Vedd ki, rózsám, vedd
ki
Kebelembe bujót,
Kebelembe bujót,
A
nagy áspis kigyót!
Szivem
szorongatja,
Piros vérem
szijja,
Gyenge
derekamat,
Majd
átalszakitja.«
»Inkább elleszek
én
Az egy kezem nélkül,
Mintsem én ellennék
A galambom nélkűl!«
-249-
Biró Máté.
Ne menj el, ne menj
el,
Hires Biró Máté!
Maradj a Rikába,
Ne
menj a városba,
Király
városába
Királylány
rabolni.
Király szép
leánya
Hej, nem neked
való!
Selyem a ruhája,
Halovány orczája;
Liliom dereka
Nem erdőre
való!
»Féket a fejébe,
Gyémántköves féket
Legjobbik lovamnak!
Még ma el
kell hoznom
Király szép
leányát,
Gyönge
Ilonáját!«
Ne menj el, ne menj
el,
Hires Biró Máté!
Menj legalább este,
Ne menj fényes reggel;
Otthon
van a király
Fényes nagy
sereggel.
»Nyerget a
lovamra,
Legjobbik
lovamra,
Szép aranyos
nyerget!
-250- Az a fényes
sereg
Nem jár a nyomában
Király leányának,
Gyönge Ilonának.«
Jaj, hiába kéri
Tizenkét legénye
Hires Biró Mátét,
Rablók
kapitányát.
Sárga
paripáján,
Aj, csak
elvágtata
Király
városába,
Királylány
rabolni.
* * *
Ihol jő, ihol jő
Szép királykisasszony
Szép selyem ruhában.
Kinek
minden szála
Meg van
aranyozva,
Kinek
hosszuságát
Három leány
hozza.
Fordulj meg, fordulj
meg
Hires Biró Máté!
Nem lesz ma jó dolgod,
Sárga lovad horkol.
»Csak
tüszköl a portól.«
Fordulj meg,
fordulj meg,
Hires Biró
Máté!
Lovad ágaskodik,
Bizony rosszat érez.
-251-
»Éles zabbal jól tartották,
Sátés fűvel megvakarták,
Azért ágaskodik,
Azért
bokrosodik.«
Jaj, nem fordul
vissza
Hires Biró Máté,
Vágtat egyenesen
Királylány elébe,
Templom
ajtajához.
Szép gyengén
felkapá
Király szép
leányát,
Gyönge
Ilonáját,
Aranyos
nyergébe,
S elvágtata
véle
Rablók tanyájára,
Rika erdejébe.
* * *
»Jó napot, jó
napot,
Tizenkét szép
legény!«
Neked is jó
napot,
Hires Biró Máté!
»Hamar megjártam-e,
Tizenkét szép legény?«
Jó hamar
megjárád,
Hires Biró
Máté!
Ott szépen levevé
Aranyos nyergéből
Király szép leányát,
Gyönge
Ilonáját.
-252-
Szépen lefekteté
Puha moha-ágyra,
Ottan megölelé,
Ottan
megcsókolá,
Két erős
karjával
Gyengén
átkarolá
Király szép
leányát,
Gyönge
Ilonáját,
Hires Biró
Máté,
Rablók
kapitánya.
Nézz ki csak az
utra,
Hires Biró Máté!
»Mért néznék, mért néznék,
Tizenkét szép legény?«
Nem mondók-e neked,
Hires Biró
Máté!
Király szép
leánya,
Hej, nem neked
való.
Selyem a ruhája,
Halovány orczája;
Liliom dereka
Nem erdőre
való!
»Mit beszélsz, mit
beszélsz,
Tizenkét szép
legény?«
Kelj fel az
ágyadból,
Hires Biró
Máté!
Ahajt jő a király
Fényes nagy sereggel.
Hires Biró Máté
Felszökék az
ágyból,
Puha
moha-ágyból.
-253-
Keresi a kardját,
Aj! de nem találja;
Keresi a lovát,
Aj! azt sem
találja.
»Csak ti ne
hagyjatok,
Tizenkét szép
legény!«
Aj! az is elfut
a
Tizenkét szép
legény.
* * *
Add meg magad
egybe,
Hires Biró Máté,
Rablók kapitánya!
* * *
Jaj, mért nem
hallgaték
Legényim
szavára!
Mért nem fordulék
meg,
Mikor lovam
horkolt,
Mikor
ágaskodék,
Mikor
bokrosodék
Sárga-szin
paripám!
Szépen közbe
vették
Király katonái,
Ott összekötözték,
Nehéz vasba verték,
Király
városában
Tömlöczbe
vetették,
Onnét fúdogálá
Estétől reggelig
-254-
Hires Biró Máté
Szomoru énekét:
»Ne
menj el, ne menj el
Hires Biró
Máté!
Maradj a Rikába,
Ne menj a városba,
Király városába,
Királylány
rabolni.
Király szép
leánya,
Hej, nem neked
való!
Selyem a ruhája,
Halovány orczája:
Liliom dereka
Nem erdőre
való!«
Ablak alá méne
Király szép leánya,
Gyönge Ilonája.
Onnét
meghallgatá
Szomoru
énekét
Rablókapitánynak.
Onnét haza méne
Király szép leánya;
Sirva
feküvék le
Szép selyem
ágyába,
Zöld selyem
vánkosát
Könnyével
öntözé,
Hires Biró Mátét
El nem feledheté
Király szép leánya,
Gyönge
Ilonája.
-255-
Az árva leány.
Ihon
nevekedék
Egy arany
almafa,
Körülfogta tövét
Gyenge gyopár virág;
Alatta üldögél
Szegény árva
leány.
Köti koszoruját,
Siratozza magát:
»Sem apám, sem anyám
Sem gondom
viselő.«
Az ajtón
hallgatja
Egy kevély
katona:
»Ne sirj, ne
keseregj,
Szegény árva
leány,
Leszek apád s
anyád,
Mint gondod
viselő.«
»Nekem bizony ne
légy,
Te kevély katona,
Mert nekem is vagyon
Jegyesem, gyürüsöm,
Kiért én
elvártam
Hét szép
esztendeig,
Hét szép
esztendeig,
Teljes
harmadnapig.
De én még
elvárom
Hét szép
esztendeig,
Hét szép
esztendeig,
Teljes
harmadnapig;
-256- De ha akkor sem
jő,
Én aztán elmegyek
Az apáczák közé,
Az
apácza földre.
Ott én, a mig
élek,
Istent is
szolgálok,
Ha pedig
meghalok:
Isten előtt
állok.«
Kádár Kata.
»Anyám, anyám, édes
szülőm,
Engedje meg szép
kérésem,
Hogy vegyem el Kádár
Katát,
Jobbágyomnak szép
leányát.«
Miklós urfi szépen
kéri;
Édes anya nem
igéri;
Nem engedem, édes
fiam,
Nem engedi az én
rangom.
Miklós mondá az
anyjának:
»Kádár Katát szeretem
csak,
Csak egyedül Kádár
Katát,
Jobbágyomnak szép
leányát.«
Édes anyja azt
feleli:
»Abból ugyan nem lesz
semmi;
Vagyon lányuk az
uraknak,
Abból neked is
juttatnak.«
Miklós urfi
megbusula,
Készül, indul
bujdosásra.
»Szolgám, szolgám, édes
szolgám
Nyergeljed meg pej
paripám!
-257-
Menjünk, menjünk, a mig
látunk,
Legyen örök
bujdosásunk.«
Miklós urfi
elindula,
Azt meglátja Kádár
Kata,
A kapuját
megnyitotta,
Hogy Miklós bemenjen
rajta.
»Ne nyiss kaput, Kádár
Kata,
Nem megyek én most be
rajta;
Hanem megyek a
világba,
Holtig tartó
bujdosásra.«
Kádár Kata
megbusula,
Miklós urfihoz igy
szóla:
»Állj meg, kincsem, szép
Miklósom,
Hogy adjam rád egy pár
csókom!
Adjak neked egy
bokrétát,
A kezedbe kézi
ruhát.
Mikor ruhám vérrel
habzik,
S a bokrétám
hervadozik,
Akkor leszen
veszedelmem.«
Elindulnak, mennek,
mennek,
Hosszú utnak,
rengetegnek.
A ruháját Miklós
urfi
Eléveszi,
meg-megnézi:
Hát a ruha vérrel
habzik,
Bokrétája
hervadozik.
Mind a kettő azt
jelenti:
Kádár Katát most
veszesztik.
Miklós urfi
megfordula,
Egy molnár gazdát
talála,
Kihez közel
lovagola,
Kihez ő ekképen
szóla:
-258- »Hallod-e, te molnár
gazda,
Mi hir van a
falutokba?«
»Nincs ott ugyan semmi
egyéb:
Kádár Katát
elvesztették.«
»Hallod-e, te molnár
gazda,
Vigy el engem éppen
oda,
Hol elveszett Kádár
Kata,
Jobbágyomnak szép
leánya.
Pej paripám tied
legyen,
S minden ékes
öltözetem.«
Molnár gazda szót
fogada,
Miklós előtt
elindula;
Őt elvitte arra
helyre,
Feneketlen tó
szélire.
Onnét beszólalt a
tóba:
»Élsz-e, kincsem, Kádár
Kata?«
Kádár Kata is
szólalik:
»Nálad nélkül alig
telik.«
Miklós urfi ezt
hallotta,
Szivét a bánat
elfogta,
Kezét fejére
kulcsolta,
S beléereszkedék
hozza,
A nagy feneketlen
tóba.
Egyikből nőtt muszkáta
szál,
A másikból rozmarint
szál,
Addig-addig
növekedtek,
Vizen felül
emelkedtek,
S ott is
összeöletkeztek.
Miklós anyja ment
sétálni,
Megtalálta őket
látni;
-259- Vizi buvárt
elhivatá,
Mind a kettőt
kiásatá.
Az egyiknek
csináltattak
Fejér márványkő
koporsót,
A másiknak
csináltattak
Vörös márványkő
koporsót.
Az egyiket
eltemették
Az oltárnak
eleibe,
A másikat
eltemették
Az oltárnak háta
mögé.
Az egyikből
nevelkedett
Fejér márvány
liliomszál,
A másikból
nevelkedett
Vörös márvány
liliomszál.
Ott is addig
nevelkedtek,
Mig össze nem
ölelkeztek.
Miklós anyja, hogy
meglátá,
Mind a kettőt
leszakasztá,
Talpa alá
betapodá,
S tövisbokorra
rakatá.
Ezt hogy látta Kádár
Kata,
Koporsóból
feljajdula:
»Éltünkben üldözőnk
voltál,
Békét holtunkban sem
hagytál!
Kiért Isten jót ne
adjon,
Szeretetlen társat
adjon,
Kenyeretlenség
találjon,
Mégis senki meg ne
szánjon!«
-260-
Három árva.
Diófának három
ága,
Az alatt ül három
árva.
Hova mentek, három
árva?
»Hosszu utra,
bujdosásra.«
Jertek hozzám, három
árva!
Adok hárman három
vesszőt,
Verjétek meg a
temetőt.
»Kelj fel, kelj fel, édes
anyánk,
Mert elszakadt a
gyászruhánk.«
»Kelnék, kelnék, de nem
tudok,
Mert a föld moha
béfogott.
Vagyon nektek
mostohátok,
A ki fehért adjon
rátok.«
»Vagyon nekünk egy
mostohánk,
A ki fehért adjon
reánk.
Mikor fehért ad
hátunkra,
Vérrel virágzik az
alja.«
Tovább indult három
árva,
Hosszu utra,
bujdosásra.
Azt mondá a nagyobb
árva:
»Menjünk, menjünk
bujdosásra,
Hosszu utra,
Moldovába.«
Azt mondá a kisebb
árva:
»Ne menjünk el
Moldovába,
Hosszu utra,
bujdosásra,
Inkább öljetek meg
engem!
Vegyétek ki szivem,
májam,
Takarjátok gyenge
gyolcsba,
Tegyétek bé zöld
ládába,
-261- Vigyétek bé
Barassóba,
Tegyétek ki
vaskapura:
Vegyen példát minden
árva,
Kinek nincsen édes
anyja.«
A rab legény.
Véremmel
irattam
E kis
czédulácskám,
De nincs oly
követem,
Kitől
elküldhessem.
Méhemtől
küldeném,
Félek, mezőre
száll,
Kedve szerint
való
Virágjára talál.
Szarkától küldeném,
De igen cserregő,
Titkos
bánatimat.
Félek,
kicserregi.
Készülj, édes
fecském!
Vidd el
levelecském:
Se nem olyan
közel,
Se nem olyan
messze,
Csak túl a
tengeren
Harmincz
mérföldnyire,
A hol
nevelkedik
Egy kerek
dombocska,
Egy kerek
dombocska,
Egy kicsi
falucska.
Tudom,
megismered
Az én rózsám
házát.
-262- Ónos az
ablaka,
Üveg az ajtaja;
Az ablak alatt van
Egy édes almafa.
Édes az
almája,
Hamis a gazdája,
Adta vóna Isten,
Ne
ismertem volna,
Fekete két
szemem
Ki nem sirtam
volna,
Gesztenyeszin
hajam
Meg nem őszült
volna.
Ha kérdi: hogy
vagyok?
Mondd meg: hogy rab
vagyok,
Magam
egészségben,
Szivem
gyötrelemben.
A legszebb virág.
A buzamezőben háromféle
virág.
Szóval felfelelé a szép
buzavirág:
‚Szebb vagyok, jobb vagyok
annyiból náladnál:
Engemet leszednek
s a templomba visznek;
Nekem mind azt
mondják: ez a Krisztus teste!‘
Szóval felfelelé a szép
szőlővirág:
„Szebb vagyok, jobb
vagyok annyiból náladnál:
Engemet
leszednek s a templomba visznek,
A
templomba visznek s a pohárba töltnek!
Nekem mind azt mondják: ez a Krisztus vére!“
-263-
Szóval felfelelé a szép
szegfűvirág:
„‚Szebb vagyok, jobb
vagyok annyiból náladnál:
Szüzek,
szép leányok engemet leszednek,
Bokrétába kötnek, a templomba visznek
S a szeretőjöknek süvegébe
tesznek!…‘“
Rákóczy kis urfi.
Rákóczi
korcsmában
Két krajczár ám a
bor;
Maga is ott iszik
Rákóczy kis urfi.
»Igyál a
boromból,
Igyál a
boromból!«
»Nem jöttem
borodért,
Hanem a
lányodért.
Hol vagyon, hol
vagyon
Én jegybéli
mátkám?«
»Ékes kamarában,
Csinositja magát.«
»Jó napot, jó
napot!
Én jegybéli
mátkám.«
»Hozta Isten,
hozta,
Rákóczy kis
urfi.«
Azonnal felkapja,
Kengyelbe szoritja,
Tüskékről, tüskékre,
Bokrokról,
bokrokra.
-264-
»Ne vígy már oly
nagyon,
Rákóczy kis
urfi!
Szép fehér
harisnyám
Térdig vérben
uszik.«
Annál jobban
hajtja,
Kengyelbe
szoritja,
Tüskékről,
tüskékre,
Bokrokról,
bokrokra.
»Ne vigy már oly
nagyon,
Rákóczy kis
urfi!
Az én finom ruhám
Derékig vérben már.«
Annál jobban
hajtja,
Kengyelbe
szoritja,
Tüskékről,
tüskékre,
Bokrokról,
bokrokra.
»Ne vigy már oly
nagyon,
Rákóczy kis
urfi!
Szép piros
pántlikám
Nyakig vérben van
már.«
Annál jobban
hajtja,
Kengyelbe
szoritja,
Tüskékről,
tüskékre,
Bokrokról,
bokrokra.
»Ne vigy már oly
nagyon,
Én jegybéli
mátkám!«
-265-
»Elébb szóltál
volna,
Sajnáltalak
volna.«
Azonnal bevitte,
Ágyára letette.
»Mit ennél, mit
innál,
Én jegybéli
mátkám?«
»Nem enném
egyebet,
Csak egy sült
verebet.«
Mire azt
meghozta,
Már halva
találta.
Válás.
Elmégy, ugy-e? »El
bizony én!«
Itt hagysz ugy-e? »Itt
bizony én!«
Elmentedet nem
kivánom,
Visszajöttöd holtig
várom.
De te elmégy, engem itt
hagysz,
Szivemre nagy bánatot
hagysz.
Ha elmégy, csendesen
járjál,
Csendes folyóvizet
igyál.
Akkor jussak én
eszedbe,
Mikor kenyér a
kezedbe:
Akkor se jussak
egyébről,
Csak az igaz
szeretetről!
-266-
Vagy ülj ide…
»Vagy ülj ide
mellém,
Vagy menj el
előlem,
Karcsu derekadat
Ne ringasd előttem.
Vagy meghalok érted,
Vagy
elmegyek tőled,
Vagy piros
véremmel
Megfestem a
földet.«
»Ne menj el, ne menj
el,
Ne hagyj itt
engemet,
Ne vidd el
magaddal
Minden jó
kedvemet.
Ne menj el, ne menj
el,
Ne hagyj engem
árván,
Szerelmetes
szived
Ne legyen
kőbálvány.
Ne menj el, ne menj
el,
Mert megöl a hideg;
Csináltatok neked
Búból köpenyeget:
Fekete
bársonyba
Be is
beszegetem,
Sok
sohajtásommal
Meg is
béleltetem;
Hosszu
utjaiddal
Megzsinóroztatom,
Sűrü
könnyeimnel
Meg is
gomboztatom!…«
-267-
A gulyás szeretője.
Megégett a szegedi nagy
cserény,
Beleégett barna
gulyáslegény,
Beleégett három pár
ruhája,
Számadónak kivarrott
subája.
Számadónak nincsen semmi
kára,
Másikat vesz szegedi
vásárba’,
De a szegény barna
gulyáslegény,
Hej! maga is beleégett
szegény.
Barna kis lány kerüli a
cserényt,
Keresi a barna
gulyáslegényt:
Barna kis lány, hiába
keresed,
Beleégett, ki téged
szeretett.
»Mutassátok, mutassátok
sirját,
Hadd öntözöm könyeimmel
hantját,
Hadd teremjen rózsát, ne
töviset,
Mert ő engem igazán
szeretett!«
A párjavesztett gerlicze.
Búsan búgó bús
gerlicze
Kedves társát
elvesztette.
Elrepüle zöld
erdőbe,
De nem szálla a zöld
ágra,
Hanem szálla asszú
ágra,
Asszú ágat
kopogtatja,
Kedves társát
siratgatja:
-268- »Társam, társam,
édes társam!
Sohasem lesz olyan
társam,
Mint te voltál édes
társam!…«
Búsan búgó bús
gerlicze
Elrepüle messze
földre,
Messze földre, zöld
buzába,
De nem szálla zöld
buzába,
Hanem szálla konkoly
ágra;
Konkoly ágát
kopogtatja,
S kedves társát
siratgatja:
»Társam, társam, édes
társam!
Sohasem lesz olyan
társam,
Mint te voltál édes
társam!…«
Búsan búgó bús
gerlicze
Elrepüle messze
földre,
Messze földre,
folyóvizre,
De nem iszik tiszta
vizet,
Ha iszik is,
felzavarja,
S kedves társát
siratgatja:
»Társam, társam, édes
társam!
Sohasem lesz olyan
társam,
Mint te voltál édes
társam!…«
A királyfi.
Egyszer egy
királyfi,
Mit gondolt
magában,
Egy bohó
királyfi
Mit gondolt
magában?
-269-
Lehányta magáról
Királyi ruháját,
Egy
bohó királyfi
Királyi
ruháját.
Rávette helyette
A kocsis gunyáját,
A
bohó királyfi
A kocsis
gunyáját.
Elindult megkérni
Szegény ember lyányát,
Szegény kocsislegény
Szegény
ember lyányát.
Adj’ Isten jó
napot,
Szegény ember
lyánya,
Be szabad-e
gyünnöm,
Szegény ember
lyánya?
Fogadj Isten
kendnek,
Szegény
kocsislegény,
Hozta Isten,
hozta,
Szegény
kocsislegény!
Üljön le
minálunk,
Nálunk
kanapéra,
Szegény
kocsislegény
Nálunk
kanapéra.
Nem azért jöttem
én,
Hogy én itt leüljek,
Nem érek én arra,
Hogy én itt leüljek.
-270-
Hanem azért
jöttem,
Jössz-e hozzám, vagy
sem,
Szegény ember
lyánya,
Jössz-e hozzám, vagy
sem?
Elmegyek én
kendhez,
Szegény
kocsislegény,
Illik kend
énhozzám,
Szegény
kocsislegény.
* * *
Akkor a királyfi
Mit gondolt magában
Trallala, trallala,
Mit gondolt
magában?
Elindult megkérni
Gazdag biró lyányát,
Trallala, trallala,
Gazdag biró
lyányát.
Adj’ Isten jó
napot,
Gazdag biró
lyánya,
Trallala,
trallala,
Gazdag biró
lyánya!
Fogadj Isten
kendnek,
Szegény
kocsislegény,
Trallala,
trallala,
Szegény
kocsislegény.
-271-
Üljön le
minálunk,
Nálunk a –
lóczára,
Trallala,
trallala,
Nálunk a –
lóczára!
De nem azért
jöttem,
Hogy én itt
leüljek,
Trallala,
trallala,
Hogy én itt
leüljek;
Hanem azért
jöttem,
Jössz-e hozzám, vagy
sem?
Trallala, trallala,
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Gazdag leány
vagyok,
Gazdag legényt
várok,
Trallala,
trallala,
Gazgad legényt
várok.
* * *
Akkor a királyfi,
Mit gondolt magában,
A bohó királyfi
Mit gondolt
magában?
Lehányta magáról
A kocsisi gunyát,
Rávette helyette
A királyi
pompát.
-272-
Elindult megkérni
Gazdag biró lyányát,
Királyi pompában
Gazdag biró
lyányát.
Adj’ Isten jó
napot,
Gazdag biró
lyánya,
Be szabad-e
gyünnöm,
Gazdag biró
lyánya?
Hozta Isten,
hozta,
Fényes
királyurfi,
Trallala,
trallala,
Fényes
királyurfi.
Üljön le hát
nálunk
Selyem kanapéra,
Trallala, trallala,
Selyem kanapéra.
De nem azért
jöttem,
Hogy én itt
leüljek,
Trallala,
trallala,
Hogy én itt
leüljek,
Hanem azért
jöttem,
Jössz-e hozzám, vagy
sem?
Gazdag biró lyánya,
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Elmegyek én
kendhez,
Fényes
királyurfi,
Illik kend én
hozzám,
Gazdag
királyurfi.
-273-
Nem kellesz én
nekem,
Gazdag biró
lyánya,
Kell nekem, kell
nekem
Szegény ember
lyánya!
Világszép Erzsike.
Kiment a kisasszony
arany székre ülni,
Aranyszékre ülni,
arany inget varrni.
Feltette a lábát
egy kis arany székre,
S egy pár arany
gyürü csördült az ölébe.
Anyám, anyám, anyám, mi annak
a jele,
Egy pár arany gyürü csördült
az ölembe?
»Lányom, édes lányom, az
annak a jele,
Örökös urfinak adtalak
kezébe.«
Anyám, anyám, anyám, minek
adott annak,
Inkább adott volna egy
pujkapásztornak!…
Inasom, inasom,
kezem táplálója,
Eredj föl a hegyre,
ama nagy toronyba!
Nézz széjjel, nézz széjjel a
bécsi pusztába,
Nem látsz-e valakit,
nem látsz-e valakit!?
»Kisasszony,
kisasszony, nem látok én senkit,
Nem
látok én senkit, nem látok én semmit.«
Pujkáim, pujkáim, kezem
nevelési,
Földre boruljatok, engem
sirassatok,
Ruháim, ruháim, testem
táplálói,
Szegről lehulljatok, engem
sirassatok!
-274-
Inasom, inasom, kezem
táplálója,
Eredj fel a hegyre, ama
nagy toronyba;
Nézz széjjel, nézz
széjjel a bécsi pusztába’,
Nem
látsz-e valakit, nem látsz-e valakit?
»Kisasszony, kisasszony, látok
már valakit,
Tizenkét kocsival,
negyven szolgáival.«
Bárcsak Isten
adná, mig ide jönnének,
Mig ide
jönnének, ki is teritnének!
– Jó napot, jó napot,
ismeretlen anyám!
Hol vagyon, hol
vagyon Erzsébet szép mátkám?
»Elment
ő a kertbe virágot szaggatni,
Bokrétát kötözni, urfiaknak adni.«
– Nincsen ott sehol se,
ismeretlen anyám,
Hol van hát, hol
van hát Erzsébet szép mátkám?
»Mit
türöm, tagadom, már ki kell vallanom,
A nagy ebédlőben ki is van teritve…«
Csináltatsz-e nekem valami
koporsót?
– Csináltatok, rózsám,
márványkő koporsót,
Behuzatod-e majd
valami vászonnal?
– Behuzatom,
rózsám, fekete fátyollal!
Kivereted-e hát valami
szögekkel?
– Kiveretem, rózsám,
aranynyal, ezüsttel!
Kivitetsz-e
vajjon valami czigánynyal?
–
Kivitetlek, rózsám, királyurfiakkal!
Meghuzatod-e majd a hármas
harangot?
– Meghuzatom, rózsám, mind
a tizenhatot!
Kikisérsz-e, rózsám,
hacsak a kapuig?
– Kikisérlek,
rózsám, a nyugodalomig!
-275-
A molnár inasa.
Este
guzsalyosba’,
Reggel a
malomba’
Játszadozni
kezdtem
Molnár inasával.
Bárcsak hajnal lenne,
Meg se is virradna,
S a mi
szerelmünknek
Vége ne
szakadna
Molnár
inasával.
Széles e világon
Mennyi malom vagyon,
Ha külső kereke
Fehér ezüst
lenne,
Béla-gyöngyöt
járna,
Apró pénzt
hullatna:
Mégsem cserélném
el
Molnár
inasával.
A tenger mélysége
Kalamáris volna,
Tengereknek habja,
Ha mint tenta
volna,
Földön mennyi
fűszál,
Ha mind penna
volna,
Égen mennyi
csillag,
Iródeák volna,
Nem tudná leirni
A
mi szerelmünket
Molnár
inasával.
-276-
„Árgyélus.“
Kimenék egy
hegyre,
Benézék egy
kertbe,
Ott láték egy
házat:
Árgyélus a neve.
Abba’ van egy asztal
Bánattal befestve,
Azon van egy
pohár,
Erdélyi bor
benne.
Köszöntsd reám,
rózsám,
Hadd igyam
belőle.
»Mintsem rád
köszönném,
Inkább
elönteném,
Régi
szeretetből
Nagyot
cselekedném:
A tengernek
habját
Kalánynyal
kimerném,
Annak
fenekéről
Kláris-gyöngyöt
szednék,
Azt is a
rózsámnak
Bokrétának
tenném!«
Szállj le holló, szállj le…
Szállj le holló, szállj
le,
Szállj alább egy
ágra,
Hadd irjak levelet
Mind a két szárnyadra!
-277-
Hadd irjak
levelet
Apámnak,
anyámnak,
Apámnak,
anyámnak,
Jegybéli
mátkámnak!
Ha kérdik: hogy
vagyok,
Mondd meg, hogy rab
vagyok,
Kolozsvár
piaczán
Térdig vasba’
vagyok!
Az én derékaljam
A tömlöcz feneke,
Az
én égő gyertyám
Kigyók, békák
szeme.
Egy asztalka
vagyon,
Gyászszal be van
festve,
Azon van egy
pohár,
Bánattal van
tele.
Akárkié legyen
Az a tele pohár,
Csak az enyim legyen
A megváltó
halál!
Tera.
»Isten jó nap’,
Isten,
Szegedi biróné!
Add nekem a lányod,
Szép eladó lányod:
Egy pár pohár
borért,
Szép
köszönetemért!«
-278-
»Nincsen nekem
lányom
Bölcsőben
ringázom!«
»Van teneked
lányod,
Piros bodor
lányod:
Szegedi piaczon
Piros almát árult;
Vettem is már tőle,
Ettem is
belőle,
Nagyon
megszerettem
A te Tera
lányod.«
»Lányom, édes
lányom,
Eladtalak,
lányom,
Egy pár pohár
borért,
Egy szép
köszönetért!«
»Anyám, édes
anyám!
Kinek adtál,
engem?«
»Jó Török
Jánosnak
Adtalak én
téged!«
Átkozott az apa,
Százszorta az anya,
A ki a gyerekit
Korcsmában
beiszsza!
»Leány pajtásaim,
Kérjétek az Istent:
Mikor értem jönnek,
Hideg
borzongasson;
Ha fél utra
visznek,
Ugyan ki is
rázzon;
Hogyha haza
visznek,
Ki is
terítsenek!«
-279-
Kitekintett Tera
Az üveg ablakon:
»Nézz ki, anyám, nézz ki!
Mit
látok odaki!
Amott látok,
anyám,
Egy fekete
felhőt,
Közepében látok
Sárga lábu hollót!«
»A fekete felhő,
A fekete holló,
Sárga lábu holló:
Az az arany
hintó;
Talán érted
jönnek?!«
Mikor oda értek:
A hideg kirázta;
Hogy fél utra vitték:
Halál
hideg rázta.
Kiáltja,
kiáltja
A nyoszolyó
asszony:
»Lassulj meg, lassulj
meg,
Ifjú Török János,
Mert már elhanyatlik
A mi menyasszonyunk!«
Másodszor kiáltja
A nyoszolyó asszony:
»Lassulj meg, lassulj meg,
Ifjú
Török János,
Mert már mindjárt
meghal
A mi
menyasszonyunk!«
-280-
Harmadszor
kiáltja
A nyoszolyó
asszony:
»Lassulj meg, lassulj
meg,
Ifjú Török János,
Mert már úgy is meghalt
A mi menyasszonyunk.«
»Kocsisom,
kocsisom,
Fogd ki a
lovamat,
Legfutósabbikat.
Mondjad az
anyámnak:
Ne úgy
készüljenek,
Mint
lakodalomra,
Hanem csak úgy
jöjjön,
Mint szomorú
torba!«
Mikor haza érnek,
Elkezdé siratni:
»Menyem, édes menyem,
Ha jó
lettél volna,
Mézet adtam
volna;
Ha rossz lettél
volna,
Mérget adtam
volna!«
Odamén az anyja,
Az ő édes anyja.
Elkezdé siratni:
»Vejem, édes
vejem,
Csináltatsz-e
néki
Diófa koporsót?«
»Csináltatok, szülém,
Márvány kő koporsót!«
-281-
»Meghuzatod-é hát
Azt a hat harangot?«
»Meghuzatom, szülém,
Mind a
tizenhatot!«
»Eltemeted-e hát
Temető árkába?«
»Eltemetem, szülém,
Rózsás kert
sarkába!«
»Megsiratod-e
hát,
A hol senki sem
lát?«
»Megsiratom,
szülém,
Mindenek
láttára!«
»Kikiséred-e hát
A pitvar ajtóig!«
»Kikisérem, szülém,
A sirja
halmáig!«
Rózsa Sándor.
Szegény Rózsa
Sándor
Fölült a lovára,
Arany szélü gatyaszára
– Sej, haj! –
Ugy lebeg
utána.
Csillagok,
csillagok
Szépen
ragyogjatok!
Hires magyar
betyároknak
– Sej haj! –
Útat mutassatok!
-282-
Mennek a pusztába
Szegednek környékén,
Utánuk mén a vármegye
– Sej,
haj! –
Rádainak
élén.
El is fogták
őket,
Viszik a
tömlöczbe,
Ott van köztük Rózsa
Sándor
– Sej, haj! –
Talpig vasba verve.
Odamén az anyja,
Hogy őtet sirassa.
»Ne sirasson édes anyám,
– Sej,
haj! –
Nem vagyok
meghalva!«
»Hogyne
siratnálak,
Mikor vasban
látlak!
Holnapután nyolcz
órakor
– Sej, haj! –
Fölakasztva látlak!«
Falu végén…
Falu végén
Van egy kis házikó.
Abba nézék
S rengő bölcsőt
láték.
-283-
Egy kis leány
Rengetgeti vala,
S a
szájával
Fujdogálja
vala:
»Aludjál el
Istennek bárányja,
Szeretetből
Jöttél a
világra.«
Siroki erdőben.
Siroki
erdőben
Nyilik a
gyöngyvirág,
Gyere ki,
galambom,
Itt vagyon a
világ!
»Ki is mentem
hozzád,
Vissza is
eljöttem,
Tudom, hogy
meglestek,
Szóba hoztak
engem.
Azt mondják, hogy rossz
vagy,
Soh’se kerülsz
elő;
Minap is tilosban
Kapott a kerülő.
Vert volna meg
Isten,
Mikor neked
hittem;
Téged áldott
volna,
Vert volna meg
engem.
-284-
Meg is vert
engemet
A világ
csufjára,
Rá se merek
nézni
Az édes
anyámra.«
Madárka…
Madárka,
madárka,
Csácsogó
madárka!
Vidd el az én
levelemet
Szép
Magyarországba!
Ha kérdik: ki
küldte?
Mondjad, hogy az
küldte,
A kinek a
szerelembe’
Meghasad a
szíve.
Ha kérdik: hogy
vagyok?
Mondd meg, hogy rab
vagyok,
A Radeczky
táborában
Közkatona
vagyok!
Kicsi nemes legény.
Nagy Törökországban
kicsi nemes legény,
Ártatlan s ok
nélkül raboskodik szegény!
Szóval azt
kiáltja: »Anyám, édes anyám,
Három
kővárad van, válts meg az egyikkel!«
»Nem váltlak, nem váltlak, lelkem, kedves fiam,
Mert fiú helyébe fiat ád az Isten,
De kőváram helyett nem ád mást az
Isten!«
-285-
»Nem bánom, nem bánom, lelkem
édes anyám!
Mert koporsóm leszem
tengernek két martja,
Szemfödelem
leszen tenger sürü habja,
Harangszóm
is leszem tengernek zúgása;
Eltemetnek engem tengerbe a halak,
Megsiratnak engem az égi madarak,
Az égi madarak s az erdei vadak!«
Dancsuj Dávid.
Bodok felett vagyon egy
kis sürü berek,
Szegény Dancsuj Dávid
a között kesereg.
Nem jó, Dávid, nem
jó, sirni, keseregni,
Ha meglát
valaki, hová tudsz ellenni?…
Az a
fekete föld ketté hasadhatna,
Szegény
Dancsuj Dávid belé borúlhatna;
De a
fekete föld ketté nem hasadhat,
Szegény Dancsuj Dávid belé sem borúlhat.
»Adjon Isten annak ezernyi ezer jót,
Ki az én bölcsőmet megrenditette vót;
Köszönöm apámnak s az édes anyámnak,
Mert jó fiat nevelt bolygó katonának,
Az ország rabjának.
Mennyi égen csillag, iró deák vóna,
Mennyi réten füszál, mind pennaszár vóna,
Mennyi erdő-lapi, mind papiros vóna,
Veres tenger habja, mind tentalé
vóna,
Az én sok bánatim még se’ férne
reá,
Még se’ férne reá.«
-286-
Az ispánné leánya.
Csendes este szállott
le a pusztára,
Elnémult a bodor tinó
kolompja,
Csak egyedül sirdogál a
furulya,
A kisasszony az ablakból
hallgatja.
»Kinn a pusztán gulyás bojtár
vagyok én,
Ezer darab marhát, lovat
őrzök én,
A kisasszony, ha kijön a
pusztára,
Mosolyogva néz a gulyás
bojtárra!«
Szépen legel a Péterné
gulyája,
A kisasszony maga sétál
utánna,
Már messziről kiáltja a
gulyásnak:
»Jancsi szivem, terítsd le
a subádat!«
»Hogy teriteném le én a
subámat,
Ha elalszom, elhajtják a
gulyámat.«
»Már te azzal, szivem
gulyás, ne gondolj,
Kiváltja az édes
anyám, ha mondom!«
Még a búza ki sem hányta a
fejét,
Már a veréb mind kiette a
szemét.
»Édes anyám, jaj Istenem,
Istenem!
Jaj, mire vitt engemet a
szerelem!«
»Lányom, lányom, lányomnak sem
mondalak,
Inkább, mintsem egy
gulyásnak adjalak.«
»Édes anyám, nem
bánom én, tagadj meg,
De a szivem
csak Jancsiért szakad meg!«
-287-
A megölt legény.
Megölték a
legényt
Hatvan
forintjáért,
Bevetették a
Tiszába.
Pej
paripájáért.
Tisza be nem
vette,
Partra kivetette,
Arra ment egy halász legény,
Csónakjába tette.
Oda ment az apja,
Költi, de nem hallja:
»Kelj fel, kelj, fel, édes fiam,
Gyere velem haza!«
Költi, de nem
hallja,
Meg van az már
halva,
Sárga sarkantyús
csizmája
Lábára van
fagyva.
Oda ment az
anyja,
Költi, de nem
hallja:
»Kelj fel, kelj fel, én
magzatom,
Hogy vigyelek
haza!«
Költi, de nem
hallja,
Meg van az már
halva,
Szép fekete göndör
haja
Vállára van fagyva.
-288-
Oda ment rózsája,
Költi, azt már hallja:
»Kelj fel, kelj fel, édes rózsám,
Borúlj a nyakamba!«
»Csináltatsz-e
nekem
Diófa koporsót?«
»Csináltatok, édes rózsám,
Márványkő koporsót!«
»Eltemetsz-e
engem
A temető kertbe?«
»Eltemetlek, édes rózsám,
Virágos kertembe!
Virágos kertembe,
Kertem közepébe,
Ott
siratlak, édes rózsám,
Téged
mindörökre.«
Elvesztettem…
Elvesztettem
lovam’
A bükkös erdőben,
Elszakadt a csizmám
A nagy keresésben.
Ismerem a lovam
Csengője szaváról,
Ismerem a babám,
Kevély
járásáról.
-289-
»Ne keresd a
lovat,
Be van az már
hajtva,
A székház
udvarán
Szól a csengő
rajta!
Ne keresd a
babád,
Szavát már nem
tartja,
A biró fiával
Lakodalmát lakja!«
Hej, huj! Sobri pajtás!
Hej, huj! Sobri
pajtás!
De régen nem láttuk
egymást.
Hej, huj! ha nem
láttuk,
Csakhogy jó hirét
hallottuk!
Hej, huj! Sobri
pajtás!
Hogyan tetszik a
vándorlás?
Hej, huj! nem jól
tetszik,
Mert kedvesem halva
fekszik!
Hej, huj! Sobri
pajtás!
Endöréden mi a
szokás?
Hej, huj az a
szokás,
Diszlik a
szeretőtartás!
Hej, huj! Sobri
pajtás!
Micsoda ott az a nagy
ház?
Hej, huj! Sümeg
város:
Ott lakik a
komiszáros…
-290-
Sorozáskor.
Esik eső az
árpatarlóra;
»Jere, rózsám, üljünk
fel a lóra!«
»Gyenge vagyok, nem
tudok felülni,
Kis pej lovad nem akar
megállni.«
Esik eső, nagy sár van az
uton,
Barna kis lány sírva mos az
Olton.
Sírva mondja az édes
anyjának:
Szeretőjét viszik
katonának.
»Ne sirj, lányom, ne sirj, a
faluba’
Maradt legény még a te
számodra!«
»Maradt, anyám, maradt,
nem szeretem,
Gyász lesz vele az
egész életem!«
Rácz-Keresztur felől…
Rácz-Keresztúr
felől
Fúj a hideg
szellő,
Jaj, de rossz hírt
hallottam
Kedves babám
felől!
Azt a hírt
hallottam,
Hogy
megházasodtál;
Áldjon meg az
Isten,
Ha jobbra
találtál.
»Jobbra nem
találtam,
Csak szebbre
akadtam.
Verje meg az
isten,
Jaj! de
megcsalódtam!«
-291-
Bogár Imre.
Zavaros a
Tisza,
Nem akar
higgadni,
Még az éjjel Bogár
Imre
Által akar
menni.
Által akar menni,
Lovat akar lopni,
A
szegedi nagyvásárban
El akarja
adni.
»Nézz ki, babám, nézz
ki,
Ablakod firhangján,
Amoda jön Bogár Imre
Sötét pej paripán.
Arany a zablája,
Réz a kantárszára,
Szabadkai szép leányok
Bámulnak
utána.«
»Korcsmárosné,
hallja!
Talán nem is
hallja!
Nyissa ki hát a
kapuját,
Hadd menjek be
rajta!
Korcsmárosné,
hallja!
Van-e
paprikása?«
»Vagyon bizony egy
bográcscsal
Vendégim
számára.«
-292-
»Korcsmárosné,
hallja!
Van-e vörös
bora?«
»Söröm is van, borom is
van,
Vendégim
számára.«
»Korcsmárosné,
hallja!
Van-e szép
leánya?«
»Van leányom, szép
leányom,
Betyárok
számára.«
»Korcsmárosné,
hallja!
Száz itcze bort
hozna!
Megkinálom a
vármegyét,
Hogy ne legyek
rabja…
Hunczut a
vármegye,
Nem iszik
belőle;
Látom, hogy már azt
akarja:
Holtig legyek
rabja.
Hunczut a
vármegye,
Meglesett
bennünket,
Tiszahajlási
csárdába’
Elfogott
bennünket!«
* * *
Repülj madár,
repülj,
Hej, Szabadka
felől,
Az a hires Bogár
Imre
Maga van egyedül…
-293-
A hű leány.
Barna kis lány megy az
utczán nevetve,
Kapitány ur megy
utána sietve.
»Megállj, megállj,
barna kis lány, egy szóra,
Hisz te
vagy a szivem vigasztalója.«
»Nevetnem kell kapitány úr
szavára,
Mért állit meg egy magyar
lányt hiába?
Van már nékem szép
szeretőm, közlegény,
Kit nem adnék
százezer kapitányért.«
»Meghalt már a kedvesed a
csatába,
Borulhatsz már kapitány úr
karjába!«
»Hogyha meghalt, szálljon
áldás sirjára,
Nem borulok kapitány
úr karjába!«
Lóra, csikós, lóra!
»Lóra, csikós, lóra!
elszaladt a ménes,
Csak egyedül
maradt a pányván a nyerges.«
Nem
tehetek róla, mert meg vagyok fogva,
Ott az öreg bojtár, adjon számot róla.
A tömlöcz feneke az én vetett ágyam,
Annak két oldala az én hálótársam,
A tömlöcz teteje takarodzó párnám,
Kigyók, békák szeme, világitó
gyertyám.
Nyujtsd be rózsám, nyujtsd
be, fehér keszkenődet,
Hadd
törülgessem le sürü könyeimet!
-294-
Angyal Bandi.
Lám megmondtam, Angyal
Bandi, ne menj az
Alföldre,
Csikósoknak,
gulyásoknak közibe,
Közibe.
Mert megtanulsz lovat lopni
izibe,
Izibe,
Majd ugy kerülsz a vármegye kezibe,
Kezibe.
Mikor kezdi Angyal Bandi a
lovát
Nyergelni,
Czifra csikos kantárjával fékelni,
Fékelni:
Kurta süveg a fejében
módosan,
Módosan,
Fejér fátyol a nyakában, bokrosan,
Bokrosan.
Czifra bunda válla hegyit
nyomitja,
Nyomitja,
A sallangja lába fejét boritja,
Boritja.
Rajta van az aranyrojtu
gatyája,
Gatyája,
Slézsiából van a matériája,
Riája.
-295-
Alabástrom a homloka, nem
márvány,
Nem márvány,
Fekete két szemöldöke szivárvány,
Szivárvány.
Mikor mene Angyal Bandi
tanyára,
Tanyára,
Ama gyönge borjuhús vacsorára,
Csorára.
Rajta üte Göncz városa
megfogni,
Megfogni,
A két kezét kötéllel is megkötni,
Megkötni.
Akkor kezde Angyal Bandi
bámulni,
Bámulni,
A szinében egészen megváltozni,
Változni.
Megkötözik Angyal Bandit
kötéllel,
Kötéllel,
Ugy kisérik fel Kassára, fegyverrel,
Fegyverrel.
Egy itcze viz, egy font kenyér
a Bandi
Számára,
Harminczhárom fontos vasat kezére,
Lábára!
-296-
A megcsalt leány.
»Óh Istenem, be’
megbántam,
Gyöngykoszorúm’
elhullattam,
Keservesen
megsirattam!«
»Ne sirasd, rózsám,
koszorúd,
Kötök virágból
koszorút!«
»Éjjel-nappal kössed,
rózsám,
Mégsem leszek többet
leány!«
-297-
Szálló dalok.
-298-
-299-
Mi magasabb…
Mi magasabb az
egeknél?
Mi nagyobb a
szerelemnél?
Kit a szerelem
körülfog,
Nem kell annak semmi
dolog.
Nagy a világ…
Nagy a világ,
végtől-végig bujdosom,
De babámat
felejteni nem tudom.
Megállj, fakóm,
bundámat leteritem,
Megálmodom,
látom-e még kedvesem.
Addig a házamból…
»Addig a házamból el nem
mégy,
Mig három szál gyertya el nem
ég.«
»A negyedik is már félben
ég,
A szerelem mégis nem
elég…«
A berencsi utczát…
A berencsi utczát végig
kövecsezik,
Azon az én lábam nem is
ugrándozik.
A nagyfali utczát nem is
kövecsezik,
Azon az én lábam mindig
ugrándozik…
-300-
Csalom a szemedet…
Csalom a
szemedet,
Te is az
enyimet,
Csókolom a
szádat,
Piros két orczádat,
–
Te is az enyimet,
Én is a tiedet.
Csillagok, csillagok…
Csillagok,
csillagok,
Szépen
ragyogjatok!
Annak a
legénynek
Utat
mutassatok.
Mutassatok utat
Annak a legénynek,
Ki nem tudja házát
A
szeretőjének.
Egy madarat kergettem…
Egy madarat
kergettem,
De utól nem
érhettem,
Más vitte el
helyettem,
S azt nem igen
szerettem.
Mikor szinte
megfogtam,
Szépen
elszalasztottam,
S nála nélkül
maradtam.
-301-
Jaj istenem, én hogy élek…
Jaj istenem, én hogy
élek?
Még egy madártól is
félek,
Hogyha egy madár
fölrepül,
Az én szivem mingyárt
meghül.
A világot csak nevettem…
A világot csak
nevettem,
Mig ennyire
felnőhettem;
De hogy lenne majd
ezután,
Ha egyszer
megházasodnám,
Azt most ki nem
találhatnám!
Szeress, rózsám…
Szeress, rózsám, csak
nézd meg kit
Mert a szerelem
megvakit.
Hej! engem is
megvakitott,
Örökre
megszomoritott,
Csak még sirba nem
szállított!
A hideg szél fújdogál…
A hideg szél
fújdogál,
A falevél
hulldogál,
Leány-hűség
múldogál,
S szegény legény
sirdogál…
-302-
Meghalok Csurgóért…
Meghalok Csurgóért, de
nem a váráért,
Hej, nem a váráért,
csak egyik utczáért,
De nem az
utczáért, csak egyik házáért,
Ebben
növekedett barna galambomért!
Lám, megmondtam…
Lám, megmondtam, bús
gilicze,
Ne rakj fészket az
utszélre;
Mert az uton sokan
járnak,
Téged, rózsám,
feltalálnak.
Csak rakj fészket az
erdőre,
Annak is a
közepére!
Czédrusfának
tetejére,
Fügefának
levelére!
A fényes csillag is…
A fényes csillag
is
Ballag haza felé,
Ballag barna legény
A galambja felé.
De mig oda
ballag,
Jóformán
megvirrad,
Gyenge
szerelmüknek
Hamar vége
szakad…
-303-
Arany-ezüstért…
Arany-ezüstért, czifra
ruháért,
Leányt el ne végy
koszorujáért,
Inkább szeressed
jámborságáért,
Előtted való szép
járásáért.
Ne nézz a leány tánczos
lábára,
Ne hajolj az ő mézes
szavára;
Figyelemmel légy
indulatjára,
Tanulj szert tenni szive
titkára!
Hamis a szemed…
Hamis a
szemed,
Hamis a szived,
Hamis tenéked
Minden
csepp véred.
Jusson eszedbe,
Ki volt kedvedbe,
Lám, én is voltam
A te
szivedbe!
Én istenem, mi az oka…
Én istenem, mi az
oka?
Körül veres az ég
alja.
Bokros bú járja
szivemet,
Siratom az
édesemet!
-304-
Jól meggondold…
Jól meggondold, rózsám,
elejét, utóját,
Hogy kivel kötöd be
két szemed világát;
Mert nem kölcsön
kenyér, hogy visszaadhatnád,
Se nem
tarka kendő, hogy megfordithatnád!
Tudtam én azt…
Tudtam én azt, tudom
is,
Hogy a leány mind
hamis.
Még ha imádkozik
is,
Legényt kiván akkor
is.
Nincsen virágos kert…
Nincsen virágos kert,
ki oly’ rózsát nyilna,
A kit
leszakajtnak, hogy el ne hervadna!
Viz alá, viz alá…
Viz alá, viz
alá,
Viz a malom alá;
Viz hajtja a malmot,
Szerelem a csókot!
Négy ökröt adtam…
Négy ökröt adtam egy
lóért,
Negyven tallért egy
patkóért;
Csókot adtam egy szép
lányért,
Itt nem hagynám a
világért!
-305-
Fáj a szivem…
Fáj a szivem
belől-felől,
Mégsem mutatom
kivülről.
Olyan bánat a
szivemen,
Talán meghalok az
éjen.
Egyik teszen, másik
veszen,
A sok irigy majd
megeszen!
A baraczkfa pirossal virágzik…
A baraczkfa pirossal
virágzik,
A liliom kékkel
illatozik,
Az én szivem búval
harmatozik,
Mert éj-nap csak hozzád
óhajtozik.
Ki van a szekerem…
Ki van a szekerem
rudja,
Isten tudja: merre
utja?
Vagy lefelé, vagy
fölfelé,
Vagy a rózsám háza
felé.
Hej! sokféle a szerelem…
Hej! sokféle a
szerelem!
Soknak keserü
gyötrelem.
Ne szakaszsz a
leveléből,
Ne egyél a
gyümölcséből:
Édes a
levele,
Keserü a leve.
-306-
Túl a vizen…
Túl a vizen dereng az
ég,
Édes rózsám, élhetsz-e
még?
Élek rózsám, de csak
elig,
Nálad nélkül búval
telik!
Kis kertemben kinyilott az ibolya…
Kis kertemben kinyilott
az ibolya,
Szeretőmet megtudták, hogy
kicsoda.
Ugy akartam szeretni, hogy
ne tudják,
De az egek rám
világositották!
Szabad madár vagy te, rózsám…
Szabad madár vagy te,
rózsám,
Mégis ritkán jösz el
hozzám;
Ha én olyan szabad
volnék,
Éjjel-nappal nálad
lennék!
Gyere, rózsám, az erdőre…
»Gyere, rózsám, az
erdőre
Száraz ágat szedegessünk
tüzelőre.«
»Száraz ág
ellobban,
Szerelem még
jobban;
A mi
szerelmünknek
De hamar vége
van!«
-307-
Hová lábad teszed…
Hová lábad
teszed,
Bánatvirág
keljen,
Hófejér ágyadban
Kigyófi heverjen.
Kit leginkább szeretsz
Örökre
veszeszd el,
Nagy
búbánatodat
Ne értse meg
ember!
Mink vagyunk a rózsák…
Mink vagyunk a
rózsák,
Mink szeretjük
egymást,
Szép piros
hajnalban
Megcsókoljuk
egymást!
Jaj istenem, de megvertél…
Jaj istenem, de
megvertél,
Engem jobban
mindeneknél:
Szőke szeretőt
igértél,
S egy barnával
kifizettél!
Piros alma az orczája…
Piros alma az
orczája,
Kaláris gyöngy kicsi
szája,
Bogár szinü az ő
haja,
Cseppentett tej a
homloka!
-308-
Virágzik a pipacs…
Virágzik a pipacs
pirosan,
Mosolyog a rózsám
hamisan,
Odajön hozzám
titkosan,
Megcsókol engem
hangosan;
Mosolyog a rózsám
hamisan,
Megcsókol engem
titkosan…
Ritka búza…
Ritka búza,
ritka,
Kiben konkoly
nincsen,
Ritka szerető
az,
Kiben hiba
nincsen.
Mit ér a nagy
erdő
Zöld levele nélkül,
Mit ér a szerelem
Jó
reménység nélkül!
Három alma…
Három alma, meg, egy
fél:
Kérettelek, nem
jöttél.
Ha nem jöttél, ott
vesztél,
Lányok anyjává
lettél.
Ej, haj, nem
bánom,
Nekem is lesz
virágom,
Ej, haj,
Leszakasztom a nyáron!
-309-
De haragszom a szemedre…
De haragszom a
szemedre;
Minek kacsint a
szemembe;
De még jobban a
szivedre:
Minek gerjeszt
szerelemre!
Kis Komárom…
Kis Komárom, Nagy
Komárom,
Be szép kis lány ez a
három!
Be szeretném az
egyiket,
Három közül a
szebbiket…
Kis Komárom, Nagy
Komárom!
Ha meghalok…
Ha meghalok, se
bánom,
Ugy sincs engem, ki
szánjon,
Koporsómra
boruljon,
Végig-végig
sirasson!
Hej, csillagom…
Hej, csillagom,
teremtette!
Ki volt nálad a mult
estve?
Ablakodon voltam
lesbe,
Láttam, ki ült az
öledbe.
»Akárki ült az
ölembe:
Mégis te voltál
eszembe.«
-310-
Erre, erre…
Erre, erre, most ment
erre,
Még csak nem is nézett
erre;
Ha haragszik, mért jár
erre?
Mért jár az én
ellenemre?
Jöszte hozzám, szép madárka…
Jöszte hozzám, szép
madárka!
Nem zárlak én
kaliczkába;
Mikor tetszik,
elrepülhetsz,
Ha kedved lesz,
visszajöhetsz.
Szeress rózsám…
Szeress rózsám, csak
nézd meg, kit,
Mert a szerelem
megvakit;
Szeress rózsám, csak legyen
szép,
Ha szenvedsz is, hadd legyen
mért!
Idő, idő…
Idő, idő,
tavasz-idő,
Mikor nyilik erdő,
mező!
A virágok
illatoznak,
A madarak fészket
raknak,
Minden madárnak van
párja,
Csak én vagyok igaz
árva!
-311-
Minek van…
Minek van énreám másnak
gondja?
Én nem nézem, ki a más
galambja!
Mért járnak az enyém után
mások?
Másé után én sohasem
járok!
Nincs szebb virág…
Nincs szebb virág a
kerti rózsánál,
Nincs szebb leány a
kedves rózsámnál.
Fekete két szemét
ha rám veti,
Minden búmat velem
felejteti.
Jaj annak a fának…
Jaj annak a
fának,
Kit fejszével
vágnak;
Jaj annak a
lánynak,
Kit mindig
gyaláznak.
Engemet is
gyaláz
Egy semmirevaló,
Ássa ki a szemét
Két
fekete holló!
Nagy az én rózsám ereje…
Nagy az én rózsám
ereje,
Kilencz pandur sem bir
vele,
De ha az én szavam
hallja,
Sirva borul az
asztalra!
-312-
Zavaros a Duna…
Zavaros a Duna, nincs
tisztogatója,
Szomoru a szivem, nincs
vigasztalója,
Zavaros Dunának lesz
tisztogatója,
Szomorú szivemnek lesz
vigasztalója.
Én Istenem…
Én Istenem, minek is
születtem,
Nyomoruság az egész
életem.
Szeretek és boldogtalan
vagyok:
Ezzel is csak még szegényebb
vagyok.
Miért ragyog…
Miért ragyog a sok
csillag az égen?
Miért nyilik a sok
virág a réten?
Miért újul ki
tavasszal az erdő,
Hogyha nincsen
igaz szivü szerető!?
Megyek ide…
Megyek ide, megyek
tova,
Meg vagyok én
kuruzsolva.
A kit sokszor
megátkoztam,
Mind csak avval
barátkoztam.
Félek tőle, ő is
tőlem,
Nem tudom, mi lesz
belőlem!
-313-
Háromszor is…
Háromszor is
elindultam, elmentem,
De hozzátok
soha be nem mehettem:
A kapuban úgy
elfogott valami –
Azt az érzést ki se
lehet mondani!
Busultam én, busulok is…
Busultam én, busulok
is,
Reám férne, ha sirok
is,
Megöl engem a sok
sirás,
Nem is olyan vagyok mint
más!
Ó Istenem…
Ó Istenem, mi bántja
lelkemet?
Saját szivem ver
engemet.
Ne verj nagyon, kedves
szivem,
Ütésedtől fáj a
lelkem,
Kedves
szivem!
A szerelem…
A szerelem csuda
vak:
Keveset lát
ugyancsak.
Vak, ugy mondják, s ha
vak, hát
A setétben mivel
lát,
Hogy megfogja a
lánykát?…
-314-
Bujdosik…
Bujdosik az
elmém
A szerelem miatt,
Mint kis fecskemadár
Kereng az ég alatt…
Szeged felől…
Szeged felől beborult
az ég alja,
Ez a kis lány a babáját
siratja.
Ne sirj, kis lány, ne
bánkódjál babádon,
Hisz a madár sem
hál mindig egy ágon.
Mig a leány hajadon…
Mig a leány hajadon,
hajadon,
Viczkándozik szabadon,
szabadon.
De ha egyszer párja van,
párja van,
Dizzeg-duzzog magában,
magában.
Még a galambnak is…
Még a galambnak
is
Mézes buzát hintnek,
Azzal csalogatják;
De ha megfoghatják,
Tollát
simogatják
S az alatt a vizet már
neki forralják…
-315-
Lábad akármerre…
Lábad akármerre
járjon,
Szemed engemet
vigyázzon;
Szemed akárkit
szeressen,
Szived engem ne
felejtsen.
Miért az ördögért…
Miért az ördögért
tudlak ugy szeretni,
Hogy
gondolatomból ki sem tudlak vetni!
Könnyebb…
Könnyebb a
kősziklát
Lágy iszappá
tenni,
Mint két egyes
szivnek
Egymástól
elválni.
Mikor két egyes
sziv
Egymástól megválik,
Még az édes méz is
Keserüvé válik!
Mikor a menyecske…
Mikor a menyecske
czifrán felöltözik,
Elmegy a
templomba, de nem imádkozik.
Hányja-veti széjjel ragyogó
szemeit,
Hogy hol láthatná meg kedves
szeretőjit.
-316-
Egyszer ide…
Egyszer ide, másszor
tova,
Azért nincsen kedvem
soha.
Kedvem csak születik s
meghal,
A reménység mindig
megcsal!
Kis kertemben…
Kis kertemben rózsa
nyilik,
Barna rózsám hozzám
illik;
Mi haszna, ha hozzám
illik,
Ha nem lehet velem
mindig!
Nincs édesebb…
Nincs édesebb, mint a
méz, mint a méz –
Ki mit szeret, arra
néz, arra néz,
Én egy kis lányt
szeretek,
Arra nézek,
nevetek.
De ő vissza nem nevet, nem
nevet,
Attól tartok nem szeret, nem
szeret.
Szembe, rózsám, ha
szeretsz,
Ha nem szeretsz,
elmehetsz!
A huszárok…
A huszárok, a katonák
verbuválnak,
Szomorú a szive sok
leánynak!
De mégis szomorubb annak a
legénynek,
Kinek szeretője férjhez
ment szegénynek.
-317-
Ó, hogy fülemile…
Ó, hogy fülemilemadár
nem lehetek!…
Kis kertedbe, rózsám,
fészket nem verhetek!
Fáj a szivem…
Fáj a szivem, sír a
szemem,
Teéretted, drága
kincsem,
Kő volna is,
meghasadna,
Virág volna,
elhervadna!
Ne higyj a legénynek…
Ne higyj a
legénynek,
A hamis
lelkünek,
Megölel,
megcsókol,
Elfordul,
kicsúfol.
Haj, rózsa, rózsa…
Haj, rózsa, rózsa,
piros vagy.
Hajnali csillag, fényes
vagy!
Te pedig rózsám, enyim
vagy,
Te pedig, rózsám, enyim
vagy!
Esik eső, látom én azt…
Esik eső, látom én
azt,
Sár lesz abból, tudom én
azt.
Ajtóm nyilik, hallom én
azt,
Galambom jön, tudom én
azt.
-318-
Szerelem van minden füben…
Szerelem van minden
füben, minden fában,
Minden
csuszó-mászó kis állatocskában,
A
szerelem oly édes,
Mint a kenyér, ha
mézes,
Hogyha
mézes!
Azért csillag…
Azért csillag, hogy
ragyogjon,
Azért lány, hogy
megcsókolljon;
Azért jöttem a
világra,
Hogy bolonduljak
utána.
Azért erdő, hogy
zöldeljen,
Azért vihar, hogy
tördeljen;
Azért a sziv, hogy
szeressen;
Bánatában
megrepedjen.
Gyenge a lány…
Gyenge a lány, mint a
virág,
A legényen mégis
kiád.
A lány szíve csak búra
visz,
Hamis a numerusa
is.
Három éle van a sásnak…
Három éle van a
sásnak,
Szebb szeretőm van mint
másnak;
Bárcsak ilyen szép se
volna,
Hogy irigyem egy se
volna!
-319-
Gyolcs az ingem…
Gyolcs az ingem, fehér
gyolcs az ujja,
Akkor lobog, mikor a
szél fujja,
Ha nem fújja, magam
lobogtatom,
A babámat avval
csalogatom!
Megvettem a szeretőmet…
Megvettem a
szeretőmet
Nagy áron.
Általvittem vagy tizenkét
Határon.
Hol
vizeken, hol patakon,
Hol
sáron,
El sem hagyom, mig élek
e
Világon!
Csak még egyszer…
Csak még egyszer szép
hazámba mehetnék,
Kedves rózsám, az
öledbe ülhetnék!
Kedves rózsám, az
öledbe ülhetnék,
Világos kék szemedbe
kacsinthatnék!
Zöld leveles diófa…
Zöld leveles
diófa,
Rám borul az
árnyéka!
– Hej, haj! –
Ha lehull a levele,
Koporsó lesz belőle!
-320-
Bécsi kendő, lobogós…
Bécsi kendő,
lobogós,
Selyem kendő,
suhogós,
Hadd lobogjon,
suhogjon,
Szived értem
dobogjon!
Tuli piros, hupi
kék,
Rózsám, rajtad minden
szép!
Hallod-e, te barna kis lány…
»Hallod-e, te barna kis
lány?
Hát a szoknyád fodros-e
mán?«
»Mit kérdezed, német
kölyök?
Nincsen ahhoz semmi
közöd!«
Idegen földre ne siess…
Idegen földre ne
siess,
Hogyha hazádban
megélhetsz;
Idegennek s
jövevénynek
Nincsen becsüje
szegénynek.
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
V |
Boldog szerelemben…. |
Boldog szerelemben… |
IX |
A baraczkfa pirossal virágzik 350 |
A baraczkfa pirossal virágzik 305 |
IX |
A fogoly katona 226 |
A fogoly katona 225 |
IX |
Amoda egy virág 150 |
Amoda egy virág 158 |
IX |
A székely katona 135 |
A székely katona 235 |
XI |
Fehete szem, piros orcza 47 |
Fekete szem, piros orcza 47 |
XII |
Jaj már minekünk 100 |
Jaj már minekünk 110 |
XII |
Juhász legény bundája, hm! 150 |
Juhász legény bundája, hm! 158 |
XII |
Kalapom szememre vágom 90 |
Kalapom szememre vágom 10 |
XIV |
Mikor bujdosni 81 |
Mikor bujdosni 51 |
XIV |
Nem forog a dorozsmai szélmalom 10 |
Nem forog a dorozsmai szélmalom 11 |
XV |
Szabad a madárnak 10 |
Szabad a madárnak 11 |
XV |
Szabad péntek, szabad szombat 65 |
Szabad péntek, szabad szombat 64 |
XV |
Szivem gyönge szivére 555 |
Szivem gyönge szivére 55 |
37 |
Edes rózsám, ravasz voltál, |
Édes rózsám, ravasz voltál, |
69 |
Ragyogó csillagom, galombom! |
Ragyogó csillagom, galambom! (1 versszak 2. sor) |
82 |
Házasodj meg, ha meg akarasz, |
Házasodj meg, ha meg akarsz, |
123 |
Életüktől, vagyonuktóI megfosztani. |
Életüktől, vagyonuktól megfosztani. |
128 |
Könyeimnek záporából…. |
Könyeimnek záporából… |
130 |
Merre sirat engem az édes anyám?…. |
Merre sirat engem az édes anyám?… |
130 |
Már eljött…. |
Már eljött… |
130 |
Szemeimet…. |
Szemeimet… |
131 |
Nézz, rózsám, a szemembe…. |
Nézz, rózsám, a szemembe… |
139 |
Nagy-Abonyban…. |
Nagy-Abonyban… |
139 |
Nagy-abonyban csak két torony látszik, |
Nagy-Abonyban csak két torony látszik, |
143 |
Megkapsz ott egy kaszárnyába«. |
Megkapsz ott egy kaszárnyába.« |
161 |
Hej, amaz az én rózsám…. |
Hej, amaz az én rózsám… |
209 |
Szokjék becsültre.« |
Szokjék becsületre.« |
210 |
Hajrá haj! |
Hajrá, haj! (2. versszak) |
221 |
Angyom, ángyom, édes ángyom! |
Ángyom, ángyom, édes ángyom! |
225 |
»Hej páva, hej pápa! |
»Hej páva, hej páva! |
227 |
Császár szép leánya!» |
Császár szép leánya!« |
230 |
Görög Ilonáért. |
Görög Ilonáért.« |
234 |
»Atyám, atyám, öreg király! |
Atyám, atyám, öreg király! |
247 |
Kebelembe bújót stb. |
Kebelembe bújót stb.« |
251 |
Azért bokrosodik. |
Azért bokrosodik.« |
255 |
Mint gondod viselő« |
Mint gondod viselő.« |
256 |
Anyám, anyám, édes szülőm, |
»Anyám, anyám, édes szülőm, |
257 |
Akkor leszen veszedelmem« |
Akkor leszen veszedelmem.« |
278 |
Kinek adtál, engem? |
Kinek adtál, engem?« |
282 |
Nem vagyok meghalva! |
Nem vagyok meghalva!« |
*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 40392 ***